A schengeni övezethez való csatlakozás elutasítása (elnapolása?) után a némileg ingerült és megbántott román kormány, egyetértésben a hasonló helyzetben levő Bulgáriával kéri az Európai Unió vezetését, hogy szüntessék meg a két ország jogi rendszerének folyamatos felügyeletét. A megfigyelés leállítását szerintük az is indokolná, hogy mindkét országban megvalósult a független és pártatlan igazságszolgáltatás.
Nem tudjuk, a szép Bulgária esetében mi a helyzet, de hogy Romániában valóban független-e az igazságszolgáltatás, kérdéses. Ráadásul a mai kormánypártok ellenzékben évek során hangoztatták, hogy nem az. Bizonyos politikusaik és a média egy része mai napig fenntartja álláspontját, miszerint a nagy garral létrehozott Korrupcióellenes Ügyészség, a Főügyészség, a Legfelsőbb Bírói Tanács és az alkotmánybíróság tulajdonképpen Traian Băsescu államfő irányítása alatt áll, az ő utasításait követi. Ha ennek bár fele igaz, semmi nem indokolja az igazságszolgáltatás folyamatos megfigyelésének leállítását, hiszen ahogy némely, magukat függetlennek tartó jogi szakértők és politológusok is folyamatosan hangsúlyozzák: Romániában létrejöttek ugyan, főként külső nyomásra, az európai államok jogi intézményeivel azonos nevű és hatáskörükben is megegyező állami hivatalok, de ezek, mivel nem valósult meg teljes függetlenségük, paravánként működnek, s puszta létükkel leplezni, takarni akarják a szomorú és nyomasztó valóságot.
Nemsokára lemond Mona Pivniceru igazságügyi miniszter, döntése okairól annyit nyilatkozott az egyik kíváncsi tévéadónak: hogy ő nem politikus, hanem jogász, és ebbéli tevékenységét szeretné folytatni a közeljövőben az alkotmánybíróság tagjaként. Néhány hónappal ezelőtt, kinevezése után még az igazságszolgáltatás halaszthatatlan reformjának megkezdéséről nyilatkozott – azóta rájöhetett: ez nem megy egyik napról a másikra, nagy az érintett intézmények belső ellenállása, annyit sem tudott elérni, hogy jelöltjeit a Korrupcióellenes Ügyészség és a Főügyészség élére kinevezzék, azóta is folyik e körül az iszapbirkózás. Néhány napja Năstase volt miniszterelnök szabadulásának híre kavarja a kedélyeket, egyfelől már a saját paródiájává züllő bírósági tárgyaláson is látszott, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség nehezen engedi el a nagy vadat, Daniel Morar leköszönő főnök éppen a Năstase és egy másik exminiszter, Mureşan elítéltetésével bizonyíthatta az általa irányított intézménynél folyó munka fontosságát. Hiszen elítéltek egy volt kormányfőt, igaz, hogy egy „tyúkperben” (mondta sajnálkozva Traian Băsescu), de akkor is.
Az már más kérdés, hogy a Năstase-ügy megint a pártfinanszírozásokra irányítja a figyelmet, hiszen ahogy a nagy hírű Relu Fenechiu szállításügyi miniszter megjegyezte: a politikai alakulatok általában „fekete pénzeket” használnak. Isten malmai nyilván őrölnek, igaz, a Dîmboviţa partján lassabban, mint máshol.
