A román belpolitikát a mögöttünk hagyott esztendőben (is) a két szomszédvár, a Cotronceni-palota és a Victoria téri palota gazdái, az államfő és a miniszterelnök egyre kilátástalanabb és áldatlanabb küzdelme jellemezte.
Miután az ellenzék segítségévek (sőt, kezdeményezésére!) a miniszterelnök mögé felsorakozó liberálisok elérték a népszavazás kiírását, s egy hónapra felfüggesztették az elnököt, kiderült, rosszul számoltak, a nép, az istenadta nép mégsem látta feleslegesnek Băsescut — sőt!... Elsöprő többséggel arra szavaztak, hogy maradjon. Ami tovább növelte a feszültséget, Băsescu ugyanis azt hitte, most már nagy terveinek semmi nem állhat útjába, s mivel más módon nem tudta volna kikényszeríteni az előrehozott választásokat, elérte, hogy az obligát uniós népszavazás mellé rendezzenek népszavazást a megújítandó választási rendszerről is. Ezúttal ő csalódott, ugyanis a népszavazás teljes érdektelenségbe fulladt.
Maradt tehát minden a régiben, a cselszövések, levantei ármánykodások, a rémhírek, a politikusok szép hazai szokás szerint az ugyancsak megosztott médiában üzengettek egymásnak.
Tette a dolgát a korrupcióellenes főügyészség, egyre több nagy hal akadt horogra, közben az igazságügyi minisztériumban is többször változott a helyzet, ment az agilis Monica Macovei, de azóta utódja is, akit szintén korrupciós ügyekkel vádoltak. 2007 nagy eseménye az volt, hogy a szomorú országot polipként behálózó korrupció elérte a legfelsőbb vezetést is, több miniszter is gyanúba került Decebal Traian Remeştől elkezdve, aki bele is bukott a gyanúba. Ennek ellenére az alig húszszázalékos támogatást élvező s kisebbségben kormányzó Tăriceanu-kabinet még mindég a helyén, bár van egy olyan érzésünk, hogy maholnap, kis balkáni túlzással, a kormány sorsát egy enyhe grippejárvány is veszélyeztetheti.
Az igazi balhé azonban ősszel robbant, amikor a roma és román vendégmunkásokkal teli Olaszországból jött a hír, hogy egy román férfi megerőszakolt és meggyilkolt egy negyvenhat esztendős római asszonyt. Ettől aztán az idegenszeretetéről nem épp elhíresült, napfényes Itáliában is elszabadultak a roma- és románellenes indulatok, a kormány pedig villámgyorsan bebizonyította, hogy a feszült moldáviai helyzethez hasonlóan, ezt a válságot sem képes rendezni. A külügyér enyhén szólva elkapkodott javaslata, miszerint a cigányokat egy Egyiptomtól bérelt sivatagi helyre kellene száműzni (?), talán mégsem vehető komolyan...
Kormány ide, kormány oda — mert a bürokratikus jogszabályok még mindég léteznek, megkeserítve a befektetők életét —, a nagy külföldi beruházásoknak köszönhetően végre beindult a román gazdaság. S ez az, ami némi bizakodással tölthet el a jövőt illetően. Ami 2007 karneváli Abszurdisztánját illeti, az országra mi sem jellemzőbb, hogy az év emberei választásokon az év képviselője az a Ion Iliescu lett, aki ellen a bányászjárásokban betöltött nem túl fényes szerepe miatt ismét megindult a vizsgálat. Vidulj gyászos elme, megújul a világ...