Igaz, egy-egy zenész több zenekarban is felbukkant, de ez korántsem jelentette azt, hogy műfaj szempontjából egysíkúvá váltak volna a rövid, alig félórás produkciók. Nem hiányzott a nyitottság sem a zenészek, sem a szép számban összegyűlt befogadók részéről, így a két este változatos, hű megjelenítése volt mindannak, ami ma Sepsi­szentgyörgyön a modern zenei kínálatot jelenti. A sanzonoktól a rockfeldolgozásokig, az énekelt verstől a dzsesszig, az ír kocsmazenétől a magyar népzenei feldolgozásokig a műfajok olyan kavalkádja pergett le a kétszer öt órában, amit bármelyik nagyváros zeneközönsége megirigyelhetne. S némileg az a szervezői szándék is érvényesült, hogy az egymás törekvéseit nem mindig ismerő, különböző korosztályú és eltérő tapasztalattal rendelkező zenészek végre egymást is meghallgassák. A mustrára más városból érkező, két vendégszervező pedig arra is lehetőséget biztosíthat, hogy Maros­vásárhelyre és Székelyudvarhelyre is meghívják zenészeinket. A helyi sajtó is felfigyelt a zenés seregszemlére, így közvetve ugyan, de a rádiók révén a nyugati slágerek mellé helyi zenészek alkotásai is hangsúlyosabban bekerülhetnek.
Érdemes felsorolni a jobbára fantázianevű zenekarokat, illetve az általuk megjelölt műfajokat, hiszen ez is jelzi a rendkívüli sokszínűséget: Szalonspicc (sanzonok, filmzenék), Evilági (énekelt versek), NemEz (világzene, dzsessz, funk), Cover’n Cover (pop-, rockfeldolgozások), Mácsafej (énekelt versek), Szek­ler (etno rock), Albright (kísérleti zene), Fabat­ka (nép­zenei feldolgozások), St. George Quin­tet (jazz-standardek), Funky Munky (pop-, rock­feldolgozások), Séta a kacsámmal (blues, funk), Funktion (funky, dzsessz, blues, fusion), Progorgan (dzsessz-rock), Room of the Floyd Affection (Pink Floyd-feldolgozások), Selfish Murphy (ír kocsmazene), Equinox (rockfeldolgozások), Mercedes Band (rock), Exit Rock Band (rock), Blúz Bend (blues, rockfeldolgozások), Jazz­kaláka (etnodzsessz).