Muszka Sándorral valamikor sok éve találkoztam már egyszer, első, talán akkor még meg sem jelent verseskötete kapcsán hívtuk meg Csíkszeredába az azóta megboldogult Tilos Kávéházba.
Ott ült ez a hórihorgas, sovány (ahogy a csángók mondanák: hitvány) fiatalember, s már akkor csak mondta a nyeletlenségeket, s űzte az eszit. Közben fel-felolvasott egy-egy verset, de olyanokat, hogy némely fehérnépecskének rögvest megnedvesedett tőle a... szeme.
Aztán valaki feltette neki, ahogy az ilyenkor elkerülhetetlen, az ominózus kérdést: – miért is „foglalkozik” írással? Amire Muszka szerényen csak annyit válaszolt: – „Hát, mert én világéletembe nem szerettem dolgozni...”
Eltelt néhány másodperces néma csend, mire felcsattant a kacagás. Már akkor lehetett tudni, ez a fiatalember sokra viszi.
Vitte, villegette, aztán a napokban végre megjelent Sanyi bá’ címmel egy prózakötete is. Gyönyörű kiállítású könyv, le a kalappal kiadó, illusztrátor, szerkesztő előtt. Ami pedig a tartalmat illeti, csak azért nem mondok további dicsérő szavakat, mert mégiscsak ismerősöm ez a muszkasanyi, s ilyenkor nem illik.
Lényeg az, hogy elolvasván e könyveket, részben könnyesre nevettem magam, másrészt annyira jólesett ezen székely egypercesek varázsa, mint csángó ember lelkinek a pap beszéde.
Ha valaki azt hiszi, a stand-up comedy amerikai találmány, erősen ajánlom, vegye kezébe Muszka Sándor könyvét. Meg fog változni a véleménye, ez a székely felállós-odamondogatós sokkal, de sokkal üdébb, néha vaskosabb, de mindenképpen szellemesebb, bölcsebb. És ráadásul a miénk, annyira az, hogy néha már szinte kínos.
A rendhagyó recenzió végére még csak annyit: pár évvel ezelőtt egy neves társadalomkutató megállapította(?): székely humorérzék nem létezik, az csupán a Tamási-félék irodalmi találmánya. Nos, erre (is) csattanós válasz a Sanyi bá’. Akinek nincs ideje, kedve, bátorsága béülni egy délutánra, teszem azt a szépvízi sarki kocsmába, vagy felülni a gyimesi navétás kurszára, az szépen olvassa el Muszka könyvét.
Aztán, ha még bírja a rekeszizma, elmélkedhet arról, hogy valószínűleg ez a fajta humor az egyetlen mentsvárunk errefelé. Mert bajok ide, gondok oda, ahogyan a Sanyi bá’ is idézi a gyimesi csángók szavajárását: „essen s havazzon, csak szar idő ne legyen”.
Jó olvasást mindenkinek.
