Az időjárás nem kedvezett a méltó megemlékezésnek, de az ünneplők távolmaradásában minden bizonnyal szerepet játszott a bejáratott rend megváltoztatása is: a véczeri emlékműtől hazatérők közül többen nem mentek el a baróti rendezvényre. A felszólalók szinte mindegyike úgy vélte, a 165 esztendővel ezelőtti események a mának is üzennek.
A Baikó-emlékműnél a Baróti Szabó Dávid Műszaki Középiskola diáktanácsa tisztelgett a forradalom és a szabadságharc hőseinek emléke előtt. A Princess mazsorettcsoport fellépését követően Soós Kázmér X. osztályos tanuló szólalt fel, majd a Baróti Szabó Dávid -iskola és a Gaál Mózes Általános Iskola egyesített kórusa ‘48-as dalokat adott elő, Vincze Gréta Orsolya szavalt, s fellépett a zalaegerszegi Deák Ferenc és Széchényi István Szakközépiskola dalköre. Zalaegerszeg alpolgármestere, Balaicz Zoltán a határon túli és anyaországi magyarok közös cselekvésében rejlő erőre hívta fel a figyelmet.
A véczeri emlékműnél a köpeci Hangafa ifjúsági fúvószenekar játékát követően Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András rövid felszólalásában úgy fogalmazott: ne feledjük, szabadságharcunk legszebb pillanatai és legjelentősebb győzelmei akkor születtek meg, amikor az egyetértés a legnagyobb volt, a ma embereinek is követniük kell e példát, ha azt akarják, munkájuk gyümölcse termőre forduljon. Márton Árpád képviselő is az egység erejét hangsúlyozta: 165 esztendővel ezelőtt a székelyek nem feltétlenül azt szerették volna, amit a pestiek jónak láttak, de a nemzet érdekében önös szemléletmódjukat félre tudták tenni – számára ez a forradalom egyik legnagyobb tanulsága. Kencse Sándor EMNP-s tanácstag szerint nap mint nap tennünk kell azért, hogy kultúránkat, történelmünket és önazonosságunkat megőrizzük, illetve hogy a minket megillető jogokat megszerezzük, s úgy senki se tarthasson másodrangú állampolgárnak. Szilágyi Sándor MPP-s tanácstag úgy fogalmazott, minden bizonnyal ma is akadnak közösségünkben, akik szívesen vállalnák a labancok és pribékek szerepét, sok a kételkedő Tamás is, de minden bizonnyal több az, akinek szívében hit van, s kész önzetlenül szolgálni a hazát. A Székely Nemzeti Tanács Bardoc–miklósvárszéki elnöke, Szabó Miklós Erdővidéknek utóbbi húsz év autonómiaharcában játszott szerepét emelte ki: ha összefog az egyház, a felelős értelmiség, az önkormányzatok, a gazdálkodók és a diákság, megteremthetjük az önrendelkezést. Szabó Előd ürmösi unitárius lelkész szerint sok minden elválaszt, ám meg kell akadályoznunk, hogy teret nyerjen a lélekrombolás, és a közös érdeket ne tudjuk megvalósítani: ha nyerni akarunk, követnünk kell elődeink példáját.
Barót főterén az uzoni hagyományőrző huszárok fogadták az ünneplőket, a Kossuth-emlékműnél a fiatalok rövid zenés-verses műsort adtak elő. A Diákdombon elsőként Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András azt mondta: bár szükség volt – és van napjainkban is – a Kossuthokra. Széchenyikre, Bem apókra, az igazi hős a nép volt, mely szembeszállt az ellenséggel. Elődeinkhez hasonlóan ma is meg kell vívnunk csatáinkat, de fegyver helyett konokságra, közös fellépésre és hitre van szükségünk. Balaicz Zoltán szerint bár a szabadságharcot akkor elbuktuk, a szívekből még az önkénynek sem sikerült az akkor megfogalmazottakat kitépnie: ha a nemzetérdeket tartjuk szem előtt, akkor az új kihívásokkal teli világban is megőrizzük értékeinket. Csikány Tamás ezredes, hadtörténész, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanszékvezető tanára március 14. estéjét és a 15-én történteket idézte fel: az ifjak forradalmat akartak, s forradalmat csináltak, tenni akartak, és tettek is, mert mertek cselekedni – mondotta.
