A megyevezetés által meghirdetett művelődésiotthon-felújító program alapjaiból és a helyiek segítségével megszépült a Sepsikőröspatak községhez tartozó Kálnok kultúrotthonának nagyterme. Hét végi ünnepélyes avatóján helyi táncegyüttes szolgáltatta a műsort, fellépett a tüneményes gyorsasággal újjáalakult fúvószenekar.
Nem kellett magyarázattal szolgálni ahhoz a képvetítéshez, amelyen a javítás előtti kultúrotthont mutatták be. Valóban újjászületett az épületbelső, az akusztika és a világítás jó és hangulatos, s hisszük, hamarosan függöny is kerül a korszerűnek mondható színpadra. Zsúfolásig telt a terem az avatón, a helyiek elmondták, hogy évek óta hasznavehetetlen volt, együttesük idegenben tudott bemutatkozni. Olyanok ültek a padokban, akik évtized óta nem tették, de mert gyerekük-unokáik szerepeltek, még a legöregebb emberöltő is jelen volt. Miként azt lelkesedése közepette Szígyártó András egykori „kultúrás” elmondta, a kálnoki polgári zenekar – s azt az általa megőrzött jegyzőkönyv is mutatja – 1909. december 29-én alakult. Egy másolatát felajánlotta, hogy bekeretezve díszítse majd az újravarázsolt kultúrtermet. Örvendek, hogy itt, a teremavatón olyan idős műkedvelő helybeliek is tiszteletüket tették, akik évekkel, esetleg évtizedekkel ezelőtt a helyi művelődés szereplői voltak – jegyezte meg Szígyártó.
Kecskés József és felesége, Kecskés Váta Piroska kitartó munkával helybeli iskolásokból és fiatalokból táncegyüttest alakított, székely népi viseletben mutatták be műsorukat: magyar és székely néptáncokat, az erdővidéki legényavató mókás jelenetét, a lány dalcsoport és Kecskés Andrea szólóénekes számait. A helyi vezetésnek továbbra is gondja marad, hogy megfelelő ruházatot biztosítson az együtteseknek. Mondanunk sem kell, tapsban sem volt hiány, a szereplők arról sem feledkeztek meg, hogy megköszönjék a Kecskés házaspár kitartó munkáját. Hangsúlyozták, hogy „Kálnokon igény volt és lesz a művelődésre, ezért nagy szám, hogy felújult a kultúrterem.” S mert baráti és rokoni kapcsolatok kötik össze a két települést, így az újjáalakult fúvószenekarban kőröspataki zenészek is muzsikálnak. A vezetést-szervezést és a prímet – trombitával – Téglás Botond viszi, a lelkes muzsikusok között ott a helybeli református kántor, Timár Zoltán is.
Kisgyörgy Sándor sepsikőröspataki polgármester ünnepi beszédében megköszönte a kivitelező munkacsoportnak a lelkiismeretes munkát, mindenkinek, aki segített, s így összefogás révén sikerült felújítani az otthont. Köszönetet mondott továbbá a termet takarító kálnoki asszonyoknak, az anyagi támogatást nyújtó megyei tanács vezetőségének. Mint mondta: „láthatja minden kálnoki polgár, hogy varázsszóra nem, csak munkával lehet értéket teremteni. Kálnok nem lesz Kőröspatak mostoha gyermeke.” A helyiek kifejezték reményüket, hogy sor kerül a kultúrotthon külsejének rendezésére is, s ebben a polgármester az avatón jelen levő Klárik László szenátor és Márton Árpád parlamenti képviselő segítségét kérte. Tamás Sándor megyeitanács-elnök felszólalásában elmondta, hogy a községi önkormányzatokkal közösen működtetett program eredményeként a megyében több mint 60 kultúrotthon a kálnokihoz hasonló módon újult meg.
Az épület külső megújítása már csak azért is fontos lenne – tesszük hozzá –, mert előterét néhai Bálint András (1900–1980) népi faragómesternek a magyar szabadságharcot idéző székely emlékkapuja díszíti, amelynek restaurálása éppen most, március idusán időszerű lenne. A kálnokiak emlékezetes ünnepsége kosaras bállal zárult.
