A forradalom kezdetén, 1848 júniusában Pesten honvéd tüzérhadnagy, augusztusban főhadnagy. A pákozdi csatában – 1848. szeptember 29-én – a második lovas üteg parancsnokaként harcolt. Októberben a fel-dunai hadtest tüzérségénél őrnagy, december végén már a komáromi vár tüzérparancsnoka. Makk életének alakulásában e vár különleges szerepet játszott. A várvédők – az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel után is – szilárdan ellenőrzésük alatt tartották az erődrendszert. Mindezek mellett e várőrség Klapka György tábornok vezetésével még két sikeres kitörést hajtott végre. E csatákra július 30-án és augusztus 3-án került sor. A magyar seregek szétverték az ostromzárat, és hatalmas mennyiségű élelmiszert, hadianyagot zsákmányoltak. A sikereken felbuzdulva Makk és társai reménykedni kezdtek a szabadságharc győzelmében.
1849 elején Makk József alezredesi rangban szervezte meg a vár nehéztüzérségét, ezzel alaposan megerősítve védelmét. Az ő nevéhez fűződött az ingadozó komáromi várparancsnok, br. Majtényi tábornok eltávolítása. A Komáromi Értesítőben több, ellenállásra ösztönző, ellenállásra buzdító írást közölt. 1849 szeptemberében Thaly Zsigmond alezredessel együtt a vár feladása és Magyarország egyetlen ütőképes hadseregének felbomlása ellen foglal állást. Mivel más megoldást már nem láttak, szeptember 24-én titkos tervet készíttettek. Célul tűzték ki a „Csallóközi Köztársaság” kikiáltását és a magyar szabadságharc folytatását. Ennek megvalósításáért meg kellett volna szerezni a vár irányítását. A terv alapján a várparancsnok Makk ezredes lett volna. Ezután került volna sor a vár feladásával kapcsolatos egyezkedések leállítá­sára. A szervezkedésbe bevonták Rózsafi Mátyást is, a republikánus beállítottságú lapszerkesztőt. Úgy gondolták, hogy a Csalló­közre, a komáromi várra és védőseregre (a VIII. hadtestre) támaszkodva katonai támogatást kérnek Poroszországtól. Az összeesküvést azonban felfedték, a vezetőket őrizetbe vették, így a vár feladását ellenzők tábora kisebbségbe szorult. Klapka tábornok, miután alaposan felmérte a lehetőségeket, úgy értékelte, hogy a magyar hadi helyzet nem teszi lehetővé a szabadságharc folytatását. Komárom várát – a szeptember 29-én kötött megegyezés alapján – október 2. és 4. között úgy adta át az osztrákoknak, hogy az általa vezetett huszonötezer fős sereg minden katonája amnesztiában részesült.

Elfogása, menekülése
Makk és társai – Hamburgba szóló útlevelük dacára – először Erdélybe mentek. Miután meggyőződtek arról, hogy ott nem találhatják meg Bemet és Gál Sándort, úgy döntöttek, Hamburg helyett – útlevél nélkül – Törökországban kötnek ki. A barcasági Tatrangnál Thaly Zsigmondot letartóztatták, de neki sikerült elmenekülnie. Rózsafi Mátyás Gelencénél próbált átjutni a moldvai határon, de fogságba került. Hasonlóképp járt Makk is. Mindkettőjüket vasra verték, és egy hónapig Sepsiszentgyörgyön tartották. Bár Makk ezredest nem ismerték fel, mert álnéven, Péterffi pesti kereskedőként mutatkozott be, ez nem mentette meg a börtöntől, a kihallgatásoktól. 1849 decemberében Csík­somlyóra toloncolták, ahol négy hónapot töltött. Innen Marosvásárhelyre vitték kihallgatásra, ahol Rózsafival együtt szöktek meg. Makk egy ideig a Kisküküllő mentén, filmbe illő bravúrral, több álnév alatt bujkált, majd Nagyenyedre, Kolozsvárra, Debrecenbe, Szegedre, Komáromba és Pestre ment, végül Törökországba távozott.

