Mezőgazdasági területének talaja, miként egy idős ember mondta, olyan gyenge, hogy a magyar alföldi talajjal fel lehetne javítani! Az előző rendszerben közös kollektív gazdaságban dolgoztak a szomszédos Egerpatakkal, s a közös gazdálkodás tette be az ajtót mindkét falunak! Még volt, ahogy volt annak előtte, mert megvolt mindenkinek a magánvagyona, állatállománya, szerszámocskája, volt kitartás. Közel fél évszázad után hiába kapták vissza szántójukat, kaszálójukat, erdővagyonukat, már alig maradt állati és gépi erő, s az akkori húszéves most már hetven, a fiatalok egy része világgá ment, a másik része nem tudta-tudja, hogy mi a föld szeretete.
Utunkon azt kerestük, mi az, ami ennek a kisközösségnek a túlélését biztosítja. A kiegyezés esztendejében 269 lakója volt a falunak, ami 1977-re 178-ra csökkent, jelenleg a nagyrészt református település lakóinak száma 130 körül mozog. Helyben készített statisztika szerint a lakosság zöme alacsony téesznyugdíjból él, és elenyészően kevés azoknak a száma – kb. 7 százalék –,  akik állami nyugdíjt kapnak.
„Nagy úr itt nálunk a ha – mondták. – Mert ha jobbacska az időjárás, és lesz eső, van remény termésre, ha nem nagyok a fagyok, gyümölcstermésre, ha nem pusztítaná a vad a mezőt, főleg a vaddisznó és a szarvas, nekünk is maradna.” Sok ilyen ha akad a szacsvai ember életében. Számottevő juhosgazda csak egy él a faluban. Soha nem volt ilyen alacsony a szarvasmarhák száma, jelenleg 10–15, s azt mondanunk sem kell, hogy ennyi tejért egy begyűjtő és tejfeldolgozó sem jön el Szacsvára, már csak azért sem, mert a falu bekötőútjának egyharmada (de ennek története is hosszú) aszfaltburkolat nélkül maradt, felette kátyús.
Nem lehet azt mondani, hogy nem történt változás a falu életében, hiszen sokasodnak a hétvégi házak, tavaly mélyítették a falu patakának medrét, árvízmentesítési munkálatokat végeztek, a Szacsvai patak felső folyása men­tén vadaskertet tart fenn a sepsiszentgyörgyi székhelyű Abies-Hunting Kft., amely a település bejáratánál emelkedő dombtetőn korszerű vadászpanziót építtetett. Ottjártunkkor végezte a kivitelező cég az utolsó simításokat. Mindezek felé reménységgel tekintenek a helybeliek, mondván: ha nem is csurran, de cseppen valamennyi jövedelem számukra is.
– Volt gondunk arra – tájékoztatott az Abies-Hunting vezérigazgatója, Sárkány Árpád mérnök –, hogy  minden olyan munkálatra (kertelés, vadak hajtása stb.), ami a vadaskerttel kapcsolatos, helybeli munkásokat hívjunk, és el lehet mondani, ezek révén számos helybeli meglehetős pótjövedelemre tett és tesz szert a jövőben is.
– Bár még nem ismerik a rétyi önkormányzatnál az ez évi költségvetés számait, mit szeretnének pénzből, önerőből, közösségi összefogással elvégezni ebben az évben? – kérdeztük Márk Csaba rétyi alpolgármestert, aki szacsvai lakos.
– Mivel a falu egykori iskolája használhatatlan, az óvodások és az I–IV. osztályosok a kultúrotthon két mellékszobájában tanulnak. Van fűtési lehetőség és tüzelő is, de ki kellene javítani az épület tetőzetét. Benti illemhelyet akarunk építeni a tanulóknak, lezárni az udvart kerítéssel, és az udvaron játszóteret kialakítani.
A felsős tanulókat a rétyi Antos János-iskola mikrobusza szállítja a központi iskolába.
