Kezdetben megoszlottak róla a vélemények. A szó szoros értelmében vett rajongói persze nem voltak, de a többség elismerően nyilatkozott róla, és jóravaló embernek tartotta.
Becsületes, közülünk való, jó szakember, ez kell nekünk — így az emberek. Ezért történhetett meg, hogy Zordonbossz immár huszonkilenc éve megszakítás nélkül irányítja Hümürgerlend sorsát. Igaz, az utóbbi időben folyamatosan romlik a közmegítélése. A problémák a 27. évben kezdtek jelentkezni, azóta egyre ritkábban szerepel a nyilvánosság előtt Hümürgerlend polgármestere. Felerősödtek ugyanakkor azok a hangok, miszerint Zordonbosssz áruló, sőt, akadályozza Hümürgerlend fejlődését.
Az elöljárót azonban láthatólag nem nagyon érdekli a közhangulat, népszerűségének csökkenése sem aggasztja. Barátai hatalmas keserűségére nemrég bejelentette, hogy ismét indul a polgármesteri választásokon. Sőt, a jelek szerint a városvezető meg van győződve róla, hogy még csak kisujját sem kell mozdítania új mandátumáért. Legfeljebb majd leaszfaltozunk egy-két utcát, a városünnepet pedig meghosszabbítjuk egyhetesről tíznaposra — fejtegette több ízben is Zordonbossz. Hiszen cirkusz kell a népnek — dörmögte. A kenyérről valamiért mindig megfeledkezett.
Zordonbosszhoz közeli források azonban arról számoltak be, hogy a városvezető barátai és kollégái kétségbeesetten próbálnak kitalálni valamit, amivel rá lehetne bírni, hogy álljon el szándékától. Köztudott ugyanis, hogy az elöljáró példaképe egy angol futballcsapat edzője, aki nem kevesebb, mint harminchét éve irányítja a csapatot. 29-től 37-ig még kerek nyolc év van, ráadásul ez alatt a nyolc esztendő alatt az angol edző is újabb nyolcat gyűjthet be — hangzik a barátok panasza. Nemrég egyébként elvi döntés született arról, hogy magát az angol edzőt próbálják meggyőzni, hagyja abba pályafutását — szólnak a meg nem erősített hírek. Rossz nyelvek szerint Zordonbossz barátainak aggodalmát az váltotta ki, hogy a városvezető kezdi elveszteni realitásérzékét. Nemrég például egy pártgyűlésen az angol klubcsapat himnuszára zendített rá, majd perceken át ecsetelte, hogy Hümürgerlendből csak négy-ötszáz év múlva lesz igazi város, hiszen az angol gyepnek is ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy igazán egyenletessé, simává váljék. Kollégái azonnal megdorgálták Zordonbosszt, mondván, hogy legalább ne a nyilvánosság előtt fessen ilyen sötét képet a város jövőjéről, ha már mindenképpen indulni kíván a polgármesteri választásokon. A városvezető — egyben a párt elnöke — azonban sértődötten vetette oda, hogy tanácsot csak azoktól fogad el, akik legalább húsz éve megszakítás nélkül vezető funkciót töltenek be, kis mitugrászokkal nincs, amit tárgyalnia. Haragjának másik következménye az lett, hogy néhány napon belül mindenkit kizártak a pártból, aki az elnököt bírálta.
