Mégpedig sürgősen. Ha nem változtatunk a helyzeten, székely közösségünk rövid időn belül felszámolódik. Előttünk a fájdalmas példa: Marosvásárhely, ahol még nem olyan régen a magyar közösség vezető helyzetben volt, mára már teljesen kiszolgáltatottá vált, nem szólhat bele még a saját dolgaiba sem. Szörnyű érzés idegenné válni a saját szülőföldön.
Sepsiszentgyörgy is ezen az úton halad. De még mindig nem késő cselekedni. Van egy 25 százalékos előnyünk, amivel, ha tudatosan gazdálkodunk, lassíthatjuk a folyamatot, sőt, megakadályozhatjuk azt. Ne várjunk megoldást a politikumtól, csak magunkra számíthatunk. Mi pedig sokan vagyunk, ez jelenthet megoldást, ha akarjuk.
Először is önvizsgálatot kell tartanunk: mit jelent számunkra az, hogy magyar? Hogyan éljük meg ezt a mindennapjainkban? Nem elég csak magyarnak születni, azért tenni is kell: odafigyelünk a nyelvre, nem használunk idegen szavakat, igényeljük a magyar nyelv használatát iskolákban, hivatalos helyeken, üzletekben, munkahelyen, mert ehhez jogunk van. Ugyanezt a tudatosságot elvárjuk a családtagjainktól, gyermekeinktől is. Érdeklődéssel fordulunk a történelmünk, hagyományaink felé. Most már egyre több a hamisítatlan, igaz forrás. Fel kell kutatni őket, meg kell ismernünk a saját történelmünket, csak így érezzük magunkénak ezt a földet, és csak így tudunk meggyőződéssel kiállni jogainkért.
A tévézésre szánt időt fordítsuk inkább olvasásra, családi beszélgetésekre, gyerekekkel való foglalkozásra – sokkal többet ér. Költséges utak helyett néha váltsunk honismereti körutakra, családi kirándulásokra, természeti szépségeink megismerésére. A változás folyamatában a tudatunk erősítése nagyon fontos. Ezt megélhetjük közösségi szinten is, ha időt szánunk a társas kapcsolatokra, közösségekbe járunk, és egyéni tapasztalatainkat, élményeinket megosztjuk másokkal is. Ez erősít bennünket és erősíti közösségünket.
A változtatásnak, az öntudat erősítésén túl, van még egy másik eszköze: a pénz. Bármilyen kevés, jelentőséggel bír, hogy azzal mi rendelkezünk, mi döntjük el, kinek és hová költjük. Megélhetésünk, életminőségünk szempontjából nagyon fontos, hogy a pénz helyben maradjon, ne áramoljon ki a közösségből. Jelenleg a multinacionális cégek (bevásárlóközpontok, bankok stb.) kiszivattyúzzák a pénzt a közösségből. Ezért legyünk megfontoltak, ne az olcsóság legyen az egyetlen szempont a vásárlásainkban, mert később ennek sokszorosan megfizetjük az árát: gyermekeinknek nem lesz munkahelye (már most is egyre kevesebb van). Csak a szükségeset és helyi üzletekben vásároljunk. Már ezzel a lépéssel is sokat teszünk a megerősödésünkért. Ehhez persze ki kell iktatni a kereskedelmi tévében folyó reklámok ártó hatását, amelyek valósággal arra ösztönöznek bennünket, hogy életünk értelmét és célját a vásárlásokban határozzuk meg.
Összegezve: a változás bennünk van. Kezdjük azzal, hogy iktassuk ki a családromboló és agykárosító televíziót a lakásból. Foglalkozzunk többet a gyerekkel, magunkkal, a családdal, járjunk közösségekbe, foglalkozzunk magyarságunkkal, és ápoljuk azt nap mint nap. Használjuk helyesen a nyelvünket, és válogassuk meg az olvasnivalót. Pénzünkkel bánjunk tudatosan, ne romboljuk, hanem építsük vele a közösségünket. Életünk kiegyensúlyozottabbá válik, és mindamellett még nagy megtakarítást is elérhetünk a családi költségvetésben, ha takarékos és ésszerű életszemlélet szerint élünk. Mindezt csak egészséges nemzeti öntudattal érhetjük el. Kezdjünk el dolgozni rajta, már ma, és változni fog minden.
Bereczki Kinga