Bizonyára seregnyi pomológus él Háromszéken is, köztük olyanok, akik nem nevezik magukat annak, beérik a maguk kis világával, nem szorulnak reklámra, s talán azt gondolják, már eltelt felettük az idő, jöjjenek a fiatalok.
De ha mindenki így gondolkodott volna, rég nem tudnánk arról, hogyan született például a Budai Domokos almafajtánk vagy más, megannyi őshonos erdélyi alma itthon, Miskolcon vagy éppen az erdővidéki Olaszteleken. „E föld a miénk, és bármely zugában s kinek a birtokában létezzék egy gyümölcsfa, az bár közvetlen tulajdonosának hajt is hasznot, közvetve nemzeti kincs az: melynek ágaiért nem kell drága ezüstöt külföldre küldeni” – írta 1861-ben Girókúti P. Ferenc, az egyik Teleki gróf szilágysági birtokának tiszttartója, később „kertész gazdászati ügynök” és pomológus, „gyümölcsészeti albumszerkesztő”. Nem szakemberként kérdezzük: hol tart ma a székelyföldi s különösképpen a háromszéki pomológia, felvállalná-e valahol egy javakorabeli szakember egy helyi génbank kialakítását?
Írásra az késztetett, hogy itt járt Egyed Csaba erdészmérnök, a Baróti Magánerdészet vezetője, aki Kovács Gyula pórszombati (Zala megye) erdésznek, Jánossy Andor-díjas örökségvédő gyümölcsésznek gyűjti az erdélyi őshonos gyümölcsfafajták oltóágait, s mert szűkebb szülőhazájának, Erdővidéknek bejárta településeit, már Háromszéken gyűjt. A fák barátja ő is, és miért ne egy erdészmérnök vállalja fel ezt a szép és nemes munkát, ha nem akadt erre gyümölcskertész? Több olyan jó szakember él mifelénk, aki büszkén emlegeti, hogy Csombordon végzett. Példaként említhetem Árkos szülöttét, Tóth Kálmánt. Kovács Gyula, mint olvastuk, egy Zala-vidéki elpusztult székely határőrtelepülés helyén hozta létre a Tündérkertet, ahol több száz Kárpát-medencei őshonos gyümölcsfajtából létesített génbankot. Egyed mérnök – aki bodosi származású műszaki értelmiségiként a „most és azonnal embere” – azt állítja, Kovács kijelentette: „hasonló kezdeményezésnek Erdélyben is helye lenne!” Így igaz, mondhatjuk, hiszen mifelénk sem jobb a helyzet az őshonos gyümölcsfajták megtartása-megőrzése dolgában. Nos, Egyed mérnök ebből a meggondolásból szegődött azonnal e különös és hasznos örökségvédelem szolgálatába, hisz szülőföldjén, Bodosban ismert pomológusok éltek (Budai József és Gáspár Albert), itt „született” a Budai Domokos és a Técsi Rózsa. A Miskolcon növénynemesítő intézetet alapító Budai József postán – dobozban – küldte legkiválóbb gyümölcsfajtáinak oltóvesszőit olaszteleki Nagy Imre gyümölcsöse számára. A baróti erdészek már eljutottak Pórszombatra is, javában folyik az oltóvesszőgyűjtés, sietni kell – mondta Egyed Csaba –, mert ezt a munkát rügyfakadás előtt be kell fejezni. Örömmel néztem, hogy az apám oltotta, szemezte aranypármen, őszi leves alma, a nyakas, piros belű és nyári pergamentkörték oltóvesszőit is begyűjtötte (képünk), és útra kelnek a Dunántúl felé. Egyed Csabáék a pórszombati Tündérkertből 200 facsemetét hoztak haza, és megajándékozták azokat a gazdákat, akik itt oltóvesszőt szolgáltattak. Ki ne ültetne el kertjében szívesen egy olyan almafajtát, amely mondjuk éppen Benedek Elek gyümölcsöskertjéből származik, hiszen Egyedék ott is gyűjtöttek? Az itthoni gyümölcsfajtákról, tulajdonosokról, gyümölcsöskertekről kataszter készül mint olyan jeles fákról, amelyek a génbank alanyfái. Itt jegyezzük meg, hogy az ősi gyümölcsfajtánk hamar és könnyen kipusztul, eltűnik, ha fennmaradásáról nem gondoskodunk. Ismereteink szerint a bodosi Budai-féle Técsi Rózsa almafajtának is (amit ő keresztezett, és kedveséről nevezte el) talán egyetlen példánya a bodosi református parókia udvarán áll! Azonnal fel kellene keresni azokat a régi jó iskolamestereket, akik a falusi tanulóknak iskolai csemetekertet létesítettek-vezettek, s jól ismerték-ismerik a mi gyümölcseinket. Nemrég ismertük meg az orbaiszéki Barátoson élő Juhos József nyugalmazott tanárt, aki szemzi-oltja és nyilvántartja gyümölcsfajtáit.
– Felhívásom megjelent a sajtóban is – mondta Egyed Csaba –, de sajnos eddig még nem jelentkezett olyan szakember, aki felvállalná a háromszéki gyümölcsgénbank létesítését. Mint vállalkozás távlatilag is hasznos lenne, mert élhetne a Leader-program által felajánlott lehetőségekkel. Azt már mondanom sem kell, hogy ehhez olyan védett övezetre lenne szükség, amelynek mikroklimatikai és talajtani adottságai a célnak megfelelnek.
Erdővidék, a Homoródok mente, a Barcaság mellett Háromszéken is számos olyan régi gyümölcsös kínálja oltóvesszőit, ahol érdemes kutakodnia a vesszőgyűjtőnek. Az egerpataki Módi-Kóréh család gyümölcsöse jó példa erre, mert nincs ott olyan fa, amelynek pontos nevét ne tudnák megmondani a tulajdonosok: Módi-Kóréh Sándor, felesége és fia, Sándor. Meglehet, hogy Kézdialmás is éppen az almáról kapta a nevét. Fontosabb azonban, hogy ott többen foglalkoznak gyümölcsfatermesztéssel, -szaporítással, többek között a túl szerény Finta Albert, akinek kerítésén át öreg almafa hajlik ki az útra. Neve: Sándor cár! Háromszék pomológusai Egyed Csaba mérnökkel a 0267 377 119-es telefonon vehetik fel a kapcsolatot.