Előbb-utóbb azonban Zordonbossznak is szembesülnie kellett a tényekkel. Sportcsarnokot avattak, ő vágta el a szalagot, a tömeg azonban végig fütyült és hurrogott, sőt, olyan skandálások is elhangzottak, amelyben távozását követelték a város éléről. Az elöljáró nagyon megdöbbent. Erre azért nem számított. Eredetileg tervezett beszéde helyett — amelyben a párt és a kormány megvalósításait sorolta volna fel — dörgő hangon szólalt fel. Hálátlan kutyák, senkiházi parasztok, elvtelen gazemberek — Zordonbossz ilyen és hasonló jelzőkkel illette Hümürgerlend tiszteletre méltó lakosait. ,,Hát ezért segítettem én nektek huszonkilenc éven át? Ezért emeltelek fel a porból? Hogy aljas módon hátba támadjatok? Hogy bálványokat és idegen isteneket keressetek magatoknak? Hogy összetörjétek az Úr oltárát?" — a városvezető nagyon szerette a Biblia képes beszédét, gyakran élt is vele szónoklataiban, megfigyelők szerint azonban egyre inkább új Mózesnek tartotta magát. Szónoklataiban legalábbis gyakran élt olyan metaforákkal, mint a Vörös-tenger, a tíz csapás vagy a kőtáblára vésett törvények. Igaz, ezt egészen sajátosan értelmezte: rendszerint a városi tanács ülésein hangoztatta, amikor valamiről a testület beleegyzése nélkül akart dönteni. Akadékoskodó alpolgármestereit sokszor azzal hallgattatta el, hogy felidézte, hogyan pusztította el Isten Áron fiait, Nádábot és Abihút, amikor idegen tűzzel áldoztak neki a Sínai pusztájában. A félelemtől-e, vagy pedig azért, mert úgy látták, nincs, kivel beszélni, tény, hogy az alpolgármesterek megszűntek akadéskoskodni, valahányszor Áron pap neve elhangzott.
A sportcsarnokavató ünnepségen azonban Zordonbossznak nem volt lehetősége arra, hogy komplex ószövetségi párhuzamokat vonjon az engedetlen, keménynyakú zsidó nép és Hümürgerlend lakossága között. A tömeg ugyanis egyre vadabb lett, már-már meglincselte az elöljárót, ezért Zordonbossz jobbnak látta elmenekülni. Dühe azonban nem párolgott el: sajtótájékoztatón hosszan ecsetelte, hogy Hümürgerlendet meg kell szabadítani ezektől a bűnözőktől, legjobb lenne a világ egy másik részére, lehetőleg egy jó nagy sivatagba telepíteni őket. Ott aztán tüntethetnek, amennyit csak akarnak — dohogott a sajtó képviselői előtt. Hangsúlyozta, hogy számos elkezdett és még be nem fejezett tervet kell megvalósítania, ezért nem akar lemondani. ,,Ha a saját érdekeimet nézném, már régen itthagytam volna ezt a koszos várost" — szögezte le ellentmondást nem tűrő hangon. Majd felsóhajtott: ej, de hát mennyi tennivaló van még! És az sem mindegy, hogy ki végzi el ezt — tette hozzá sokat sejtetően.
A rendkívüli tanácsülésen egyetlen napirendi pont szerepelt: a tanács tagjainak a városvezető azon javaslatát kellett megvitatniuk, hogy több ezer struccot hozzanak be Hümürgerlendbe. A javaslat indoklásában Zordonbossz kiemelte: Hümürgerlendben az utóbbi időben megerősödtek a lakosság megosztását célzó erők. A cél, hogy a közhangulat megrontása révén megszabaduljanak a vezetőktől, végleg ellehetetlenítve a város fejlődését — hangsúlyozta Zordonbossz. Mint mondta, az egység megőrzésére az egyedüli megoldás, hogy struccokat telepítenek be, és szavazati jogot biztosítanak nekik. A város vezetése azért is könnyebb lesz, mert a struccoknak nem természete az ellenkezés, inkább egyetértő bólogatásra hajlamosak. Ezzel például a tanács működésének hatékonyságát is fokozni lehetne — jegyezte meg a városvezető. A struccok betelepítésének előnyeit ecsetelve Zordonbossz elmondta: az állatokkal való együttműködést nagyban segítené, hogy elég gyakran dugják homokba fejüket. Így aztán lassan az újságíró-társadalmat is meg lehetne reformálni, hiszen mégiscsak jobb az, ha a sajtósok homokba dugják a fejüket, mintsem hogy mások ügyeibe szólnak bele.
A tanács tagjai eleinte megütköztek a polgármester javaslatán. Mikor azonban a városvezető arról kezdett el beszélni, hogy a mandátumok idejét is meg lehetne hosszabbítani, hajlandóságot mutattak tovább tárgyalni a kérdésről. Végül abban állapodtak meg, hogy egy hét múlva ismét felvetik a kérdést, addig is a polgármester szakemberekkel készíttessen előtanulmányt a struccok betelepítésének várható következményeiről. Hiszen még kiderülhet, hogy a struccoknak határozott politikai elveik vannak — indokolták álláspontjukat a tanács tagjai.
