Százharminckilenc esztendővel ezelőtt, amikor László Lukács az 1994-ben róla elnevezett sepsiillyefalvi iskola igazgatója lett, közel kétszáz diákja volt a községi tanodának – ma az aldobolyi és sepsiszentkirályi iskolával és óvodával együtt is alig fele ekkora a létszám. Mégsem a gyermekfogyást tartja a faluközösség a legsúlyosabbnak, hanem azt, hogy az óvónőtől az igazgatóig minden pedagógus ingázik, ami az oktatás minőségére is rányomja bélyegét. A Háromszék múlt keddi, illyefalvi laptalálkozóján erről, illetve a közelgő, március 10-én esedékes autonómiatüntetésről is szó esett.
Fodor Imre polgármester bevezető szavai után lapunk munkatársai – Farcádi Botond, Ferencz Csaba, Kisgyörgy Zoltán – szólaltak fel, és elhangzottak Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke lapunk kérésére az illyefalviakhoz megfogalmazott gondolatai, Kuti János a községről szóló humoros írását olvasta fel.
A beszélgetés során Benkő Sámuel a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésen való részvételre buzdított mindenkit, szerinte ezt kellene tennie minden székelyföldi magyar polgármesternek. Kádár István is a mozgósítás szükségességét hangsúlyozta, Édler András úgy vélekedett, az embereknek érezniük kell, hogy mindenkinek ott a helye a megmozduláson.
Az iskoláról szinte egyetlen pozitív vélemény sem hangzott el, aki hozzászólt a témához, leginkább azt kifogásolta, hogy minden pedagógus ingázik, reggel becsengetés előtt néhány perccel érkeznek, délben az órák után azonnal elhagyják az óvodát, az iskolát, de még Illyefalvát is. Minden katedrát véglegesen kinevezett óvónő, tanító és tanár foglal el – de egyikük sem tanít Illyefalván, így évente új helyettesítők érkeznek, előfordul, hogy az elemiben négy év alatt öt-hat tanító fordul meg egy osztályban. Fodor Imre polgármester felháborítónak tartja, hogy még az illyefalviak is inkább Sepsiszentgyörgyre ingáznak tanítani, szerinte a pedagógusok közül sokan csak munkának tekintik az oktatást, nincs hivatástudatuk, s bár az önkormányzat még pénzt is fordítana arra, hogy a gyermekek az óvodában, iskolában étkezzenek, és délután együtt tanuljanak, még sincs, aki ezt felvállalja. Többen pozitív ellenpéldaként hozták fel Henning Emese könyvtárost, aki szintén ingázik Sepsiszentgyörgyről, de olykor munkaidőn kívül is szervez, tesz a közösségért.
Gáspár-Babos Etele Tamás református lelkipásztor arra tért ki: a médiának, így lapunknak is tennie kellene a néplélek neveléséért, szerinte hitről, reménységről szóló írásokra is szükség van, Kató Ibolya pedig azt hangsúlyozta, a jövő szempontjából a legfontosabb a gyermek, a gyermek szellemi gyarapodása, de sajnos, Illyefalvának ez a leggyengébb pontja.
