Muszka Sándor: Sanyi bá’

2013. február 23., szombat, Kultúra

Muszka Sándor­ral valamikor sok éve találkoztam már egyszer, első, talán akkor még meg sem jelent verseskötete kapcsán hívtuk meg Csíksze­redába az azóta megboldogult Tilos Kávé­házba.

Ott ült ez a hórihorgas, sovány (ahogy a csángók mondanák: hitvány) fiatalember, s már akkor csak mondta a nyeletlenségeket, s űzte az eszit. Közben fel-felolvasott egy-egy verset, de olyanokat, hogy némely fehérnépecskének rögvest megnedvesedett tőle a... szeme.
Aztán valaki feltette neki, ahogy az ilyenkor elkerülhetetlen, az ominózus kérdést: – miért is „foglalkozik” írással? Amire Muszka szerényen csak annyit válaszolt: – „Hát, mert én világéletembe nem szerettem dolgozni...”
Eltelt néhány másodperces néma csend, mire felcsattant a kacagás. Már akkor lehetett tudni, ez a fiatalember sokra viszi.
Vitte, villegette, aztán a napokban végre megjelent Sanyi bá’ címmel egy prózakötete is. Gyönyörű kiállítású könyv, le a kalappal kiadó, illusztrátor, szerkesztő előtt. Ami pedig a tartalmat illeti, csak azért nem mondok további dicsérő szavakat, mert mégiscsak ismerősöm ez a muszkasanyi, s ilyenkor nem illik.
Lényeg az, hogy elolvasván e könyveket, részben könnyesre nevettem magam, másrészt annyira jólesett ezen székely egypercesek varázsa, mint csángó ember lelkinek a pap beszéde.
Ha valaki azt hiszi, a stand-up comedy amerikai találmány, erősen ajánlom, vegye kezébe Muszka Sándor könyvét. Meg fog változni a véleménye, ez a székely felállós-odamondogatós sokkal, de sokkal üdébb, néha vaskosabb, de mindenképpen szellemesebb, bölcsebb. És ráadásul a miénk, annyira az, hogy néha már szinte kínos.
A rendhagyó recenzió végére még csak annyit: pár évvel ezelőtt egy neves társadalomkutató megállapította(?): székely humorérzék nem létezik, az csupán a Tamási-félék irodalmi találmánya. Nos, erre (is) csattanós válasz a Sanyi bá’. Akinek nincs ideje, kedve, bátorsága béülni egy délutánra, teszem azt a szépvízi sarki kocsmába, vagy felülni a gyimesi navétás kurszára, az szépen olvassa el Muszka könyvét.
Aztán, ha még bírja a rekeszizma, elmélkedhet arról, hogy valószínűleg ez a fajta humor az egyetlen mentsvárunk errefelé. Mert bajok ide, gondok oda, ahogyan a Sanyi bá’ is idézi a gyimesi csángók szavajárását: „essen s havazzon, csak szar idő ne legyen”.
Jó olvasást mindenkinek.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 505
szavazógép
2013-02-23: Kultúra - Borcsa János:

Fábián Ernő Madách-monográfiája (Megjelent)

„Mi örökös harcban állunk létünkért, mi egy kalitkában vagyunk a fenevaddal, mely minden percben el akar nyelni. Ők [más népek] csak a jólét s jobblét közt küzdenek” – idézi Madách Imre egy feljegyzését Fábián Ernő a nagy klasszikusunkról írt monografikus tanulmányában*
2013-02-23: Kultúra - Bogdán László:

Szemlér Ferenc: Romváros (Hogy ne merüljön feledésbe)

Ezt a várost én építettem kőből
s habarcsból – faragott gerendák
vigyázó összeállításával, az épületrakó
művészet minden bölcs fogásainak
figyelembe vételével. Köréje
falat emeltem, ellenséges
idegenektől való védelemre.