A poroszországi magyar légió felállításáról Klapka Bismarckkal sikeresen tárgyalt, és 1866 júliusában 2000 fős sereget sikerült toboroznia, viszont mind Kossuth, mind az emigráció vezetői kevésnek találták a katonák létszámát, és titokban szervezni kezdték egész magyarhon területén a szabadságharcosokat. A császári titkosszolgálat minden gyanús személyt megfigyelt, Háromszék királybírójának a következő szigorúan bizalmas levelet küldték:
,,681 szám 1866. Nemes Háromszék Főkirálybirája Méltóságos Grof Kálnoky Dénes Urnak. – Hajdani Császári Királyi katonatiszt az Erdélyi és Magyarországi Országgyűlésen képviselő kézdivásárhelyi születésű Pap Alajos, továbbá hajdani nyugalmazott Császári Királyi katonatiszt, s később az olaszországi Magyar Légiónak hadnagya Kováts Leo magyarországi születésű, ki jelenleg Báró Szentkereszti árkosi jószágán állitólag mint nevelő, és zongoramester van alkalmazva, azzal gyanusitatnak, hogy a Porosz Királyi Kormány érdekében az országban körutat tesznek. Az ellenség tervei előmozditásában tevékenyen működnek, és különösen a székely székek lakósait bizalmatlanság és elégedetlenségre, és felizgatás által az Oláhországból Erdélybe állitólag betörni kivánó magyar lengyel önkéntes csapatok berontása esetére közreműködésre inditatni igyekeznének. A fentebbi gyanusitás alapján felhivva érzem magam erről Méltóságodat a legszorosabb hivatalos bizalommal oly felkérés melett tudomásba tenni, sziveskedjék a nevezett Háromszék területén tartozkodó két egyéniségre feltűnés nélkül szorosan felügyelni, és az e tekintetben szerzett tapasztalatainak eredményéről engem mielőbb értesiteni.
Kolozsvár, julius 27-én 1866. A Királyi Főkormányszék elnöke”
(Sepsiszentgyörgyi Levéltár, 8. fond, 16. dosszié, 25. lap)
A poroszországi Magyar Légió sorsa már megalakulásakor eldőlt, mivel a königgratzi porosz győzelem és az azt követő, július 26-án kötött békeszerződés lehetetlenné tette nagyobb hadműveletek megszervezését. A poroszok annak érdekében, hogy minél jobb feltételeket csikarjanak ki az osztrákoktól, nem számolták fel a magyar légiót. ,,Ennek köszönhetően Klapka és a többiek tovább folytatták a szervezőmunkát, s július 31-én a schillersdorfi haditanácson elhatározták, hogy – saját szerepüket kiemelendő – észak felől betörnek Magyarországra. A betörés augusztus 2-án meg is történt, azonban a légió csakhamar kénytelen volt ismét kivonulni az országból, mert félő volt, hogy a cs. kir. csapatok gyűrűjébe kerül” – írja Hermann Róbert történész Klapka György tábornok című tanulmányában.
Az 1867-ben bekövetkezett kiegyezés végképp megszüntetett mindenféle hadi szervezkedést. A 19 évig tartó próbálkozás a szabadság kivívására rengeteg áldozatot követelt. Az emigrációból visszatért katonák szabadsága biztosítva volt, viszont azok, akik soha nem tértek vissza szülőföldjükre, pótolhatatlan veszteségei a hazának.