Türelmetlenséget szült a nép körében, hogy a megkezdett munkálatokat nem folytatják, örömet olykor csak a havazás hozott: hadd igya be a föld a nedvet, könnyebb lesz a tavaszkezdés a zöldségeskertekben, s annak, aki nyugodt, mert a nagy hidegek éppen a hótakarónak köszönhetően nem tudták „kipergelni” a vetéseket. A nagyobb gond azonban most az iskolák körül gyűrűzik.
Két-három hét kell még ahhoz, hogy az erősdi Veczer oldalában, ahol nagyon megütközik a napsütés, a hó nélküli helyeken megjelenjék a hóvirág – vélekedtek az erősdiek, hiszen a megyében a falura néző hegyoldalban bukkan elő leghamarabb a tavaszhírnök. Most még vastag hóréteg takarja a Strázsa, a Barabás és a Csókás oldalát, de gyerekricsajtól, zenétől hangos a kultúrotthon. Erősdön már eltemették a telet.
– Csendes farsangnak alig lehetett nevezni a miénket – így Ráduly-Baka Zsuzsanna helybeli református lelkész –, mert szólt az ének, ropta mindenki a táncot. Különös társítás volt ez: farsangi szeretetvendégség. Nyolc- és tizennyolc éves korúak szolgáltatták a műsort. Az óvodások-kisgyerekek mesejeleneteket mutattak be, a nagyobbak pedig Lázár Ervin A csodapatika című jelenetét adták elő. Moldvai és felcsíki népdalok hangzottak el, majd pedig a helyi Árvalányhaj táncegyüttes felcsíki táncokat járt. Az Erősd feletti dombok délre néző oldalában él az árvalányhaj, innen a táncosok névválasztása. Teával, tombolával, az asszonyok sütötte pánkóval, s persze, műsor után tánccal telt a mulatság.
Böjtfő idején beszélgettünk Ráduly-Baka Zsuzsannával, aki elmondta, hogy Székföldjén is vége a vigadalomnak. Az árapataki és hidvégi református gyülekezetekben látogatásunk idején tartották a húsvét előtti 40 napos böjtöt megelőző bűnbánati istentiszteleteket. Amolyan lelki böjt ez a protestáns egyházban, amikor a hívek készülnek magukévá tenni Krisztus értünk való szenvedéseit. Vasárnap Székföld templomaiban ünnepi istentiszteleteket tartottak úrvacsoraosztással.

Hat település gondjai
Hat település alkotja Kovászna megye e történelmi övezetét: Előpatak község a hasonnevű egykori gyógyfürdőből, Hetéből, Erősd­ből és Árapatakból áll, Hidvéghez pedig a közeli Nyáraspatak tartozik. Földrajzi és történelmi szempontból Lüget is ide tartozna, ám ezt mező- és erdőterületével együtt, az 1968-as megyésítés alkalmával az Olt folyón túli Szász­magyarós községhez csatolták, mondván, hogy a lügeti téeszbrigád a szászma­gyarósi kollektívhez tartozik. A történelmi „Sepsiszék délnyugati csücskén elhelyezkedő Felső-Fehér megye darabkája, Székföldje, a mai Hidvég Árapatak községgel együtt az 1876-os közigazgatási átszervezéssel került Háromszékhez – írja A székely társadalom című tanulmányában Kádár Gyula történész. – A tatárok által elpusztított Székföldet 1252-ben Akadás fia, Bencenc (Vencel) kapta adományként. Ő volt az első név szerint ismert sebesi székely. Őt tartják a Mikó és a Nemes család ősének.” Bár földrajzi helyzete, talajviszonyai jók, Brassó városához, az iparosodott Barcasághoz, a Segesvár–Brassó vasútvonalhoz, annak barcaföldvári állomásához közel fekszik, mégis elmondható, hogy gazdasági és területfejlesztési szempontból nem élvezett különösebb előnyöket. Az itt lakók főként arra panaszkodnak, hogy sok kívánnivalót hagy maga után a települések közművesítése. Brassó megye felől karbantartott műutakon lehet ide eljutni – de a székföldi fő aszfaltos út állapota csapnivaló, életveszélyes az erősdi Olt-híd, lassú folyamat révén ébred álmaiból Előpatak-fürdő is, a képtelenséggel határos a székföldi romák miatt a közbiztonság fenntartása és a mezei lopások fékezése, a munkanélküliség akkora méreteket öltött, hogy mind többen kénytelenek a termőföld és az állattenyésztés hozadékára szorítkozni a mindennapi előteremtésében. Növe­kedőben a kiköltözködés, különösképpen Ára­patakon sokan képtelenek eladni családi házukat, mert ha akadna is vásárló, visszariad az egyre romló közbiztonsági veszélyektől.
