Nem hagyományos módon is lehet, sőt, kell néphagyományainkat őrizni, továbbadni, mert csak ezek tartanak meg minket olyan időkben is, amikor a rohanó világ, a fogyasztásra buzdító társadalom bedarál mindent, ami igazi érték – erre figyelmeztet a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes új előadása. A tékozló fiú című sorsjátékot holnap az új stúdióban mutatja be a társulat.
A népzene és néptánc eltékozlását megjelenítő előadásban két, egymástól elkülönülő világ ütközik, anélkül ellenben, hogy ezáltal Ivácson László rendező-koreográfus ítélkezne bármelyik fölött. A bibliai tékozló fiú történetét vették alapul, de nem azt mesélik el, csupán párhuzamot vonnak annak üzenete és a közösségi értékek jelenkori felszámolása között, azt pedig a nézőkre bízzák: döntsék el, kinek mi az atyai ház. A hagyományőrzés különböző útjait keresik, ami abban nyilvánul meg, hogy időnként új értelmezést kap a néptánc, másként hangzik a ballada, filmes betét egészíti ki a színpadi képet, a népi hangszereken kívül gitár és szaxofon is megszólal. Sok a meghívott vendégművész, változatosak a kosztümök, s bár a székház körüli sok hercehurca, az áldatlan munkakörülmények nehezítették a bemutató előkészítését, az apai-nagyapai örökséget hivatásszerűen őrző társulat előadása a felvetett kérdésre megadja a választ: így vagy úgy, hagyományainkat minden időkben éltetni kell.
