A Székely Nemzeti Tanács legsikeresebb kezdeményezése volt a vasárnapi marosvásárhelyi tüntetés a Székely Szabadság Napján. E siker többrendbeli méltatására a sajtó nyilván megtalálja az illő szavakat, s érdemes lesz elmélyedni a megvalósult összefogás okainak és következményeinek elemzésében is.
Itt most Izsák Balázs egy tüntetés előtti hozzászólására kívánok reflektálni már csak azért is, mert megjegyzését igen fontosnak és tisztázó erejűnek tartom. Nem kevesebbről van szó, mint a regionális átszervezés területi dimenziójáról, melyben bizony a lehető legesélyrontóbb javaslatok is elhangzottak magyar részről, és kár lenne magunk alatt vágni a fát. Nemcsak a Beszterce-Naszód vagy a Brassó megyével (külön-külön) való „önkéntes „egyesülésünk” lehetőségéről van szó, hiszen nem ez lenne az egyetlen kényszerházasság, melyet kerülnünk kéne. Az SZNT közleménye világosan fogalmaz a Székelyföld határait illetően, melyeket a gyergyóditrói székely nemzetgyűlés rögzített: „Ha mi magunk kérjük, hogy Székelyföld helyett Maros, Hargita és Kovászna megye legyen egy régió, ha mi magunk kérjük, hogy ezt még Beszterce-Naszód megyével is megtoldják, akkor nem a többségi hatalom, hanem saját gyarlóságunk áldozatai leszünk.” A tanács hozzátette: „a nemzetközi jog nem védi meg azt, aki a jogait alkuba bocsátja”.
A közleményhez csatolt térképből kiderül, az SZNT által megjelölt rész Székelyföld történelmi területét tartalmazza, melyhez – ez is fontos – a vele szomszédos magyar többségű településeket is hozzákapcsolnák. Nem ok nélkül, hiszen ezeket román nacionalista szándékkal metszették le nemegyszer a történelmileg ezer éven át létező-lélegző tartományáról az erdélyi vajdaságnak, később a fejedelemségnek, illetve még a kiegyezés utáni magyar megyerendszer is ezek tiszteletben tartásával készült. Ami a mai Maros megyét illeti, erről tudni kell, hogy azt a ceausiszta törekvések hozták létre, s benne a magyarságot nem véletlenül szorították kisebbségbe, hiszen a cél az volt, az új közigazgatási egységben a székelység marosszéki része kedvezőtlenebb helyzetbe kerüljön, mint amilyenben a korábbi Magyar Autonóm Tartományban volt.
Nos, az SZNT által így Székelyföldként megjelölt területen ma 73,5 százalékos a magyarság aránya. Nyilatkozatában Izsák leszögezi: „annak idején a megyéket is a magyarok ellen találták ki”. Felidézte, hogy 1968-ban a korábbi magyar autonóm tartományt három megyére osztották, és e megyékhez román vagy szász lakosságú kisrégiókat is csatoltak, hogy rontsák a magyarok arányát.
El kell tehát vetni a három megye egyesülésének még a gondolatát is, mert még ebben is a magyarság mindössze 57 százalékot képviselne, ez pedig semmiképp nem jelentene megoldást sem aktuálisan, még kevésbe távlatilag. Nem is beszélve arról, hogy milyen felesleges hadakozásba sodorná a terv képviselőit, hiszen érthető ellenállást ébresztene a nem magyar községek lakosságában. Ezeket a felesleges konfliktusokat már eleve meg lehetne spórolni azzal, ha e manipulatív céllal velünk erővel egyesülésre kényszerített településeknek elismernők a jogát arra, hogy szívük szabad választását követve azokhoz csatlakozhassanak, akikhez amúgy is húznak.