Bekopogtattunk a szacsvai elemi iskolába. Szilvási Dorottya óvónő tíz, Varga Erika tanítónő pedig hét I–IV. osztályos gyereket oktat egy összevont osztályban. Az óvodából egy gyerek ősszel első osztályba lép, ötödik osztályba pedig egy gyerek sem megy, mert nincs negyedikes tanuló. A gyerekek lázasan készültek a nőnapi köszöntésre és a március 15-i szereplésre.
Zoltáni Aranka, a központi iskola igazgatója értékeli a két pedagógus munkáját, és elmondta, hogy az egyre kiöregedő településen már régebbtől apadófélben a tanulólétszám. A szülők és az önkormányzat ragaszkodik az iskolához. A községi tanács vállalta, hogy ha a szükség megkívánja, bepótol az iskolai költségekbe, de erre az elmúlt évben nem volt szükség.
– Lesz-e valaha új iskolája ennek a falunak? – fordultunk a kérdéssel Réty polgármesteréhez, Dálnoki Lajoshoz.
– A községi tanács, de személyesen én is ragaszkodom ahhoz, hogy a községhez tartozó minden faluban, így Bitán, Egerpatakon és Komollón továbbra is működhessenek az egy-négy osztályos iskolák. Ígéretünket, hogy szükség esetén bepótolunk a költségekbe, továbbra is fenntartjuk. Egy új szacsvai iskola építésére évekkel ezelőtt elkészült a műszaki terv is, sajnos, pénz hiányában nem valósulhatott meg. Ahhoz, hogy ennek újra érvényt szerezhessünk, új számítást kell készíttetni, és megszerezni a szükséges pénzalapokat. Ha van gyerek, lesz iskola, s van gyülekezet is, akkor lesz továbbra is élő falu.
A Székely Nemzeti Múzeum legfrissebb emlékköny­vében Jánó Mihály művészettörténész tanulmányt közöl a szacsvai műemlék templomról (kazettás mennyezet, fal­freskó-maradványok). Miként láttuk, és Kreczuly Zoltán gondnok is elmondta, a templomépület nincs veszélyben, de a támfalak megerősítése félbemaradt, a harangtornyot megviselte az idő, a portikuszba befolyik az eső, külseje egyenesen lehangoló. „Sajnos, a feltárási és restaurálási munkálatok után semmi nem történt az állagmegőrzés érdekében, aggódunk a templomunk miatt” – mondta a gondnok.
Milyen lehetőségek vannak a félbemaradt munkálatok folytatására és a romladozó papi lakás mentésére? – kérdeztük Bod Péter egerpataki, Szacsvára is beszolgáló református lelkipásztort. Mint elmondta, a 2008-ban letett 110 000 lej értékű pályázatra csak 25 000 lejt kaptak. Ebből alábetonoztatták a támfa­lakat, de a felső részt már nem tudták befejezni. A hiányzó összegből szerették volna kijavíttatni a tornyot és megejteni a külső meszelést. Meg kellene újíttatni a régi tervezetet, majd az építési engedélyt ahhoz, hogy újra pályázhassanak. Ehhez viszont annyi pénz kell, hogy meghaladja a 121 lelket számláló gyülekezet erejét. Szándékukról azonban nem mondtak le. Ugyancsak a pénzhiány az akadálya a romladozó papi lak mentésének, s bár az is a műemlék övezetben található, fel lehet újítani anélkül, hogy eredeti formáján változtatnának. Egyelőre a temető bekerítésének folytatására tettek le pályázatot, s miként a lelkész elmondta, az utóbbi három évben Szacsva a megyei tanácstól sem kapott pályázati támogatást.
Úgy gondoljuk, összefogásra van szükség a megyevezetés, a helyi önkormányzat, az egyházmegye és a főhatóság szintjén, hi­szen a most megjelent szaktanulmányból idézve: a föltárt falfestmények az eddig nem kutatott templomépületet a vidék és egy­ben a magyar művészettörténet olyan értékei közé emelik, mint a sepsibesenyői, gelencei, székelyderzsi, sepsikilyéni templomok.