Románia a korlátlan lehetőségek hazája, kétségtelen, bele is lehet fáradni a tolongó lehetőségekbe. A politikára ez fokozottan vonatkozik, itt tényleg minden elképzelhető. Az elmúlt két évtizedben megtanulhattuk: igen képzett madárjósnak kellene lenni ahhoz, hogy körülbelül előrelássuk, a nagy országos húsosfazék körüli fejveszett tolongásban éppen mi következik.
De a nevezetes, Băsescu államfő és Ponta miniszterelnök közötti, titokban létrejött együttműködési paktumról már nyilvánosságra kerülése után is meg lehetett jósolni – ismerve a két résztvevő kolerikus természetét, makacsságát, önfejűségét, narcizmusát és rögeszméit –, hogy nem fog az idők végezetéig tartani.
Hogy melyikük szegte meg hamarabb a paktumot, kérdéses. Azt hiszem, mindketten. Ponta már a Băsescu uniós támogatási pénzekről szóló tárgyalásaival is elégedetlen volt, fenntartásainak hangot adott. Noha az is a szomorú igazsághoz tartozik, hogy az elmúlt években Románia a támogatások nagy részét ezért-azért nem is tudta lehívni, noha lenne, amire költeni a pénzt. Traian Băsescu akkor még magyarázkodott és vádolt egyszerre, szóvá téve, hogy le kellene hívni a pénzeket – arról viszont megfeledkezett, hogy az uniós alapokat kedvence, Emil Boc miniszterelnök és kormánya is meglehetősen hanyag eleganciával kezelte. Már látszott, hogy hallgatása heteiben Traian Băsescuban felgyűlt a mondanivaló, s egyre idegesebb. A múlt héten igen indulatosan szólt be régi pártja, a demokratikus-liberálisok belügyeibe, nem is rejtette véka alá, hogy „tanítványát”, Elena Udreát támogatja az általa nem túlságosan kedvelt Vasile Blagával szemben.
Most pedig váratlanul kiborította a hazai bilit, nemzetellenesnek nevezve a szólamaiban éppen hogy „nagy román” Victor Ponta és kormánya politizálását. Ismét szóba hozta a tavaly nyári államcsínykísérletet (?), azt állítva, hogy az ország schengeni övezethez való csatlakozását a Ponta-kormány bizonyos miniszterei ellen folyó ügyészségi vizsgálatok lehetetlenítik el. Traian Băsescu itt az Antonescu–Ponta vezette pártszövetség Achilles-sarkára hágott rá. A kormánynak indulástól az volt a fő problémája, hogy a miniszter- és államtitkárjelöltekről folyamatosan derültek ki zűrös ügyeik, s hogy vizsgálat folyik ellenük. Mintha nem lenne olyan miniszter- vagy államtitkárjelölt politikus, akinek ne lenne vaj a fején... Ponta nyugati tárgyalásairól megtérve gúnyosan válaszolt, felemlegetve az elnök népszerűtlenségét, s őt jelölte meg, személyében is a szerinte sínen lévő schengeni csatlakozás élő akadályának.
Hogy ezek után hogyan alakul az együttműködés, kérdéses. A felek kiásták a csatabárdot, s olyan lesz megint minden, amilyen volt, vagy még olyanabb! Közben pedig vígan megyünk széjjelfelé, megint divatba jön az állami soványság. Erre mondotta egy Caragiale-hős, fején találva a szöget, hogy „curat murdar!” Amit kivételesen lehet fordítani: „tiszta mocsok!”
