Tavaly Görögország került igen nehéz helyzetbe, aztán a Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban tapasztalható gondoktól volt hangos a nemzetközi sajtó, legutóbb pedig a ciprusi válság tartotta izgalomban a globalizált világban oly fontossá vált pénzpiacokat. Belerengtek a térség valutái a bankbetétesek tervezett megsarcolásának hírére, rémforgatókönyveket vázoltak arra az esetre, ha nem találnak megoldást a szigetország bankrendszerének finanszírozására, s még túl sem jutottunk e hullámvölgyön, közgazdászok, elemzők máris jelzik: hamarosan Szlovénia következik a segítségre szoruló államok sorában. A makrogazdasági problémák pedig Európa-szerte kihatnak a politikai életre is – Görögországban a szélsőségesek előretöréséhez vezettek a gondok, Olaszországban ma sincs stabil kormány, a bolgár országvezetés belebukott az energiaárak emelésébe –, további társadalmi feszültséget gerjesztenek, a gazdaság stabilizálása, talpra állása pedig egyre távolabbi reménynek tűnik. A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság megszorításokra, magánosításra alapuló egyen-módszereiről bebizonyosodott: sehová sem vezetnek, a saját utat kereső államokat pedig, mint Magyarország, amely a válság terheinek viselésébe a bankokat, multikat, nagy energetikai cégeket is bevonta, minduntalan pellengérre állítják.
A fölöttébb zűrzavaros világgazdasági helyzetből azonban előnyt is kovácsolhatunk, ha megtanuljuk újra felfedezni azokat az értékeket, amelyek nem kötődnek londoni, brüsszeli pénzügyi központokhoz, világvárosokat lázba hozó tőzsdei hírekhez. Ha megtanuljuk értékelni a helyi termékeket – figyelemre méltó e tekintetben, hogy egyre népszerűbbé válik a Székely termék –, megtanuljuk megbecsülni a helyi vállalkozásokat, ha tudatosan olyan dolgokat vásárolunk, amelyeket helyben állítanak elő, háromszéki, székelyföldi munkahelyek megőrzését, teremtését segítve. Akkor talán felkészültebben nézhetünk szembe a gyűrűző világválsággal, kevésbé leszünk sebezhetőek. Ez pedig csak rajtunk áll.