A fanatikus forradalmár
Makk meggyőződése, hogy az osztrákkal szemben vívott függetlenségi harcot folytatni kell. Úgy gondolta, hogy hadászati szempontból fontos stratégiai cél Bécs katonai megszállása. Saját feladatát abban látta, hogy né­pének „egy olyan tüzérséget” kell adnia, amely „háború esetén szabadságunk biztosítéka”.
Mindezek ellenére Orbán Balázs Makkot fanatikusnak nevezte. Mindezt akkor, amikor részletesen ismertette az osztrákellenes összeesküvést, a fiatal forradalmárok hősiességét és bátorságát, mert e mozgalomba kapcsolódva vitték végbe a „veszélyes emissariusi szerepet az osztrákok szervezett kémrendszere daczára is, [és] ki- s bejártak a hazába, s érintkeztek a forradalmi mozgalomra szövetkezettekkel”.
Orbán Balázs tudta, hogy a mozgalmat Makk vezette, hisz azt írta: „élén a fanatikus Mack [Makk] ezredes” állt. Tudta azt is, hogy Makk Kossuth meghatalmazásából szervezte az osztrákellenes mozgalmat. Az ellenszenv alapja az lehetett, hogy Orbán Balázs felelőtlenségnek tartotta olyan mozgalmat indítani, amely eleve kudarcra ítélt. Orbán Balázs véleményével ellentétben, a források fényében úgy látom, hogy a forradalmár Makk ezredesre inkább az erély, a katonai határozottság volt jellemző. Gyakran hangoztatta azt a bibliai gondolatot, hogy az „elővigyázatosság a bölcsesség anyja”.
Kossuth már Temesvár ostrománál, 1849 nyár elején tudott Makk kiváló katonai és tüzéri ismereteiről. Azonban a Makkal kapcsolatos rosszindulatú híresztelések miatt az ezredessel szembeni bizalma (részben) megrendült. Ezért fordult 1851 márciusában Rózsa­fihoz és Várady Józsefhez, kérve őket, hogy személyesen tájékoztassák őt a Makkal kapcsolatos vádakról. Váradyék rámutattak, hogy Makk ezredes soha nem volt áruló, mindig a magyar ügyet szolgálta. Miután Makknak 1851 tavaszán sikerült – hosszú, kalandos és több hónapig tartó utazás után – eljutnia Konstantinápolyba, elhatározta, hogy személyesen keresi fel Kossuthot. Június 2-án írt levelében, amelyet Figyelmessy Fülöp huszárszázados is aláírt, ismertette a komáromi várkapituláció idején tanúsított álláspontját, és felajánlotta szolgálatait. Leveléből idézzük: „Ha nincs senkije, akkor én is a rendelkezésre állok, használjon fel áldozatnak.”

Makk felhatalmazása
Makk ezredes küzdőszelleme, határozottsága meggyőzte Kossuthot arról, hogy egy olyan elszánt forradalmárral van dolga, akire épp szüksége van. 1851. június 25-én írásbeli felhatalmazást adott Makknak. Eszerint mindenkinek úgy kellett engedelmeskednie, mint személyes megbízottjának. Makk feladata lett az erdélyi titkos katonai szervezkedés irányítása és olyan szabadcsapatok szervezése, amelyekkel szét lehet verni az osztrák megszálló erőket. Akárcsak Kossuth, Makk is tudatában volt annak, hogy a magyar szabadságharcot csakis egy európai méretű szabadságharccal együtt lehet sikerre vinni.
Kossuth, mielőtt 1851 szeptemberében székhelyét áttette Londonba a nyugati emigrációval való könnyebb kapcsolattartás érdekében, nemcsak Makk ezredest bízta meg a titkos mozgalom szervezésével, de Gáll Sándor ezredest is kinevezte az eljövendő erdélyi hadsereg vezetőjévé. A hadianyag beszerzését, Erdélybe csempészését Czetz János tábornok vállalta magára.
Makk József kiáltványában rámutat az osztrákellenes titkos forradalmi szervezkedés céljaira, és a szabadságért küzdők feladataira. Eszerint: a katonák, akik a kiáltványról tudomást szereznek, kötelesek felesküdni a láthatatlan kormányra és vállalják az új tagok beszervezését. A régi államgépezetet, hivatalnokokat – a felkelés kirobbanása után – kicserélik, és a tömegek élére állnak. A negyvennyolcas szabadságharc tisztjei településenként, vidékenként nyolc-tíztagú gerillacsapatokat szerveznek, amelyek készen állnak arra, hogy a felkelés kitörésének pillanatában lefegyverezzék a zsandárokat, leverjék a helyi hatóságok ellenállását és átvegyék a kincstári pénztárakat. E missziók teljesítése után a titkos fegyveres alakulatoknak jelentkezniük kell a katonai központokban, ahol betagolják őket a megalakuló néphadseregbe.

