Próbáljuk mindenekelőtt tisztázni e két fogalmat, hogy rá adandó válaszunk hiteles lehessen.
Jóllehet az ember értelmi képességével már Francis Galton (1822—1911), a humángenetika megalapozója is foglalkozott, de konkrét megközelítésben Alfred Binet (1857—1911) az, aki tágabb értelmezést ad a szellemi képességeknek. Az értékelhető meghatározás figyelembe veszi a mentális életkort, mivel a szellemi adottság (= velünk született potenciális lehetőség) az életkor haladtával jelentős változást (pozitív értelemben) vagy stagnálást (negatív értelemben) mutathat. Dr. Czeizel Endre szívesen használja az idegen (de a magyar nyelvben meghonosodott) intelligencia szó helyett az ,,okosság" — ,,értelmesség" fogalmakat. Lewis M. Terman (1877—1956) vezeti be az Egyesült Államokban a mentális tesztelést (1910), majd a ma is használt Stanford-Binet intelligenciatesztet (1916). Intelligencia quociensnek — IQ-nak — nevezik, és az átlagos IQ 100, e felett pozitív értékeket kap a vizsgált személy, míg ez alatt negatívat. Természetesen, a 85 és 115 közötti értékek még az átlag szellemi teljesítményt jelzik (az emberek 65—70 százaléka tartozik ebbe a kategóriába, és nem tekinthetők sem pozitív, sem negatív értelemben rendkívülinek. Az IQ 70 alatt már értelmi sivárságot (vagy épp fogyatékosságot) mutathat, míg 130 felett (alig 2,5 százaléka az embereknek) kiváló adottságot. Nos, de mit is értünk intelligencia alatt? A közös tényezők, azaz a ,,g" (generális): térbeli tájékozódás, észlelési sebesség, számolási készség, nyelvérzék, szótalálás gyorsasága, emlékezés, indukció, dedukció, logikai adottságok. A sajátos mentális képességek a tehetségesek (IQ 145 felett) vagy a zsenik (IQ 160—175). Ezek száma pl. Magyarország nagyságú népesség esetében összesen háromnál nem több!
Ez a kategória a kreativitásban tűnik ki, azaz: eredeti, független, lelkesült. Az általános értelmesség kb. 62 százalékban örökölt és 11 százalékban szerzett, a specifikus szellemi adottság ettől az értéktől csak csekély eltérést mutat. Inkább olyan sajátos adottságoknál feltűnő, mint a zenei (az abszolút hallás száz százalékban öröklött!). A kreativitás viszont igen nagy mértékben függ a családi és iskolai nevelés milyenségétől.
