Ha 2009 őszén még kisebb vitát kavart szakmai körökben is, hogy a Romexpo őszi turisztikai kiállításán lehet-e Székelyföld-stand, ma már természetes, hogy a térség – épp a múlt hét végi tavaszi vásáron – egységesen mutatkozik. A Székelyföld mint turisztikai márkanév, divatos szóval brand kialakítása tehát folyamatban. Erről meg a létező kínálat szakmai jellemzőiről a Romexpón, de Budapesten, Kisinyovban, vagy éppen a regionális vásárokon jelentkező stand egyik szervezőjét, a megyei turisztikai egyesület munkatársát, Albert Zoltánt kérdeztük.
– Kezd kialakulni, a néhány évi munka eredményeként a román közösség is elfogadja, sőt, ismeri mint turisztikai márkanevet Székelyföldet. Most a zászlóügy kapcsán érkeztek negatív visszajelzések is, de a fontos az, hogy a pozitívat is melléje tudjuk tenni, s akkor ez még hasznunkra is válhat. A mostani vásár hozadéka a médiaérdeklődés, még olyan szakmai csatornák, mint a Money Channel is riportot készített, ennek az eredménye később mutatkozhat meg.
– Milyen együttműködésben lehet megvalósítani ezt a megjelenítést?
– Az elején nehezebben ment az egyeztetés, főleg a vállalkozókkal, meg kellett győzni, hogy ez olyan területi egység, mely idegenforgalmi szempontból is egységes, ebben rengeteg tartalék rejlik. De nagyon hamar kialakult az együttműködés, nemcsak vállalkozókra, hanem a városokra is gondolok, a Csíkinfó, az Udvarhelyinfó, a gyergyói idegenforgalmi népszerűsítő egyesület, mind jelentkeznek már előre, és részt vesznek a bemutatkozásokon. A standok szervezését, arculatát, na meg a lebonyolítást a két megyei tanács szakegyesülete látja el, általában felváltva.
– Itt tehát elsősorban Kovászna és Hargita megye a résztvevő, Marosszék tekintetében történt-e előrelépés?
– Ott is folyamatosan próbálkozunk, de politikai téren nehezebb kivitelezni, hiszen Maros megye egy részéről lenne szó, s ezzel nem tudnak eleve azonosulni az ottani döntéshozók. De még a turisztikai szolgáltatásokat igénybe vevők fejében is úgy áll össze a kép, hogy van a város, Marosvásárhely, aztán egy szünet, és gyakorlatilag turisztikai szempontból Szovátától kezdődik Székelyföld.
– Milyen mértékben jelennek meg a vállalkozások, milyen a hozadéka egy ilyen vásárnak?
– Ez hullámzó, most egy kicsit leszálló ágban van. Mi eddig sem arra fektettük a hangsúlyt, hogy egy ilyen összefoglaló standon közvetlenül a turisztikai cégek jelenjenek meg. Hiszen az nagyon költséges volna. Sokkal hatékonyabb, és persze a vállalkozóknak költségkímélő, ha a területi turisztikai képviseletek veszik át ezt a szerepet, vagyis az irodák külön standdal vesznek részt. Ez annak is betudható, hogy a vásárok átalakultak, kevesebb a közvetlen érdeklődés ilyenkor, azt a pénzt, amit erre költenének, jobb, ha más marketingeszközökre használják, így gyakorlatilag kiegészítjük egymás munkáját.
– Hogyan lehet részt venni, akár közvetetten is, egy ilyen rendezvényen?
– Mi meghirdetjük ezeket a lehetőségeket, lehet saját pulttal jelentkezni, ez pénzbe kerül a résztvevőnek is, de választhatja, hogy behozza ismertető anyagait, ellát információkkal, és gyakorlatilag ránk bízza a népszerűsítést. Természetesen a hatásfok más, amikor szemtől szemben lehet tárgyalni egy utazási iroda képviselőjével, nagyobb az esélye a szerződéskötésnek, vagy ha a vendéggel a gazda tud szóba állni, jobban „el tudja adni magát”. Neki kell mérlegelnie, hogy megéri-e ez a többletköltség.
– Egy vásár általánosabb értékelésekre is alkalmat nyújthat. Hol áll ma Székelyföld a turisztikai kínálatával?
– A román piac szempontjából a versenyképes ár és a tiszta, ápolt környezet, a vendégszeretet, a természeti adottságok teszik vonzóvá Székelyföldet, ami elbátortalanító, az a távolság, illetve, hogy egy fejlett turisztikai övezeten kell átjönni (a Prahova völgye). A turisták nagy részét – mint egy buliban – a nagy mozgás, a programkínálat bősége, a pezsgő élet, a sok szolgáltatás vonzza, az üres utcákat csak azok szeretik, akik kimondottam nyugalomra, csendre vágynak. De néhány kis turisztikai szegmensben feljövőben vagyunk, ilyen például az úgynevezett nemes-vendéglátás, ami iránt most a vásárban is érdeklődtek. Bár kétségtelenül drágább, de a fővárosban van olyan réteg, amely megengedheti magának, s a letűnt korok patinája újabban számukra nagyon vonzó. Különben a bukaresti vendéglátó- egységeknél is az arculatot újabban ez határozza meg.
– A folyamatokra mennyire tud ráhangolódni maga a kínálat?
– Ez akkor egészséges, ha a kettő kéz a kézben jár. Székelyföldön jelenleg hiány mutatkozik a szolgáltatások terén. Nem szálláshelyre vagy étkeztetésre kell gondolni, hanem a turista élményt keres, aktívan, hasznosan akarja tölteni a szabadságát, hogy megpihenve, de feltöltődve térjen haza. Ezek a szolgáltatások egyelőre igen ritkák. Általánosan minden van, de nem konkrét csomagban. Évek óta mondjuk például, hogy ott az Olt és a Feketeügy, kitűnően lehetne kajakozni, senki nem ajánlja. Persze kell egy kezdeti befektetés, ami lehet, hogy későn térül meg. De azt is kell tudni, hogy a szabadtéri szolgáltatásokat kínáló, az úgynevezett outdoor-turizmus egyre népszerűbb, s nekünk a fő vonzerőnk nem föltétlenül az egyébként is rövid ideig működtethető sípályák lehetnek (ez leginkább kiegészítő szolgáltatásként jelenhet meg), hanem az, hogy alacsony hegyi sétákra, túrákra alkalmas az egész vidék. És természetesen a fő attrakció: a borvizek. Ezért is újítjuk fel sorra a helyi forrásokat, fürdőket, kis oázisokat kiépítve, s a sok kritikát kapott borvíz útja így fog összeállni. Az idén például Baconban szervezünk kalákát. Nálunk még nehezen fogadjuk el, hogy a kevesebb több lehet, nem kell telezsúfolni a turista programját, hogy megszusszanni se legyen ideje. Szerintem ez lesz az áttörési pont a nyugati piacra, hiszen nálunk a vadak szabadon vándorolnak, az emberek is bemehetnek az erdőbe, adott a nyitott tér, a tulajdonviszonyok is kedveznek az idegenforgalom e területének.
