De mert majdnem két hét választ el nemzeti ünnepünktől, s meglehet, ugyanennyi az ez évi községi költségvetés megszületésétől, a hétköznapok gondjaival is ismerkedtünk. Mint a Berde József polgármesterrel folytatott beszélgetésünkből kiderült, a központi pénzalapok késése és hiánya miatt adóssággal zárták a tavalyi évet, de az eredmények között tartják számon, hogy haladtak a közművesítéssel, öt faluban már földben a szenny­vízhálózat. Tervekben, elképzelésekben idénre sincs hiány, önerőből, pályázati pénzekből kíván építkezni a községvezetés.

Piros betűs nap
mindnyájunk számára március 15. A Czetz János tábornokról elnevezett gidófalvi iskola minden diákja tudja, mi az a szent ügy, amiért „Argentína szabad földjében” kell nyugodnia a szabadságharc jeles honvédtábornokának, akinek itt ringatták bölcsőjét. Miként azt is jó volna tudniuk, hogy Gidófalvának volt református papja az a lángoló lelkű Nagy Ferenc (1787–1865), aki előrehaladott kora ellenére is önkéntesen vett részt a szabadságharcban, és ezért börtönt is szenvedett. Gidófalván született fia is, Nagy Sándor (1824–1900) honvéd főhadnagy, hidvégi református lelkipásztor, aki részben saját élményei alapján megírta a háromszéki honvédelmi harc történetét, szülőföldünk szabadságharcos bibliáját. Hamarosan az emlékezés virágkoszorúi díszítik az emléktáblákat, emlékkopjákat és síremléket, van, ahol tisztelegnie és imádkoznia ennek a falunak március 15-én.
Zsigmond Zoltán Károly, a Czetz János Általános Iskola történelem szakos igazgató-tanára elmondta, hogy tanulói szokták bevinni a szabadságharc hangulatát az ünnepi rendezvényekbe, s minden évben kerül olyan emlék, olyan momentum, ami még közelebb viszi az embereket egyre távolodó szabadságharcos múltunkhoz. Mint megtudtuk, Badi András egykori maksa-eresztevényi tanító, a gidófalvi iskola mai pedagógusa jelképes ágyút készíttetett a helyi iskolások számára is. Osztályának tanulói, mint Czetz tábornok unokái, az ünnepségen kis huszároknak öltözve, énekszóval akarnak részt venni a március 15-i felvonuláson.

Költségvetésre várva
Amire megszólal az ünnepi harangszó, és a falvak népe imádkozó lélekkel vonul majd az ünnepi istentiszteletre, bizonyára a költségvetést is kézbe kapja az önkormányzat. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz költségvetés, mi volna az első, s amit azonnal folytatni kellene, kezdődik-e a hajsza, mert március végével tovasuhan már egy évnegyed 2013-ból, Berde József polgármester elmondta: több félig-meddig elvégzett munkálat kivitelezőinek – a pénzalapok hiánya és késése miatt –, sajnos, adósok maradtak. Ilyen Fotosmartonos ka­nalizálása, ahol a fennmaradt  tartozást nem tudták törleszteni. Kifejtette: a cigányság tetemes bírságait és másfajta kötelezettségeit nem fizeti, avagy nem tudja kifizetni, ami nagy súllyal jelentkezik a község gazdasági-pénzügyi felsőbb elbírálásában, de ebben az irányban az állam szinte érthetetlenül hallgat, nem hoz ezek rendezésére semmilyen megoldást.
 Eredmény, hogy négy település két saját fúrt kútból kap minőségi ivóvizet, amelyet szintén a saját tisztító-kezelő állomás biz­tosít, de sajnos, itt is maradtak adósságok: Zoltán vezetékcseréjének munkálataiért 200 ezer lejjel tartoznak.
Öt faluban már a földben  a szennyvíz-hálózat csövei. A hatodik település, Zoltán csatlakoztatását idén kellene elvégezni, a gerincvezetéket pedig áthozni az Olt hídja alatt. Ez lesz a kora tavasz legfontosabb munkálata.
Dobásnyira tehát Gidófalva attól, hogy hamarosan a közművesített település életre kapjon, s ha az anyagiak engedik, az agro- és a falusi turizmus is otthonra lelhet. Gidófalva község ugyanis meglehetős gazdasági és idegenforgalmi lehetőségekkel rendelkezik: termelő gazdasági egységei, agáripara, az épített örökség (vártemplom, emlékművek, emléktáblák, kúriák), a Bodoki-hegység vonulata pedig természeti értékeket hordoz. Az elmúlt évek alatt sokat változott a településkép, s a községvezetésnek volt gondja a kevésbé jelentősnek tűnő, de a települések szempontjából fontos munkálatok kivitele­zésére.
– Mire kellene azonnal pénzalap? – kérdeztük a polgármestert.
– Önerőből sok mindent sikerült rendezni. Az étfalvi tekepályán elvégeztük az utolsó simításokat. Ez a nép óhaja, kalákában építették! Tízezer lejjel támogatott a megyei tanács is. A tavaly kívül-belül új ruhába öltöztettük a gidófalvi kultúrházat. Folytatjuk a faluépítéseket-szépítéseket. Be akarjuk fejezni az angyalosi műgyeppályát, védő­kerítést építünk köréje. Ha­laszt­hatatlan  a gidófalvi központi régi iskolaépület tetőzetének felújítása. Azokban a falvakban, ahol az infrastruktúra kiépült, és az úthálózatot is rendezni tudjuk, egy-egy helyen éppen emiatt nagy a sár, sort kerítünk a belső utcák burkolatának felújítására. Angyaloson még pénzalapra lenne szükség, hogy az iskolánál az emeleti részt is be tudjuk fejezni. Tavaly a tanügytől semmi pénzt nem kaptunk, s az a baj, hogy itt is tartozunk. Az ivóvízhálózat vezetékei a földben, a kanalizálásra várjuk a kiírást. E­miatt sáros az Állomás utca. Fél kilométer aszfaltburkolat kellene, hogy össze tudjuk kapcsolni a falu központját a Szépmező felől Angyalosra tartó aszfaltos úttal. S mert Fotosmartonoson az ivóvíz- és kanalizációs vezeték is már a földbe került, a bekötőutat  kellene aszfaltozni. Erre minden dokumentáció elkészült, várjuk a kiírást, mert a falut aszfaltos úttal szeretnénk összekötni a Gidófalva–angyalosi megyei műúttal.
Kérdésünkre, miszerint tudta-e segíteni az önkormányzat a történelmi egyházakat, a polgármester elmondta: bepótoltak a ravatalozóház tervezésének költségeibe, de sajnos, az épület helyéről még nem tudtak megegyezni a presbitériummal. Született-e konszenzus? – fordultunk a kérdéssel Be­reczki László lelkészhez és Zsigmond Csabához, az egyházközség gondnokához. Mint mondták, eddig még valóban nem született megegyezés és összhang e kérdésben. A terv költségeibe az önkormányzat mellett az egyházközség és a holland segítőcsoport is belepótolt. Közösségi érdek a ravatalozó építése, s remélik, hogy sikerül egyetértésre jutni – mondták.

