Első alkalommal ünnepelte önállóan március 15-ét a csomakőrösi közösség. A nagyszerű esemény azért is emlékezetes, mert ez alkalommal leplezték le a falu szabadságharcban, háborúkban elesett fiainak emléktábláját.
A műemlék avatását megelőzően a falu református templomában gyűltek össze a helybeliek és idegenből érkezettek. Bende Tamás lelkész Pál apostol szavaival magyarázta az emberi szabadság fontosságát: ti szabadságra hivatottak vagytok. A szabadság félreértelmezése viszont emberi tragédiákhoz, háborúkhoz vezetett és vezethet – hívta fel a figyelmet. Minden nemzetnek meg kell tanulnia, hogy a szabadságért folytatott küzdelemnek nem az egyén, hanem a közösség, a nemzet javára kell irányulnia. Csak így lehet egységet megvalósítani a közösségben, így tettek az elődeink is. Sokan közülük a közösség szabadságáért vesztették életüket, most jeltelen sírban nyugszanak, ezért volt szükség arra, hogy a faluban legyen egy emlékhely, ahol koszorút, virágot lehet elhelyezni emlékükre. Tisztelgés a múlt előtt, biztatás a jelen küzdelmeiben, reményt adó erő az elkövetkezőkért – domborította ki az emlékmű állításának fontosságát.
Az emlékművön három negyvennyolcas hős, a solferinói csata egy csomakőrösi áldozata, valamint az első és második világháborúban elesett 17–17 helybeli nevét vésték fekete márványba. Az ötlet Debreczeni Tamástól származik, aki a templomkertben szeretett volna elesett rokona számára kopjafát állítani, és amikor ezt elmondta, a lelkész ráébredt: ennél sokkal többre van szükség, Csomakőrös minden hőse megérdemli, hogy neve örökké fennmaradjon. Így születhetett meg – közösségi összefogás révén – az emlékmű.
A negyvennyolcas és a solferinói hősök kilétét a faluból elszármazott dr. Nagy Lajos ismertette. A világháborús hősökre Debreczeni Irénke néni emlékezett, pontos adatokat sorakoztatva fel az elesettek családi állapotáról, rokonságáról. Több korabeli gyászjelentőt is felolvasott – kiderült, az első világháborúban női hősi halottja is volt Csomakőrösnek.
A templombeli megemlékezésen verssel, énekkel lépett fel Debreczi Enikő, Porkoláb Andrea és Barabás József. A leleplezést megelőzően Thiesz Katalin népdalt énekelt, Szász Lajosné pedig olyan verset szavalt el, melyet sok-sok évvel ezelőtt, 16 évesen az országzászló előtt is elmondhatott. Thiesz János polgármester rövid beszéde, az áldás után lehullt a lepel az emlékműről, a jelenlévők az emlékezés koszorúit, virágcsokrokat helyeztek el előtte.
