A kultúra iránti vonzalom és a fiatalokban rejlő igény lehet annak a hajtóereje, hogy aránylag rövid idő leforgása alatt olyan táncos-játékos előadásnak lehettünk szemtanúi március idusán, amellyel a szomszéd települések színpadán sem vallana szégyent az alig négy hónapos együttes. Első osztályos kisfiú volt a legfiatalabb az iskolás korú gyerekcsoportból, amely hagyományos székely lakodalmast mutatott be, zenéje is a játékosok korához igazodott, íze-hangulata nagyon emlékeztetett az Udvarhelyszéken serke-lakodalomnak nevezett gyerektánchoz, minthogy a paraziták tojása, a serke is a kezdetet jelentette valamikor a falusi nép életszemléletében. A gyermekek feltűnő magabiztossággal és tehetséggel jelenítették meg a kikérést, a leánybúcsúztatót, féktelen vigadalmat.
S mert a bemutató előadás éppen már­cius 8. környékére esett, az édesanyákat, nagyanyákat köszöntő versikékből is összeállított egy csokrot a kicsiknek a műsort betanító Dénes Edit. Az ünnepi köszöntő könnyeket csalt a zsúfolásig telt terem hallgatósága szemébe, egy fiúcska pedig József Attila Mama című versével fokozta az előadás hangulatát. A gyermekek levonultak a színpadról, és egy-egy szál virágot adtak át övéiknek.
A fiatalok tánccsoportjának előadására a korondi bál kifejezés talál – tudtuk meg az összes táncszámot betanító Oláh Mihály ismert árkosi koreográfustól, aki hajdanában a Vadrózsák együttes tagjaként több alkalommal ropta a táncot a lécfalvi színpadon, vőfélyként is megfordult a faluban. Feltűnően jó érzékkel és akaraterővel tanulták be a táncokat a kezdőként verbuvált fiatalok – mondta, s mert betegsége miatt nem vehetett részt a bemutatón, köszönetét tolmácsoljuk a gyerekegyüttest alkotók szüleinek és a szervezőknek. Oláh Mihály balesete miatt a faluhoz kötődő Katona Zoltán és fele­sége, Katalin vette kézbe a próbák folytatását. A sikeres előadást hajnalba nyúló táncmulatság követte.
– Az előadást végigkövető népes közönség szemmel láthatóan méltányolta a szervezők fáradozását – jegyeztük meg Dénes László egyesületi vezetőnek.
– A Leza minden tagjának része van ebben, az egyesületi tagok közül Botos Katalin és az én családom vállalta a nehezebbik részt – felelte. Úgy éreztük, hogy egy táncegyüttes alakítására lennének lehetőségek, amit távlatilag felnőttekből álló csoporttal szándékozunk bővíteni. Örö­münkre szolgál, hogy egy csoportba tudtunk gyűjteni a célra harmincnégy fiatalt. A folytatáshoz további anyagi alapokra lesz szükségünk. Az egyesület bevétele egyelőre a tagsági díjakból és a pártoló személyek jövedelmének felajánlott 2 százalékából áll. A tavaly ebből vásároltunk egy nélkülöz­hetetlen zeneerősítő berendezést, szintén a tavaly pályázatot nyer­tünk a megyei tanácsnál, és ebből készíttettünk öt pár székely ruhát táncosaink számára Illye­falván. Tá­mogatóink között említjük a nagyborosnyói polgármesteri hivatalt, a Diószegi céget. Meg­kértük a polgármestert, aki Lőrincz Kálmán alpolgármesterrel egyetemben jelen volt a bemutatón, hogy a lehetőségeikhez mérten együttesünk számára különítsenek el anyagiakat az ez évi községi költségvetésben. Bevételeinkkel úgy gazdálkodunk – kapcsolódott a beszélgetésbe Dénes Edit –, hogy a nyár folyamán kirándulást, esetleg táborozást tudjunk szervezni táncosainknak. Szívesen fogadnánk majd, ha egy-egy falunapi meghívással is megtisztelnének a környékről – jegyezte meg Botos Katalin.