A sepsiszéki Alvég – Illyefalva, Sepsiszentkirály és Aldoboly térsége – patinás őstörténetével, épített örökségével, nemkülönben szellemi és kultúrtörténeti hagyatékával, sok szempontból figyelemre méltó, hasznos gazdasági és oktatási programjaival hívja fel magára a figyelmet. Fodor Imre polgármester év eleji beszélgetésünk során utalt arra, a vidékfejlesztési program révén van remény, hogy járhatóak legyenek az utak, utcák, megújuljanak Aldoboly és Sepsiszentkirály kultúrházai, vendégforgalmi látnivalóvá varázsolják a szentkirályi kőhidat, beindíthatják a gyerekek számára megpályázott délutáni programot.
Illyefalvi győzelemként emlegethetjük azt a valóságos áldást, amit a fennállásának 20. esztendejét ünneplő LAM Alapítvány munkássága eredményezett régiófejlesztési programjaival, segítve a székelyföldi és háromszéki magán mezőgazdákat, a kis- és középvállalkozói réteget, nemkülönben azt, hogy Kató Béla püspökké választásának háromszéki és illyefalvi kisugárzása is van, hiszen negyedszázados helybeli lelkészi működésének egyik fontos eredménye éppen a LAM Alapítvány létrehozása.
Klárik Attila, a LAM Alapítvány ügyvezető igazgatója elmondta: januárban két mezőgazdasági tanfolyamot zártak állattenyésztők és növénytermesztők számára, és jelenleg is fut egy 720 órás vadgazdatanfolyam, amelyen zömében háromszéki hallgatók vesznek részt, és beindításához a Bethlen Gábor Alapítványtól is nyertek támogatást. A napokban újabb képzés indul kezdő vállalkozók számára. A statisztika azt mutatja, hogy húszéves működése alatt mintegy 7700 felnőtt részesült szakképzésben a Szent Illés fészkeként emlegetett illyefalvi felnőttképzési központban.
Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az alapítvány két évtizedes évfordulójáról megjelent kötet szerzője lapunk munkatársa, B. Kovács András, miként az is sokatmondó, hogy a Kincses városban lezajlott püspökavatón több mint félszáz illyefalvi tette tiszteletét.
A háromszéki egyháztörténeti tudományos kutatás színtereként emlegetjük most Illyefalvát és a sárkányölő Szent György városát, Sepsiszentgyörgyöt, hiszen Csáki Árpád történetkutatónak és történetírónak jutott az a szerencsés felfedezés és hálás munka, amely az illyefalvi pálosok irat- és könyvtára felkutatásából, értékeléséből és történetének megírásából áll. A Pálos misszió Háromszéken a XVIII. században – Az illyefalvi rendház és könyvei című kötet bemutatóját február 22-én tartják a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tudományos konferencia és kiállítás részeként, amelyen tiszteletét teszi P. Bátor Botond, az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesközösség, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke, aki február 3-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén mondott szentbeszédet a budapesti Sziklatemplomban.
Csáki Árpád elmondta: az első illyefalvi pálos fatemplom és rendház a plébánia épülete mögötti Nagyavas nevű teraszpárkányon állott. A rendet 1786-ban feloszlatták. Köszönet illeti – mondta – Kacsóh Sándor jelenlegi illyefalvi plébánost, aki rendelkezésére bocsátotta a kéziratokat-könyveket. A jelenlegi római katolikus templom tornyában őriznek egy korabeli műkincs értékű harangot is, amelyet felirata szerint a rend öntetettet: ILLYEFALV. ORD. M.S. PAULI. IN HONOREM MATRIS DEI RESID. TAE CUM AUDITORIO FIDELINUM FUNDI ANNO 1776. Csáki Árpádtól azt is megtudtuk: megkezdték a református egyház helybeli levéltárának átkutatását abból a célból, hogy egy kötetben újat mondhassanak nemcsak a protestáns időszakról, hanem a teraszormon trónoló műemlék illyefalvi vártemplomról is.
A helybeli református egyházközség egy svájci felajánlás nyomán nyert pályázattal megelőzte a 3.22-es integrált programba foglalt délutáni iskolai tevékenység beindítását. Ez három évig futó, itt már működő Csiga-biga tanoda néven ismert hasznos rendezvénylánc, amelyet az egyházi alkalmazott, hitoktató tanár és programvezető, Jakab Éva irányít, aki elmondta, hogy ez sérült gyerekek, nyugdíjasok és 20–40 éves asszonyok, feleségek számára ajánl interaktív és nagyon hasznos, építő jellegű szórakoztató programokat. Nagy az érdeklődés – mondta Jakab Éva. Munkájában segítenek a helybeli nyugdíjas pedagógusok, a mindenkori lelkész és kántor. Tizennégy gyerek, húsz-huszonkét nyugdíjas és tizenhárom-tizennégy fiatalasszony vesz részt a sokarcú programokon, beszélgetéseken, társasjátékokban, kézműves-foglalkozásokon, önismereti gyakorlatokon, ének és ima révén részesülnek lelki feltöltődésben. Illyefalván megalakult a nyugdíjasok klubja, sikeresen működik a református nőszövetség is.
Illyefalva községnek négy testvértelepülése van: Nagyszénás, Taliándörögd, Lovasberény és Halásztelek. A hármas település ezen kapcsolatairól azért is beszéltünk a községvezetővel, mert leszámítva Nagyszénást, amely kissé hivatalos indíttatású kezdeményezés volt, a többi civil szerveződés nyomán alakult ki, így működésükhöz nem kell irányító, vezető szerepet vállalnia az önkormányzatnak. És ez a legfontosabb, jó példa erre Sepsiszentkirály és Halásztelek egyházi vonalon szerveződő kapcsolata, amelynek nyomán megszületett a Garabonciás Egyesület. Lovasberény és Illyefalva kapcsolata a két település könyvtárosainak egymásra találása folytán kezdődött. Nem arról szólt a kapcsolat, hogy megy és jön a díszes delegáció, eszünk-iszunk – hanem mélyebben szántó baráti, kulturális és nemes közösségformáló emberi viszonyokról. A Fodor Imrével folytatott beszélgetésünkből az is kiderült: az ilyen kapcsolatok révén a helyiek megtapasztalhatják, hogy van más értékrend is, amilyen érvényesült például a taliándörögdi, országos szintűvé terebélyesedett művészeti fesztiválon. Az illyefalvi ember is megtapasztalhatja, hogy egy-egy itthoni falunapi ünnepségnek lehet más mércéje is, mint az üveges sör és a mititej. Újdonság továbbá, hogy az aldobolyi egyháziak felújították svájci kapcsolataikat, s a település küldöttségével április 14-én együtt ünnepelik közösségi házuk avatását-szentelését.
