Az engedélyt Koncz Árpádtól, a város polgármesterétől kapják meg. Főként magyar filmek kölcsönzésére számos filmforgalmazó céggel vették fel a kapcsolatot (Kár­pát Filmkereskedelmi Kft., Pala­tinus Filmterjesztő Kft., Deák film – filmkereskedői és filmkölcsönző vállalat stb), de megkeresték az UFA, a Universal külföldi stúdió képviseleteit is. A filmkölcsönzők azonban magas árakat kérnek, így jó filmek ritkán kerülnek bemutatásra. Érdekes idéznünk abból a polgármester által is aláírt levélből, amelyet a Palatinus Kft.-hez intézett a város, kifogásolva a küldött filmek minőségét és témabeli silányságát: „Folyó év április havára beosztott filmműsorral kapcsolatos általános panaszok miatt kénytelen vagyok a következőkről értesíteni: 1. A Fehér­vári huszárok, Floridai kaland, Mátyás rendet csinál stb. a sepsiszentgyörgyi közönség kifinomult ízlését nem elégíti ki, és emiatt a panaszok mindennaposak. 2. A légy jó mindhalálig első részének hangfelvétele hibás volt, különben a film jól ment. 3. Több ízben kértük  Jókai-filmek, Úz Bence, Hófehérke és a hét törpe, Halálos tavasz, Gyimesi vadvirág című filmek lekötését, de még egyikről sem kaptunk értesítést. 4. A rajzfilmek nem változatosak, kérünk inkább kultúrfilmeket kísérőműsorul. 5. Az állandó Páger, Kabos stb. szereplőket már unja a közönség.” Válaszában a film­iroda a magas kölcsöndíjakra hivatkozik, amelyeket a szentgyörgyi közönség talán nem tudna megfizetni, ezért részletes tájékoztatást kér a bevételekről, üzleti eredményekről és a közönség ízléséről. Ami pedig a Pá­ger, Kabos stb. szereplőket illeti: „…a Magyar filmgyártásnak egy elég komoly hibája, hogy vezető színészünk amoroso szerepre kevés van, így kénytelenek vagyunk állandóan Págert, Jávort, Szeleczkyt, Si­mor Erzsit stb. szerepeltetni, mert nincs megfelelő utánpótlás.”
A Magyar Szövegírók, Zeneszer­zők és Zeneműkiadók Szövetkezete és a Magyar Mozgóképüzem-engedélyesek Országos Egyesülete kéri az 1940 októbere és 1941 márciusa között vetített filmek listáját, íme ezek kö­zül néhány magyar film címe: Eladó birtok, A láthatatlan ember, Já­nos vitéz, Nem élhetek muzsikaszó nél­kül, A jézusfaragó ember, A bor, Rá­kó­czi-induló, valamint a kül­földi filmek közül: Ná­poly a csókok tüzében, Ámor az autóban, Moszk­va–Sanghaj, III. Richárd, Pyg­malion. A játékfilmek mellett kiegészítő rövidfilmek (ismeretterjesztők, rajzfilmek, híradók) is bemutatásra kerülnek: Beszélő kövek, Tej – élet, erő, egészség, Magyar táncok, népszo­kások, Kelet felé (a Magyar Film­iroda propagandafilmjét az Észak-Erdélyi bevonulásról 1941. március 28., 29., 30-án vetítették), A bölcsőtől az iskoláig (kötelező nevelő jellegű film). A helyi iparosok, kereskedők reklámjai is megjelentek a filmvásznon (Szöllő­sy fodrászat, Deák István gyógyszertár és drogéria, Lapikás könyv- és papírkereskedés, Turóczi sza­bóság). A vetítések napja: kedd, csütörtök, szombat (eleinte napi egy-egy, majd két-három), vasárnap (három előadás).
Az 1944. augusztus 23-i fordulat után a mozi egy ideig a város kezelésébe került, de mivel bevétel tekintetében nem váltotta be a remélt eredményt, újból Kátó Sándornak adják bérbe, aki a megkötött szerződés értelmében a bevétel bruttó öt százalékára jogosult. 1946. december 13-án a Tá­jékoztatási Mi­nisz­térium Moz­gó­film­szín­házak Igaz­gató­sága engedélyezi a Sepsi­szent­györ­gyi Textilművek Rt. tulajdonában levő, mintegy 250 személy befogadására alkalmas teremben újabb mo­zi megnyitását. Az 1948-ban megalakult színház előadásait az 1950-es évek elejétől a színházteremben tartotta, így a mozi Vasile Roaită Film­színház néven a későbbi Lux mozi helyére költözik. A színháztermet felújítják, Bulhardt János gyönyörű (igaz, már kopásnak induló) festett színpadfüggönyét félbársonyra cserélik, s hogy „ne vesszen kárba”, az új moziterem hátsó falára ragasztják, a vetítés miatt két lyukat vágva rá. Később, a terem felújításakor darabokban tépik le.
Megindul a szocialista országokban forgatott, főként a szovjet filmek dömpingje, ennek ellenére a napi két-három vetítést többször telt ház előtt tartják, sőt, bérletrendszert is bevezettek. A sepsiszentgyörgyi filmvetítés története az 1950-es évektől az 1988-as változásig már külön fejezetet érdemel. A filmforgalmazás joga a megalakult országos filmvállalat hatáskörébe tartozik, rajoni és tartományi fiókjaihoz igazgatót neveznek ki, így Galbáts Jánost, Ruzsa Józsefet, majd Török Ist­vánt. Em­lítsünk meg azonban végezetül néhány nagy közönségsikert aratott magyar filmet az ötvenes évekből: Valahol Európá­ban (Gábor Miklós és Somlay Artúr a főszerepben), Mág­nás Miska (Sár­di Já­nos, Mészáros Ági), Kétszer kettő néha öt (Zenthe Ferenc, Ferrari Vi­oletta), Körhinta (Törő­csik Mari, Sós Imre), Gázolás (Ferrari Vio­letta, Dar­vas Iván), Ál­lami Áruház (Gábor Mik­lós, Petress Zsuzsa), Gerolsteini kaland (Házy Erzsébet, Darvas Iván), Lúdas Matyi (Sós Imre), Rákóczi had­nagya (Zenthe Ferenc, Vass Éva).
A későbbiekre nézve meg kell még jegyeznünk, hogy a Ceuşescu-diktatúra utolsó éveiben a vetített magyar filmek száma mondhatni, nullára csökkent, s emlékeztessünk arra, hogy az ifjúságnak az ötvenes években kötelező volt olyan filmeket megtekintenie, mint a szovjet Ifjú Gárda, az Így edződött az acél vagy a román stúdiók Mitrea Cocor útja című alkotása, amelyek a kommunista eszmék felsőbbrendűségét voltak hivatottak terjeszteni.
(A Sepsiszentgyörgyre vonatkozó adatok egy részét a korabeli helyi sajtóban – Székely Nemzet, Székely Nép, Népi Egység –, valamint az Álla­mi Levéltár helyi fiókjában találtam.)