Egyszerűek ezek a munkák, mert csupán néhány geometrikus elemből építkezik a művész, és témái, sorozatainak címei sem számosak. A nőiséget idéző puhább, kerekdedebb for­mákat mesterien ellenpontozzák a férfias, keményebb mértani formák úgy, hogy minden eset­ben jelen van egy rendkívül játékos, friss figurativitás. Sánta minden munkájában érezni az emberi alak stilizált, olykor archaizáló jelenlétét.
Bár ezek a szobrok tenyérnyi nagyságúak, az alkotóelemek intuitív ritmizáltsága és a felületkezelés nagyvonalúsága monumentális érzetet kelt. Azon kapjuk magunkat, hogy szeretnénk bebújni a formák közé vagy alá, jó volna ott sétálni, védelmet keresni, kikandikálni közülük, egyszóval „belakni” a szobrot.
Különösen a borvíztündér He­be kéri, hogy zuhogó bronz hajfonata mellett meditálva valamelyik székelyföldi város főterén álmodjuk magunkat. (Na­gyon jó volna nagyjaink szobraival párhuzamosan egy autonóm köztéri szoborsorozatot elindítani...)
Sánta Csaba szobrászata erős gyökerű, szülőföldje, Sóvidék (népi) kultúrájából táplálkozik. A hely szelleméhez roppant finoman és érzékenyen viszonyul, nyoma sincs érzelgősségnek vagy anekdotának. A szovátai kapuk, tetődíszek, paraszt­barokk bútorok motívumai diszkréten és szellemesen jelennek meg a kompozíciókban. Képalkotó módszerét tanítani kellene: a közvetlen környezetét figyelő és szerető művész miként alakítja korszerűvé mondandóját úgy, hogy az közben egyszerű marad, és monumentális.
Sánta Csaba Székelyföldön egyedülálló technikával, az ősi viaszveszejtéses eljárással önti szobrait, számos, Sepsi­szentgyörgyön felállított szobor készült az ő öntőműhelyében: Csutak Vilmos, Gyárfás Jenő, Márton Áron, Szent István, Arany János, II. Rákóczi Ferenc és mások.
Kívánunk neki egészséget, ihletet, munkakedvet, hogy az idillikus falusi környezetben működő öntődéjében még számos kis- és nagyplasztika teremjen!

Kuti Botond és Sánta Csaba tárlata március 29-ig tekinthető meg a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban