Ösztönösen félrerántotta a fejét az az öregúr, aki véletlenül került a hógolyózó srácok csatájának közepébe, ekként megmenekülve a kemény lövedéktől. A riadt fiúk elszeleltek, emberünk pedig némi mormogás után megjegyezte: hiába, még jók a reflexeim...
Ösztön és reflex. Két olyan tulajdonsága állatnak, embernek, amelyet minden faj az idő ködébe vesző őseitől jórészt változatlanul örökölt. Jórészt, mivel az ösztön számtalan nemzedék során valamelyest módosulhat. Az ösztön bárminő változása a fejlődés (evolúció) előfeltétele. A tökéletes ösztön az alacsonyabb rendű állatok tulajdonsága, míg a tökéletlen, tehát módosulásra alkalmas, a magasabb rendű fajokra jellemző (madarak, emlősök).
Idézzünk fel két példát az előbbire. A kullancs pókszabású atka. Nincs látó- és hallószerve, csupán a vajsav jellegzetes szagát érzékeli. Ha egy verejtékező állat, ember elhalad a bokor vagy fa alatt, amelyen várakozik, ráveti magát. Ha elvéti, visszamászik, és ha kell, több évig koplal, amíg az új alkalom eljön. Ez egyszerű ösztön, de a faj fennmaradása csak előzetes megtermékenyülés és táplálkozás után lehetséges. Az ösztönt beindító reflex a szaginger.
Jean Henri Fabre entomológus egyik kedvenc kutatási területe a hártyásszárnyú rovarok szaporodása és ivadékgondozása volt. A fazekas darázs (pókölő darazsak – Pompilus fajok) sárgalacsinokból készíti kürtőszerű, alul zárt bölcsőjét. Majd fullánkjával megbénított pókra helyezi petéjét, és további pókokkal látja el a majd kikelő lárvát, amely ezekkel táplálkozva éri el báb és imágó állapotát. Fabre rendre kiszedte az összes pókot. Bár már semmi nem volt a kürtőben, darazsunk befedte, és elrepült. Több hasonló kísérlettel igazolta Fabre a tökéletes (tehát konzervatív) ösztön megváltozhatatlanságát több rovarfajnál. Az ösztönös tevékenység bonyolultabb a társas rovaroknál (darazsak, méhek, hangyák), ahol a létet a faj módosult egyedei (házi méhek heréi, dolgozói, anyaméh más-más feladattal) összehangolt tevékenységgel biztosítják.
A madarak, emlősök, ember ösztönei a törzsfejlődés magasabb szintjén már a környezet befolyására egyre leplezettebbek, különösen az embernél, a csecsemő szopásreflexétől a felnőtt ösztön biopszichológiai funkciójáig. Azaz, az emberi ösztön a biológiai törekvés pszichológiai megnyilvánulása. Azt állítjuk, hogy az ember sorsát az ösztönalkat, az értelmi állapot és a külvilág határozza meg.
Mai kérdésem: Napi ebédje pontos időhöz kapcsolt. Míg a tálalásra vár, fokozódó nyálelválasztást tapasztal. Ez is reflex?