Az összeesküvés
Az összeesküvés szervezési mintája a Mazzini-féle, úgynevezett „évszaki rendszer” lett. Mivel Kossuthot és Mazzinit ugyanazok a célok vezették, így érthető, hogy azonos módon jártak el. Mindketten úgy gondolták, hogy az osztrák uralom alól egyszerre kell felszabadítani az olaszokat és a magya­rokat. A titkos szervezési rendszer alapján Magyarországot tizenkét „hónapra”, kerületre tagolták. Ennek keretében Székelyföld a tizenkettedik „hónapként” működött. A hónapok élén egy-egy vezető állt. A hónapok „hetekre”, vagyis megyékre, székekre bomlottak. Ezek „napokra”, vagyis községekre, amelyek még kisebb további egységekre, „órákra”, „percekre” és „másodpercekre” tagolódtak. E legutolsó megnevezés alatt már az egyszerű közkatona állt.
A biztonság megteremtését szolgálta az is, hogy a mozgalomba bekapcsolódó csak egyetlen felettest ismerhetett. E rendszerben csak a felettes és a beosztott ismerte egymást. Ők csak személyesen és négyszemközt találkozhattak, beszélhettek egymással. Az utasításokat csak rejtjeles írással továbbíthatták. Mivel egymásról nem tudtak, így elvileg a mozgalomban való részvétel kockázatmentes. Ez azonban csak akkor lehetett ennyire biztonságos, ha az összeesküvés vezetőségébe nem kerül áruló. Mindenki feladatul kapta az osztrák közigazgatás szabotálását, a zsandárok zaklatását. A katonaság előtt álló fiatalokat jó hazafiságban kellett nevelni, felkészíteni őket arra, hogy a szabadságharc kitörése pillanatában habozás nélkül álljanak át a magyar hadseregbe.
Erdélyben a nők számára külön mozgalmi szervezetet hoztak létre. Ez lényegében azonos volt a férfiakéval, csak a megnevezése különbözött. Évszakok, hetek, hónapok percek, másodpercek helyett „virágszervezetet” alkottak, azaz a „koszorúk”, „csokrok”, „virágok” és „szirmok” megnevezést kapták. A nők soraiban Kenderessy Anna egyike volt a legaktívabbaknak. Makk ezredes 1850-ben az ő segítségével szabadult a marosvásárhelyi vizsgálati fogságból. A titkos mozgalomba Rózsafi kérésére 1851 nyarán kapcsolódott be, együttműködött Török Rózával, Török János unokahúgával, aki Gálffi Mihály felesége volt. A nőmozgalom másik tevékeny tagjának számítható Szentkirályi Erzsébet is.
A nők több alkalommal vállaltak futárszolgálatot is. E munkában említésre méltó Hajnal Róza, aki 1851 szeptemberében külföldről hozott utasításokat a mozgalom vezetőjétől, Makktól. A női mozgalom legfontosabb feladata a futárszolgálat, a mozgalom céljainak, eszméinek terjesztése mellett az volt, hogy felkészüljenek a szabadságharc sebesültjeinek elhelyezésére, ápolására. Nagy mennyiségű fehérneműt, ágyneműt, pokrócot kellett beszerezniük, a kötözéshez szükséges tépést kellett előkészíteniük.
Miután Makk Kossuth felhatalmazását kézhez kapta, azonnal megkezdte a szervezést. Bu­karestben – a források alapján feltételezhető, hogy – Rózsafival és Borza Áron őrmesterrel közösen létrehozta a bukaresti titkos központot Nagy József szabómester házában. A székhely kiválasztása tudatos megfontolás eredménye volt, mert innen lehetett könnyen kapcsolatot teremteni Székelyfölddel, Erdéllyel.
Makk, mielőtt a mozgalom megszervezéséhez fogott, alaposan mérlegelte, kik azok a negyvennyolcas tisztek, forradalmárok, akikre számíthat. Az összeesküvésbe bevonta Figyelmessy Fülöpöt, Rózsafi Mátyást, Borza Áront, Szarka Lászlót, Hajnal Rózát. Miután megvitatták a tennivalókat, 1851. július elején az első megbízottak Erdélybe indultak. A mozgalom kiindulópontja a háromszéki Horváth Károly udvarháza lett.

(folytatjuk)