Kínai népmeseNappal és éjszaka

2013. február 16., szombat, Kiscimbora

Sok-sok évvel ezelőtt élt Kínában egy híres vadász, akit I nyilásznak hívtak. Kis madarakra, nyulakra és rókákra vadászott, de megbirkózott olyan hatalmas vadakkal is, mint a medve, vadkan és a kos. I vadász olyan pontosan lőtt, hogy sohasem nézte meg, célba talált-e vagy sem. Kilőtte a nyilát, rácsapott a lovára, és száguldott a nyila nyomában, amely biztosan utolérte zsákmányát.

  • Tusa Loránd Balázs, Sepsiszentgyörgy
    Tusa Loránd Balázs, Sepsiszentgyörgy

Egész Kínában nem volt hozzá hasonló nyilász. Csak a tanítványát, Fin-Mint lehetett egy napon emlegetni vele. S amikor ők távolról nyilaztak egymásra, nyilaik fémvégei csengve és szikrázva ütköztek össze a levegőben.
Egyszer azonban Kínára szörnyű baj szakadt. Az égen hirtelen tíz nap jelent meg, s mind a tíz irgalmatlanul tüzelt, nappal és éjjel egyaránt. Az egész növényzet az utolsó fűszálig leperzselődött, és az emberek meg az állatok fuldokoltak a hőségtől. I vadász látta a szerencsétlenséget, amelyet ezek az égitestek a népre hoztak, és gondolkozni kezdett, hogyan is lehetne megszabadulni tőlük.
Fogta a legerősebb fekete fából készült íját, tíz nyilat helyezett rá, és valamennyit kirepítette, egyiket a másik után, de olyan sebesen, hogy úgy tetszett, mintha csak egy nyilat lőtt volna ki. A levegőben szakadatlan éles fütty hallatszott. S valóban: a nyilak átszelték a levegőt, és mindegyikük belefúródott egy-egy napba.
I lelőtt kilenc égitestet.
De a tizedik nap ijedtében lehanyatlott a bambuszbozót mögé. A földön hirtelen sötét és hideg lett. I nyilász megijedt, sajnálta, hogy egyetlenegy napocskát sem hagyott az égen, és hogy most már senki sem fogja melegíteni a földet. Elgon­dolkozott az új bajon.
Az utolsó nap eközben azt gondolta, hogy a nyilász már elment, s óvatosan felemelkedett kissé, és kikukucskált a föld felett. De amint megpillantotta a lövészt, ijedtében ismét lehanyatlott. I nyilász megörült, hogy egy nap azért még maradt az égen. Összegyűjtötte nyilait, fogta az íját – amelyet ezután a nép „napba találó”-nak nevezett el –, és elment.
Ettől fogva azonban a szegény napocska egyre félt a lövésztől. Felkel keleten, süt egy kicsit, majd újra elrejtőzik nyugaton.
Azóta oszlik a nap nappalra és éjszakára.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 519
szavazógép
2013-02-16: Kiscimbora - :

Ki álmodta a legszebbet?

Sokat változtak a budai erdők azóta, mióta Mátyás király kergette bennük az őzet meg a szarvast. Abban az egyben bizony nagyon megváltoztak, hogy most már nem lakik bennük se szarvas, se őz. Hanem abban meg egy cseppet se változik, hogy ma is könnyebb köztük eltévedni, mint eligazodni.
2013-02-16: Család - Kádár Gyula:

Erdélyi kis gyógyítástörténet 25. (Jeles orvosok)

Mátyus István (1725–1802)
Kibéden született 1725-ben „becsületes székely szülők” gyermekeként. Középfokú tanulmányait Marosvásárhelyen végzi. 29 éves korban indul külföldi tanulmányútra, két évet tanul Utrechtben, egy évet Göt­tingenben, Marburgban és Bécsben. 1757-ben Marosvásárhelyen telepedik le.