„A böjtölésről mindig azt feltételeztem, kellemetlen dolog, és korántsem látni, hogy milyen haszna lehet hosszabb távon.
Így, amikor felkértek arra, hogy készítsek dokumentumfilmet, amelyben magamon próbálom ki, mi történik, ha nem eszem, nem nagyon örültem. Biztosra vettem ugyanis, hogy nem lesz benne sok örömöm” – Michael Mosley, a BBC tudományos szakírója ezzel az önvallomással vezette be a váltakozó, a rendes táplálkozási napok közé beiktatott, de megfelelően ellenőrzött koplalással járó előnyöket ismertető írását. Mint elárulta, végül azért szánta rá magát a kísérletre, mert a szerkesztő biztosította, hogy új tudományról van szó, amelynek eredményeit saját testén is megtapasztalhatja majd.
„Nem elég erős az akaratom ahhoz, hogy hosszabb időn át képes legyek böjtölni, de rendkívül érdekelt az, hogy miért hosszabbíthatja meg az életet, ha kevesebbet eszünk. Kiváltképpen azért izgatott, mert a tudósok szerint az előnyök fájdalom vagy kínlódás nélkül is elérhetők” – fejtette ki személyes indokait a szakíró.
Kalóriaszegény, tápláló
Azt, hogy miként öregszünk, az ember génjei határozzák meg, és ezzel kapcsolatban nem sokat lehet tenni. A kalóriakorlátozás – a jó, de nem bőséges étkezés – egyike annak a néhány dolognak, amelyről kitűnt, hogy növelheti a várható élettartamot.
Az élettartam megnyújtásának világrekordját az emlősök körében az az „új típusú” egér tartja, amelynek élettartama akár 40 százalékkal is kitolódhat – ez az ember esetében 120 évnek vagy még többnek felelne meg. Ezt génmódosítással érték el úgy, hogy az egér teste igen keveset termel az IGF-1 növekedési hormonból, amelynek magas szintje felgyorsítja az öregedést, illetve előmozdítja az öregedéshez kapcsolódó betegségekre való hajlamot, viszont alacsony szintje kímélő hatású a szervezetre.
Az IGF-1 hormon – egy inzulinhoz hasonló növekedési tényező – egyike a testet mozgásban tartó ösztönzőknek, mivel a sejteket reprodukálásra bírja. Ez nagyszerű dolog mindaddig, amíg az ember nő, de kevésbé előnyös az élet későbbi szakaszában. Mára kimutatták, hogy az IGF-1 szintjét csökkenteni lehet az étrend megváltoztatásával. A kalóriakorlátozással kapcsolatos tanulmányok szerint hasznos ugyan, ha kevesebbet eszünk, de önmagában nem elegendő. A kalóriabevitellel együtt a fehérjebevitelt is mérsékelni kell – de nem teljesen, az ugyanis nagyon rossz ötlet lenne. Be kell tartani viszont az orvosi utasításokat, holott éppen ez az, amit a legtöbb ember figyelmen kívül hagy. (MTI–Press)
(folytatjuk)
