Az író nagy pillanatai
Irodalmunk 1945 utáni időszakának egyik leggonoszabbul ignorált alkotója volt, pedig már indulásától voltak nagy, felejthetetlen pillanatai. Már első elbeszéléseivel, majd gyönyörű kisregényével, a Nyugtalan pásztorokkal jelentőset alkotott.
1940 után a Termésben közölt elbeszélései, tanulmányai jelezték, hogy a székely írók, Tamási Áron és Nyirő József után is lehet a zaklatott, nehéz sorsú történetekkel tele székely falvakról másként beszélni. A székelység történetének szenvedélyes kutatása és feltárása Janus-arcú írói egyéniségének másik arcát dokumentálja, és érdeklődésének másik nagy területét mutatja. Elbeszéléseinek, majd regényének, a Romlásnak fikciós világát hitelesíti fő műve, a székely történelem nagy tetemrehívása, a Székely bánja. Amely műfaja szerint ugyan monográfia, de több is ennél. Személyes hangú vallomás is világáról. (S hál’ istennek a Székelyföld folyóirat könyvsorozatában nemrég újra megjelent, hozzáférhető, mindenkinek nyugodtan ajánlhatjuk figyelmébe, akit érdekel a balcsillagzat alatti székely történet.)
Elbeszélései, regényei árnyékba borítják a költőt, pedig ahogyan egyik odaadó híve, Szőcs István többször is leírta: Bözödi fanyar, ironikus bökverseivel és lázasan áradó szabadverseivel költőként is jelentőset, maradandót alkotott. Sajnos, minden versantológiából kimarad, egyszerűen nem értem, miért?
1940 után a Romlás című regénye s nemzedéke folyóiratában, a Termésben közölt tanulmányai, elbeszélései is tanúsíthatják, hogy kitartóan dolgozik, tágítja műve határait.
1944-ben ma szinte hozzáférhetetlen folyóiratokban jelennek meg részletek készülő, Jónás Ninivében című regényéből. Hogy a kézirattal mi történt, nem tudni. Lappang valahol. Bözödi György életében egyfolytában Jónás-regényéért vezekelt. (A történetet már öregkorában, a fordulat után ő maga mesélte el a Tiszatájban megjelent interjúban.) Ezért ítélték a negyvenes évek végén börtönbüntetésre is. S az ítélet döntően meghatározta kiszabadulása után is írói lehetőségeit. De továbbra is, sokszor a megjelenés minden esélye nélkül is dolgozott, bokaficamok, házkutatások és betegségek kényszerszüneteit leszámítva, haláláig a székelység múltjával és különösen az 1848–49-es forradalom történetével foglalkozott, részletek jelentek meg be nem fejezett, Gábor Áronról szóló regényéből. Hagyatékának egy része a kolozsvári Múzeum Egyesület birtokában, innen még kerülhetnek elő érdekességek, másik részének sorsa, fájdalmas tény, de ismeretlen. Kéziratokkal teli ládái Pestre kerültek egy rokonához, és nem tudni, mi történt velük. De életművének jelentős része megvan és hozzáférhető, az imaginárius Erdélyi Könyvtár szerves, elidegeníthetetlen része, s jelentősége nő az időben. Nevével fémjelzett díjat nyújt át évente a Székelyföld folyóirat. (Hatházi)