Orbaiszék fővárosába a környék településeiről a szokáshoz híven szekéren, lóháton is érkeztek az ünneplők. A kovásznai főtéri parkoló megtelt az ünneplőkkel, a város lobogója mellől nem hiányoztak a magyar és székely zászlók.
Az ünnep főszónoka, Sepsiszéki Nagy Balázs elmondta: az Úz völgyéből jövet az Oltfejben, de Orbaiszéken sem láthatta kék-aranyba borultan a székely falvakat. A székely virtussal is baj van – mutatott rá –, szabadok vagyunk – harsogta a mikrofonba, de szavait többszöri biztatás ellenére is csak halványan visszhangozta a közönség. Mit kíván a magyar nemzet? – merült fel a kérdés nemrég Kovásznán, az időközi választás alkalmával. A város magyarsága összefogással, határozottan válaszolt: fejlődést, a munka folytatását, eredményeket kívánnak, otthon akarnak lenni hazájukban – mondta beszédében Thiesz János polgármester. Mátyás Lilla Andrea ifjúsági szónok emelkedett hangon szólt a tömeghez: Jogunk van a szabadsághoz, jogunk van a földhöz, nyelvünk használatához, zászlóink lobogtatásához és múltunk igaz ismeretéhez! Ugyancsak nemzeti érzelmektől fűtött beszéddel lépett színpadra nt. Balogh Zoltán lelkész, Kovács Gábor katolikus esperes.
Az ünnepségen felléptek a város összevont kórusai, a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet, helyi iskolások. Zárómozzanatként a résztvevők a központi református templom kertjében lévő emlékműnél helyezték el koszorúikat.
