Gyakran történik meg, hogy a régiek, az elhaltak történeteire és családi szájhagyományaira akkor emlékeznek vissza az unokák vagy dédunokák, amikor már késő. S mert felgyorsult mindennapi életünk útvesztőjében nincs idő hosszas levéltári búvárkodásra, különösen, ha a jeles elődöket szétszórta az országban a sors, maradnunk kell a valószínűnek tűnő családi hagyománynál.
Faragott fejfa
Az Árkoson született Lőrincz Kálmán mezőgazdasági mérnök, Nagyborosnyó község alpolgármestere olyan gyerekkori emlékeket őriz, miszerint családjukból származtak azok az árkosi Lőrincz testvérek, akik harci tetteikkel és cselekedeteikkel „kitüntették magukat” az 1848–49-es magyar szabadságharc idején. Bár mind a három testvér – Lőrincz Károly, János és József – élete során mindvégig használta az árkosi előnevet, de a szülők, az édesapa, árkosi Lőrincz Antal székely huszár strázsamester és az édesanya, márkosfalvi Barabás Anna örökösödés folytán Szotyorban tetemes földbirtokhoz jutottak Barabás Anna édesanyjának, szotyori Nagy Zsuzsannának a javaiból. Így a család részben Szotyorban élt, s több tagja a szotyori temető római katolikus részében alussza örök álmát. Idén március idusán a kései utód sort kerített az emlékidézésre, kopjafát állított a családi sírhantok kövei között.
Lőrincz Kálmán ősei tartották a kapcsolatot a szotyori rokonokkal, földeket műveltek itt, s mint mondta, Szotyorban még most is ismert a Lőrincz úrfi nevű határrész. Mint mondta, évek óta úgy érezte, hogy mint kései utódnak kötelessége ápolni emléküket, kopjafát emelni, s nemzeti ünnepünkön papi imával és virággal tisztelegni előttük.
Emlékezik a késői leszármazott
– Józsefről annyit tudok, hogy dédnagyapám akkor nősült, amikor ő hazajött a kufsteini fogságból. Előbb Árkoson lakott, onnan átköltöztek Gidófalvára. Elvégezte a katonai iskolát. Szotyorba kerültek, a szotyori előnevet is viselte, oda is van eltemetve. Örököltünk is a Lőrincz-vagyonból, mert Szotyorban az Olt mellett volt 8,3 hektár kaszálónk. Egyelőre azt sejtem, hogy üknagyapám és Lőrincz József apja testvérek lehettek. Lőrincz Jánosról a családi krónika azt őrizte meg, hogy nagy lovas hírében állt, szeretett lovagolni, ő is katonai iskolát végzett, huszár volt. A ló, amikor a kürtszót meghallotta, nem lehetett vele bírni. Amikor felült a hátára, a kaput sem volt idő kinyitni, mindig a kapu tetején ugratott át. Kacagjuk, mert sosem beszélt arról a krónika, hogy milyen magas volt az a bizonyos kapu. A forradalom után a huszárszázad Hídvégen állomásozott, s magyarázták, hogy akkor ő az erdőn keresztül éjnek idején hazalovagolt Árkosra, de a falu üres volt, a népek elbujdostak a Derezsnyenyírfa-erdőbe. Akkor egy Lőrinc nevű fiú ott született az erdőben. Néhai id. Barabás Jenő bátyám mesélte nekem, hogy azt a Lőrincet Árkoson világéletében nyíri Lőrincként ismerte a falu.
Amit megőrzött a nyomdafesték
Lőrincz Károly (1817–1875) római katolikus lelkész és vallástanár volt, székely huszárezredbéli tábori lelkész, rendíthetetlen híve az önvédelemnek, a szabadságharc idején sepsiszentgyörgyi plébános, s mint ilyen, a nagyszebeni börtön foglya lett. Nyoma maradt annak is, hogy az ő plébánossága idején rabolták ki negyvennyolcban a kozákok a Szent József-plébániát. A Gyulafehérvár melletti Váradja–Marosportuson (román nevén Oarda) hunyt el. Természetesen szeretnénk tudni, hogy vajon síremléke ott van-e. Testvére, Lőrincz János (1818–1887) nemzetőrtisztként hadnagyként szolgálta a szabadságharcot, anyagiakkal segítette a Mikó-kollégium főépületének felépítését, síremléke a szotyori temetőben. A legkisebb fiú, Lőrincz József (1820–1876) a szabadságharc idején Bem tábornok őrnagya volt, részese több ütközetnek. Nagyszebenben halálra ítélték, amit várfogságra változtattak. Sepsimagyarósra nősült. Demeter Lajos helytörténész szerint szülei mellé, a szotyori temetőbe temették. Szüleinek kő sírkeresztje ma is áll, Lőrincz József síremlékéről azonban nem tudunk. Arcképét Nagy Sándor néhai hidvégi református pap, az önvédelmi harc résztvevője és leírója közölte. A Lőrincz fivérekről való megemlékezés is azt bizonyítja, hogy vannak még ehhez hasonló adósságaink egyre pusztuló háromszéki temetőinkben. Lesznek még olyan elhagyott, gondozatlan síremlékeink az elkövetkező években is, amelyekre virágokat vihetnek a késői emlékezők.
A Lőrincz testvérek emlékkopjáját, Kiss István alkotását a tervek szerint a közeljövőben avatják fel a szotyori temető katolikus részében.
