Be­se­nyők, kunok, tatárok, törökök, Básta főgenerális zsoldosai mindig hamarabb és szívesebben meglátogatták a papolciakat, mint a királyok, fejedelmek. Azok is leginkább csak adószedőiket, írnokaikat küldték e nehéz éghajlatú és domborzatú vidékre, hogy behajtsák a kincstárt illető adókat, háborúkba vezényeljék darabont és lófő székelyeit, határőr katonáit. Mert ha mást nem is, de vérüket és pénzüket mindig számon tartotta a hatalom. Papolcról azonban tudni kell azt, hogy sehol sem csobognak szebben a hegyi patakok, és sehol nem sütnek jobb házi kenyeret, kürtőskalácsot vagy akár ordás palacsintát, mint ott.”
És mégis, kedvünkre való bár évente egyszer ellátogatni ebbe a közigazgatásilag Zágonhoz tartozó faluba, beleolvasni Bede Erika Pa­polcról írt könyvébe, rácsodálkozni, milyen jellegzetesen háromszéki székely népesség lakja ezt a hegylábi települést, a Lahó-hegy alatti falut, amely mögött oly magasnak tűnnek a Három­széki-havasok, mint az In­diai-síkság fölött a Himalája, s olyan települések szorítják közre, mint Zá­gon és Csomakőrös.

A fa mint arany
Papolc fölött emelkedik a Keleti-Kárpátok főgerince, fő vízválasztója, amelynek a keleti oldaláról eredő patakok már a Nagy-Bászkát, s majd a Szeret folyót táplálják. Vége­láthatatlan erdők és magashegyi legelők csendes birodalmában elérhető az egykori ezeréves Magyar­ország legkeletibb határa, a kopár Górhavas eleje és a mérgesen-zajosan igyekvő Putna-patak forrásvidéke. Komman­dóról egykor iparvasúton szállították a román Óki­rályság területére is a fát, de Papolc nélkül nem élhetett a hegyeket átszelő iparvasút, hiszen itt ereszkedett le, egyfajta ütőereként az egész vidéknek, hogy beérjen a barátosi vasútállomásra. A fa akkor arany és valuta volt, most is megélhetési forrása a papolci erdő-közbirtokosság tagjainak, a helyi fűrészüzemeknek, a térség fafeldolgozóinak. Itt, a papolci erdőrengetegben télvíz idején sincs mindig csend, fel-felhangzik a láncfűrészek ismerős muzsikája: vágják az erdőt. Kis József polgármester szerint nemcsak vágnak, hanem erdősítenek is a Lahóban és a hegyvonulat mögötti Darnóban. A Kis-Darnó patak vidékét csak ezen az útszakaszon lehet megközelíteni, amit nagyon megrongáltak az esőzések, s a darnói vágterek faanyagát csak erre lehet hazaszállítani. Az út feljavítására pályázatot nyert a zágoni önkormányzat, s már tavaly megkezdte a munkát a kivitelező cég. Az erőgépeknek csak az idei nagy tél parancsolt időleges megállót. Hóol­vadás után folytatják a javítást.
Papolcnak honlapja van a világhálón, mi mégis Bede Erika magyartanárt kerestük meg, aki legtöbbet írt eddig erről a településről. Tervei felől érdeklődve megtudtuk, hogy Papolc-monográfiáját kibővítette, része lesz a Székelyföld tele­pülései című sorozatnak. Bede Erika a helytörténészekre jellemző megszállottsággal gyűjtötte össze Papolc históriai adatait. Számunkra újdonság a leg­idősebb Barabás Sámuel (1800–1851) református énekvezér, felekezeti tanító és orgonaépítő életrajza, aki Papolc jeles szülötte, a történetíró és történelmi kútfőkutató Barabás Samu (1855–1940) nagyapja volt.
Bede Erika jelenleg Papolc régi és ma is használt helyneveit gyűjti egy csokorba – ezt választotta fokozati dolgozata témájául a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc Álta­lános Iskola tanáraként.

Pótolni kell a vízhiányt
– A hangsúlyozottabban aszályos tavalyi esztendő miatt számos kút víz nélkül maradt – mondta Kelemen Gyula, aki Nagy Ká­rollyal együtt magyar tanácstagként Papolcot képviseli a zágoni önkormányzatban. Különösen igaz ez a település románok lakta felső övezetében, ahol alább szállt a kutak vízszintje. Egyelőre lehet, hogy kilátástalannak vélik a megoldást azok, akiknek még most sincs vizük, mert az ivóvízhálózatra letett pályázattal – központi pénzalapok hiánya miatt – sikertelenül jártak. Terveit-elképzeléseit azonban nem adja fel a hivatal.
Magyarul is beszélő, idős ember mondja példaként, hogy a görögkeleti templom udvarán az új kútban van víz, de ott, ahol a postás lakik, kiszáradt néhány kút. Az említett parókia fiatal lelkészét, hétszáz helybeli görögkeleti hívő papját, a galaci származású Gigi Pinti­lie atyát az iskolában mutatta be az igazgató, Bartos-Tácsa Zolt. Vallás­órára érkezett, és elmondta, hogy nem tapasztalt etnikai ellentéteket ebben a faluban, s ha észlelne is, ő a békét hirdeti. Megyénkben a papolci ortodox templom az egyedüli, amelynek a Kelet-római Biroda­lom Szent Pi­ros­kája a védőszentje. Ioan Selejan pátriárka „kis Jász­város” néven emlegette a papolci eklé­zsiát, célozva arra, hogy Szent Piroska egy ereklyéjét Jászváros­ban őrzik.
Kelemen Gyula tanácstag elmondta: etnikai ellentétek valóban nincsenek Papolcon, a két nemzetiség békésen él egymás mellett, Kis József Zágon polgármestereként kötelességének tartotta, hogy részt vegyen Papolcon a Szent Piroska-napi ortodox templombúcsú szertartásán. Az iskolában megtudtuk, hogy a gyereklétszám a település népességi arányához hasonlítható, ugyanis a lepergett évtizedek alatt a helybeli román lakosság körében magasabbak voltak a növekedés mutatói, s így ők már többségben élnek itt.
– A magyar tanulók mindkét tagozaton összevont osztályokban tanulnak, szerencsére mind szakképzett és címzetes pedagógusok oktatják őket – mondta az igazgató, hangsúlyozva, hogy az iskolaépület minden tatarozási-javítási munkálatában (tetőzet, nyílászárók stb.) a zágoni községvezetés segítségét élvezték. Az új költségvetésből szeretnének alapokat kapni még néhány nyílászáró kicserélésére és két osztályterem bútorzatának felújítására.