Hogy látják a képviselők
– Nagy dolog egy ilyen ikerfaluban a kanalizálás, de az alacsonyabban fekvő utcarészekből szivattyúknak kellene átemelniük a szennyes vizet, s a házakat még rá kell kötni a fővezetékre – sorolta a gondokat Dálnoki Barna fotosmartonosi képviselő. – A  polgármester  megígérte, hogy illemhelyet építtet a kultúrház és az iskola közös épülete mögé, amelyet mindkét település használni fog. Itt, az udvaron egy pirosban álló, igen hasznosnak mutatkozó épület is. Befejezése sürgető lenne, de nincsenek még nyílászárók sem, ott lenne majd  helye a családorvosi rendelőnek és egy ifjúsági klubnak. Mind­kettő fontos  a kisközösség számára.
– Ketten vagyunk tanácstagok Étfalva­zoltánból, jómagam és Sándor Sándor. Ránk a polgármester mindig számíthat, s az étfalvazoltániak segítségére, kalákájára is. Örvendünk, hogy tető alatt a tekepályánk, s abban is biztosak vagyunk, hogy a központi park elkészül ebben az évben. Személy szerint nekem inkább a református egyházköz­ség okoz több gondot. Időt és türelmet igényel az, hogy zökkenőmentesen menjenek a dolgok – részletezte Péter Pál.

Gazdaember munkás napjai
Gidófalván jártunkban meglátogattuk Deák Dezső állattenyésztő farmját, s újfent meggyőződtünk: számottevő és értéket teremtő eredményhez kitartó és szívós munka  szükséges. A farm szarvasmarha-állománya, a borjúkat is beleszámolva, elérte a félszázat. Kilenc ló, 770 juh és 94 kecske legel nyáron azon a hatodi legelőn, amit a baróti erdő-közbirtokosságtól bérel. A tejet nem kell messzire hordaniuk, hiszen azt a helybeli – étfalvi székhelyű – felvásárlóhoz adják le. Harmincnyolc hektáron termeszti a takarmányt állatainak. Vállalták, hogy a falu juhait és a baróti jószágokat is őrzik a Hatodon.
Nem kis gond a megtermelt javak értékesítése, de eddig még sikerült a piacot megtartani, a szopós borjúkat exportra eladni. Örvend, hogy a farmjára be tudta köttetni a vezetékes ivóvizet, de mert a telek alacsonyan fekszik az Olt partján, a szennyvízre ügyelnie kell, ciszternakocsival kihordatni a földekre-kaszálókra, vagy beönteni a  kanálisba.