Az Erdélyi Gubernium 3261. számú leiratában 1844-ben közölte Háromszék legfelső vezetésével Kőrösi Csoma Sándor halálát és hagyatékát, illetve az Ázsiai Társaság titoknokának 1842-ben kelt levelét, mellyel a nagy tudós és utazó hagyatékát Londonba küldte.
A levél így hangzik:
,,Kelet Indiában 1842-ben meghalálozott Körösi Csoma Sándor hagyományi tömegét illetőleg, az Ausztriai Császári Királyi Birodalom részéről Londonban lévő követ utján vett tudósitás, s amellett közlött irományok, és ezeknek nyomán Ő Felségének folyó év február 15-től 253 udvari szám alatt ezen királyi főkormányhoz bocsátott kegyelmes királyi rendelése tartalma szerint, emlitett néhai Csoma Sándor hagyományára nézve következő körülmények világosultak ki u. m.
1, hogy néhai Csoma Sándor hátrahagyott tömege 1843 junius 8-án 3000 ezüst rupiában, kelet indiai pénznem szerint, ugyan 2000 rupiákról szolló száztól öt kamatos státus kötelezvényekben, továbbá 21. 13. 5. R. és 26 darab hollandi aranyokban, és egynéhány tibeti kéziratban, az illető hagyományi gondnok által a Kelet Indiai Társaságnak avégett adatott volt át, hogy ezen tömeg néhai Csoma Sándor törvényes örököseinek követelésére azoknak küldettessék át.
2, hogy Csoma Sándor 1842-ben február 9-ről az Ázsiai Társaság titoknokához intézett levelében, mint a fenn érdeklett status kötelezvényeket, mind pedig minden könyveit, és minden más javait abban az esetben, ha Ázsiának középtartományában vett utazásában meghalálozna az emlitett Ázsiai Társaságnak hagyta.
3, hogy ezen levél erejénél fogva, az érintett Ázsiai Társaság titoknoka, Csoma Sándor hagyományát az emlitett hagyományos az Ázsiai Társaságnak kiadni kérte, s végtére
4, hogy a hagyományi tömeg gondnoka az illető főigazgatószék által oda utasittatott, hogy meghalt Csoma Sándor tiszta adósságait a hagyományi tömegből fizesse le. Ezek szerint azon ötven darab aranyokra nézve, melyeket néhai Csoma Sándor régebben a Nagyenyedi Főiskolához oly intézménnyel küldött volt, hogy halála esetében azokat életbe lévő testvére, vagy annak legelsőbb reményű gyermeke vegye kezéhez, semmi némű későbbi végintézet, vagy hagyakozás mely azon előbbi rendelkezést megmásolná nem találtatván, nincsen semmi akadály arra nézve, hogy azok az alapitó rendelése szerint életbe lévő testvérének kiadattassanak, mi is uraságodnak néhai Csoma Sándor vérrokonainak e felőli értesitése végett ezennel megiratik.
Claudiopoli die 21 martii 1844.”
(Sepsiszentgyörgyi Levéltár, Fond 8, dosszié 5497, lap 1–2.)