Egyelőre kilátástalan a község ivóvízellátása – tájékoztat Kovács László előpataki polgármester –, pedig a fürdő fejlesztése enélkül szinte elképzelhetetlen, nem is beszélve a csatornahálózat szükségességéről. Előpatakon csak a cigány negyedben működik az ivóvízhálózat, amiről kiderült, hogy olyan száraz esztendőkben, mint a tavalyi, a rendszer csökkenő hozama aggasztó következményekhez, járványokhoz vezethet.
– Szinte megmagyarázhatatlan, hogy meghaladják az ihatósági mutatók normális értékeit Hidvég altalajának ivóvizei – nyilatkozta Alexandru Cucu polgármester –, hiszen az Olt lankája alatti vizeket a feketehalmi festékgyár évtizedekig szennyezte, és sajnos, ez a helyzet a szomszédos területek talajvizével is. Mert nemcsak anyagiak, hanem idő kérdése, hogy rácsatlakozhassunk a megyeszékhely hálózatára, kénytelenek leszünk Barcaföldvárnál kapcsolódni a Brassó felől egyre közeledő fővezetékhez.
Közösek a lélekszámában rohamosan növekedő cigánysággal kapcsolatos gondok is. Hidvégen is népes a roma közösség, Árapa­takon a községközpontban élő cigányság lélekszámát a létminimum alatt tengődő heteiek és az előpataki romaság növeli, ahol mondhat­ni demográfiai robbanásnak vagyunk szemtanúi. Engedély nélkül gombamód emelkednek ki a cigányházak, telkesíteni kellene a lakónegyedeket, alkalmazni az ország törvényeit.

Iskola körüli aggodalmak
Az iskolák dolgában ugyancsak tornyosulnak a bajok, gondok, aggályok mindkét köz­ségközpontban. Azért kell Hidvéggel kezdenünk, mert a református egyház törvényesen visszakapta az egykor tulajdonában lévő iskola épületeit – ám a bért illetően nem tudtak egyezségre jutni a községvezetéssel. Az egyház hivatalosan, szakemberek által megállapított bért kért, amelynek kifizetésére az önkormányzat nem volt hajlandó, arra hivatkozva, hogy az összeg túlméretezett, és a község költségvetésének egyharmadát teszi ki. Közös tanácskozáson tárgyaltak a tanfelügyelőség képviselői, a főtanfelügyelő és a jogtanácsos jelenlétében a községházán, de mert konszenzus nem született, az egyház a döntést a törvényszékre bízta. Perek sorozata következett, a végleges döntést a napokban hozta meg a legfelső törvényszék a felperes egyházközség javára. Amint azt Fábián Károly ügyvéd kérésünkre elmondta, „a döntést nem lehet megfellebbezni, következik egy sor hivatalos és pénzügyi formaság”.