„Dalban a dalnok is él”
Az egyháznak, kórusoknak, dalárdáknak, lelkészeknek kell összetartaniuk az egyre inkább szétbomló faluközösségeket, s már csak ezért is szót kell ejteni róluk. Kriza püspök nagyajtai emléktáblájáról vettük a fenti idézetet: tehát okkal. Lapunk bemutatta a református egyházközség új lelkészét, tiszteletes Váncza Lajost, aki a Kolozsvár környéki Magyar­lónáról jött az egyházmegyébe. Eklézsiája 530 lelket számlál. Kiss Manyi (1911–1971), a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő is Magyar­lóna szülötte volt, de mert kisgyerekként került Zágon­ba, élete végéig zágoninak vallotta magát. Kelemen Gyula presbiter nem kis büszkeséggel beszélt az egyháztagok vegyes kórusáról. El­mond­ta, hogy a kórustalálkozók állandó résztvevői közé tartoznak. Nemrég sikerült új ruhába öltöztetni a „dalnokokat”. A ruházatot a zágoni Mikes Egyesület által benyújtott pályázatból készítették. Kar­mesterük a zágoni kántor, Márton János, aki pályázatot nyújtott be az ez évi találkozó anyagi gondjai rendezésére. Ná­lunk két dolog, ami jól működik: az egyházi élethez kötődő kórus és a sportmozgalom, a futballcsapat – jelezte a presbiter.
– A kántorképző főiskola végzettjeként lettem zágoni kántor – mondta Márton János –, ide nősültem, és Kisborosnyón tanítok, zenetanárként is tevékenykedtem. 2007-től vettem át a papolci kórust Beder Imre tiszteletes távozása után. Tizenöt állandó tagunk van, de a létszám változó. Tavaly  megünnepeltük énekkarunk 130. évfordulóját. Most a repertoár felújításán dolgozunk.
A tiszteletessel nem találkoztunk személyesen, Bede László gondnokot kerestük, hogy tőle érdeklődjünk a gyülekezet felől. Láttuk, hogy új köntösben tündököl a református parókia, de a gondokból nem lehet kifogyni, mert ebben az évben a volt kántori lakást szándékoznának felújítani, tetőterét beépíteni, erre a célra keresnek ajánlkozó céget. Van olyan elképzelésük is, hogy felújítják a parókia főút menti kerítését, és a bejárathoz székely kaput állítanak.
Papolc élő falu, magyaror­szági testvértelepülése is van. Népesség­csökkenését a kiöregedés is okozza, de új és több munkahely létesítése visszatartaná, avagy ide vonzaná az elszármazott-elköltözött aktív csa­ládokat. Töb­ben egyelőre nem tudnák elképzelni az önálló Papolc községet, és elmondták, hogy a Zá­gonnal való közigazgatási együvé tartozás előnyös számukra, a két település között emelkedő nagyon magas, meredek Lahó-hegy nem válaszfal, s a polgármester soha nem tekintette mostohagyermeknek Pa­polcot.
Bede László egyébként kisebb fűrészáru gyártó egység tulajdonosa. Elmondta: bár helyben is van faanyagot árusító közbirtokosság, ami ugyan segítette az egyházat, mégis gondot okoz a nyersanyag beszerzése. Jelen­leg is versenytárgyaláson szerzett fát cége számára a zágoni községi tanácstól.
Távozáskor meglátogattuk az új pálinkafőzdét, melynek kiváló termékei, a 40 fokos papolci szilvapálinka és a 28 fokos cujka már a megyeközpont nagyobb bevásárló-központjaiban megvásárolhatóak. A tu­lajdonos és cégképviselő Ste­lian Neagoe, a ploieşti-i kőolaj- és földgázipari főiskola tanára fogadott, s alkalmunk nyílt látni a nagy kapacitású, modern és uniós normák szerint megépített desztilláló berendezést, ahol kettős falú, hatalmas kazánban forró víz melegíti a cefrét, s csúcstechnika segítségével minőségi terméket állít elő. A professzort – felesége révén – több évtizedes kapcsolat köti Papolchoz. A cujkát kedvelő székelyeknek annyit mondhatunk, hogy a mulatásra alkalmasabb első párlat kitűnő, mert a modern felszerelés nem engedi, hogy savanyú cefrelé maradjon a cujkában, mint a primitívebb kazánoknál. A dühü messzire röpíti Papolc hírnevét.