„Ilyen az ember. Egyedüli példány. / Nem élt belőle több és most sem él, / s mint fán se nő egyforma két levél, / a nagy időn se lesz hozzá hasonló” – írja Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versében. Így igaz. Genetikai értelemben nincs két azonos ember a földkerekségen.
Még az egypetéjű ikrekről is megállapították (tízezer európai, amerikai és ázsiai származású személy vizsgálata során), hogy az intelligenciahányados (IQ) esetén a megfelelés csak 0,85, míg a kétpetéjű ikreknél 0,60 százalékos. Ha a környezet hatását is figyelembe vesszük (család, barátok, társadalom), például az antiszociális viselkedésnél (bűnözés) megállapították, hogy az egymástól külön nevelt egypetéjű ikrek 52, a kétpetéjű ikrek már csak 23 százalékban voltak egyezőek. Több szerző általánosítja a gyerekkori, serdülőkori szülői modell (iszákosság, bűnözés, erőszak, család elhagyása stb.) átvételét, az esetleges „jó” gének elfojtását.
Az ember genomja (génjeinek összessége) biológiai örökség. Fele arányban szüleinktől, negyedarányban nagyszüleinktől, nyolcadarányban dédszüleinktől, és így egyre távolabb, a múltból örököltük. (Pl. a nagyszülők külső-belső vonása még rejtett a szülőknél, de dominánssá alakulhat az unokában.) „Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen. / Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit száz ezer ős szemlélget velem.” (József Attila: A Dunánál)
Génjeink 23 kromoszómapárt alkotnak. Fele a nőtől, fele a férfitől származik. Ha a férfi X-kromoszómája jut a nő petesejtjébe, az utód leány (XX), ha az Y-kromoszómája, fiú (XY) lesz. Általában kis eltéréssel a véletlen kiegyenlítő hatású (valamivel több leánygyermek marad életben). Osztályozásuk csökkenő nagyságuk szerint 1-től 23-ig egyezményes, bár az utolsó, az ivari kromoszómák (nőknél XX, férfiaknál XY) közül a női XX miatt (nagyobb) a sorrend felcserélhető. A sejtmag nélküli vörösvértesteket és az ivarsejteket kivéve valamennyi sejtünk magvában a DNS (dezoxiribonukleinsav) kettős spirálja tartalmazza a teljes genomot.
Miután 2004-ben sikerült az ember teljes géntérképét megismernünk, megállapították, hogy mintegy harmincezer génnel rendelkezünk. A génjeink kezdeményezik szervezetünk legkülönbözőbb fehérjéinek előállítását, amelyek közül különösen a katalizáló enzimek fontosak. Gének vannak a sejtek mitokondriumaiban is, de ezek csak anyai gének (a hímivarsejt ezt a részét a petesejtbe hatolás közben elveszti), tehát csak anyai közvetítéssel öröklődnek.
Ma már több ezer ember génállománya ismert, és a minden embernél egyedi DNS lehetővé teszi az apaság azonosítását, kétes bűncselekmények (Mengele csontjaiból sikerült a Dél-Amerikában meghalt náci orvost azonosítani), sok ártatlanul elítélt ügyének (ha maradt az áldozaton sejtszármazék, pl. ondó, vér, köröm alatt bőr stb.) tisztázását.
Kérdésem: egyetértene ön azzal, hogy befolyásoljuk – amennyiben lehetséges lenne – a születendő gyermek nemét?