– Tudomást szereztem a döntésről – nyilatkozott a hidvégi polgármester. – Most is fenntartom, hogy a megállapított bér magas. Hajlandóak leszünk kifizetni felhalmozott adósságunkat, de most is készek vagyunk a párbeszédre, maradhatna továbbra is az iskola használata nálunk, és egyezkednénk  méltányosabb bér megállapítása érdekében. Ha ez nem lesz kivitelezhető, osztályterem hiányában beindítjuk a délutáni oktatást, s az új iskolaépülethez (amit nem kell visszaszolgáltatni, de egy tömböt képez a visszaadandó épülettel) új bejárót kell kialakítanunk.
– Személyesen kérem az egyházvezetést, ne kötelezzen minket arra, hogy télvíz idején költözködjünk. Ha új konszenzus nem születik, a tavaszra kiürítjük az épületet – nyilatkozta Nicoleta Tampa iskolaigazgató.
Nagy János lelkipásztor elmondta: a hat éve tartó huzavona a presbitérium türelmét is igénybe vette, hosszú küzdelem volt. Az egyház eddig sem kérte, hogy költözzön ki az iskola, egyébként is, az épület visszajuttatása óta – mivel a bért azóta sem fizette az önkormányzat – illegálisan használták azt. Nemcsak az iskola ügyében nem született egyetértés – folytatta –, ugyanis az egyházközség a még visszajáró földtulajdonát is kérte a földosztó bizottságtól, de sajnos, olyan minőségű területet ajánlottak fel, mellyel a presbitérium nem értett egyet.
– Az egyházközség csak a törvények által megszabott bért kérte – hangsúlyozta ismételten a lelkész –, sajnos, ezt soha nem adta meg a községvezetés. Az elmúlt hat esztendő során bármikor kérhettük volna, hogy hagyják el az iskolát, de nem tettük. Törvényesen mi voltunk a tulajdonosok, még akkor is, amikor a polgármester az iskola újraállamosítását kérte a legfelső törvényszéktől. A különböző törvényességi hiányosságokra való hivatkozások mellett a polgármester félre is tájékoztatott, amikor azt állította, hogy egy magyar pap az akkori magyar polgármesterrel ellopott egy román iskolát. A bukaresti döntés minket erősített meg a tulajdonunkban.
Árapatakon sem felhőtlen a helyzet a Romulus Cioflec Általános Iskola körül. A romák rohamosan növekvő létszáma miatt délután is folyik a tanítás. Miként Kovács László polgármester elmondta, évek óta eléggé magas, utóbb havi több mint 22 600 lejes bért fizettek a református egyház központi épületéért, ahol az óvoda működik. Az összeg előteremtése egyre nagyobb gondot jelent a köz­ségvezetés számára, de az egyházi képviselettel való első egyezkedés nem vezetett sikerre. A kérdést a konszenzus érdekében rendkívüli tanácsülésen megtárgyalják, várják az egyházközség hivatalos bérajánlatát, hogy megköthessék az esetleges új szerződést.
– A központi iskola udvarán évekkel ezelőtt megkezdett épület bővítésére várunk, s egy teljesen új óvoda építése is kilátásban – nyilatkozta Dúló Szilárd igazgató-tanár. – Értesüléseink szerint Horia Grama szociáldemokrata képviselő, a kormánypárt Kovászna megyei elnöke azt nyilatkozta, hogy iskolaügyben a mi iskolánk bővítésének folytatása élvez majd elsőbbséget. A bérelt egyházi épületre a gyerekszaporulat miatt még akkor is szükségünk lesz, miután az említett bővítés és az új óvoda is megépül! Ezért keressük közösen – önkormányzat, iskola és egyház – a méltányos megoldást.
Az iskolában, vallásórák után találkoztunk Fülöp Árpád helybeli református lelkipásztorral, aki azt mondta: ebben az ügyben a presbitériumnak kell döntenie, ugyanis az önkormányzatnak, illetve az iskolának még adóssága van az egyházközséggel szemben. Folyamatban az új szerződés megírása, ő a konszenzus híve, törekednek a méltányos megoldásra.