A vízben gazdag szentföldi síkság a megújuló energiaforrás, az energiafűz hazája is, s ha ebben az országban a gyors meggazdagodásvágy nem lenne akadálya a gépi fúrástechnikának, hiszen a falu alatt a vidék legkiválóbb ásványvize rejtőzködik, akkor Kézdiszentkeresztről és a Szentföldről nem kellene külföldön keresnie a megélhetést a fiatalnak. A közönséges csigolyafűzből régen kosarat, babakosarat fontak, kinemesített rokonából, az energiafűzből – amit újabban „hasznos csigolyaként” emlegetnek – egyre fontosabb energiaforrás lesz.
Egyre értékesebb a biomassza
Kovászna megye országos szinten úttörőnek számít a biomassza előállításának és felhasználásának meghonosításában. Háromszéken közel nyolcvan hektárnyi energiafűz-ültetvény létezik, ennek nagy része, negyvenöt hektár a kézdiszentkereszti Domokos Árpád magánvállalkozó tulajdona. Idén első ízben végeztek gépi betakarítást ültetvényén. Az eseményre az ország minden szegletéből érkeztek érdeklődő vállalkozók, de még Moldova Köztársaságból is jöttek vendégek – számolt be erről a gyerekcipőjéből kilépni kész iparágról a múlt hónapi kézdiszentkereszti és sepsiszentgyörgyi bemutatóval egybekötött konferencia kapcsán lapunk munkatársa.
Domokos Árpádot csak telefonon sikerült elérnünk. Elmondta, hogy ez az esztendő is a fejlesztés éve számára: 17 hektárral szándékszik növelni ültetvényét, tárgyalást folytat egy németországi céggel, hogy speciális asztallal rendelkező silózókombájnt szerezzen be. Szaktanácsadással is foglalkozik, s folytatja 2013-ban is az energiafűz telepítését. Hisz a zöld biomassza egyre növekvő értékében, és elismeréssel említette azt a segítséget, amit a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetségétől kapott. Az energiaültetvények szaporodásával nőhetnek a beruházások – jegyezte meg. Elismerően nyilatkozott a hasznos mozgalmat, a biomassza előállítását és felhasználását népszerűsítő Green Energy Biomassza Klaszter elnökéről, Vajda Lajosról.
Vénusz istennő itala
Bizonyára sok háziasszony rácsodálkozik a címben szereplő sós polyáni borvizes süteményre, mondván: ilyent palackozott borvízzel is lehet sütni! Ez igaz, de ha azt a régi polyániak helybeli borvízzel készítették, az akkor polyáni pogácsa volt! Régebb nagyon ismert volt a faluban, hagyományosnak számít. Kürtőskalács, pánkó, csöröge mindenütt van, de a pogácsa helyi érdekesség, s mi lenne, ha ezzel kínálnák a polyániak a testvértelepülésükről ide érkező pilisszentkereszti vendégeket? – szorgalmaztuk a helyi hagyomány újbóli életre keltését. Lénárd Piroska tanítónő megígérte, hogy a Szép Emlékek Nyugdíjasklub asszonyainak figyelmébe ajánlja a borvizes pogácsa sütését, s újra felelevenítik ezt a helyi jellegzetes gasztronómiai hagyományt.
A polyáni borvízzel készítettek „még nem is olyan régen ezen a vidéken – egy speciális székely tésztát, a mindig jó borvizes pogácsát, akármilyen híres és tartós teasütemény elbújhat mellette!” – írta 1931-ben Bányai János (1886–1971), a kézdivásárhelyi születésű hidrogeológus. Kézdivásárhely lakossága fél évszázadig a polyáni Venus-vizet használta. A vásártér mindennapos képéhez hozzátartozott a „polyáni borvizes asszony”, aki átalvetőjében korsókkal szállította a frissen pezsgő vizet, s ha még egy kis ecetet is töltött a csészébe, szódabikarbóna tartalma miatt még jobban pezsgett. Nyári kánikulák idején jobb volt a libapezsgőnél! A XIX. század fordulóján és a XX. század első évtizedeiben megrendelésre hordták Kézdivásárhely házaihoz a „korsós borvizet”. Mi-ként azt Bányai János e sorok írójának is elmesélte, személyes élménye volt a kora reggel bekiáltó asszony: „itt a jó friss polyáni borvíz!” A töltőde avatóünnepségén Victor Babeş (1854–1926), a jeles román orvos, biológus és bakteriológus is részt vett a román állam mint potenciális felvásárló képviseletében. Babeş professzor tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte, egy ideig a budapesti egyetem magán-, majd rendkívüli tanára volt, és több tudományos munkáját magyar nyelven közölte.
A polyáni borvíz azonban sokkal régebbi, mint a palackozott változata, ugyanis ez lehetett az a valamire való legközelebbi borvízforrás a környéken, amelyből – a legenda szerint – Mátyás királyt megkínálta a berecki bíró. Fridvaldszky János jezsuita atya egyébként Erdély ásványairól című, 1762-ben írt munkájában már mint általa ismert borvizet említi. Ásványisó-tartalma eléri a 4000 mg/l-, szénsavtartalma a 2000 mg/l értéket, s mint ilyen, magas kalciumtartalmú, vasas, hidrogén-karbonátos ásványvíz, amelynek ionizált kalciumtartalma magasabb az összes többi palackozott vízénél. Hogy mégsem dugaszolják, annak okai gazdasági jellegűek: a néhány évvel ezelőtt helyi magántulajdonba került töltőde uniós normák szerinti korszerűsítése költséges. Miként a tulajdonos Domokos Árpádtól megtudtuk, reménységgel tekint olyan pályázati kiírásra vagy érdeklődőre, mellyel jövedelmező közkinccsé tehetné ezt a gyógyvizet.
Hogy jusson is, maradjon is
Ha kisebb is az idei költségvetés a tavalyinál, a községvezetés véghez szeretné vinni elképzeléseit. A napokban elosztják az alapokat – tudtuk meg Páll Endre polgármestertől. A hivatal emlékművel és emlékhárssal ékes udvarán érezni már a tavasz leheletét. A „szocisok” tevékenykedtek, készítették elő a terepet az udvar parkosítására.
– Kaptunk mi is a műútról felszedett kockakőből, és azzal szeretnénk kirakatni egy parkolót az udvaron. Tervezetünket az udvar rendezésére T. Kovács Áron szakképzett népi építész készítette. Szerintem megfelelő és mutatós, de még nem hagyta jóvá a tanács. A község utcahálózatának legalább egy részét szeretnénk rendezni, aszfaltoztatni. Reméljük, hogy az Angustia Leader-programból is tudunk lehívni valamennyi összeget, és a többit kiegészítenénk saját forrásainkból. A tavaly sikerült kicserélni a közvilágítási hálózatot, többek között a vasúti megálló környékén is, ahol megvásároltuk az egykori téesz egy régi, elég megviselt állapotban lévő épületét, abból akarunk kialakítani fedett gépszínt és javítóműhelyt a tanácsi tulajdonú nehézgépek számára. Ebben az évben utánfutós traktorral szeretnénk bővíteni a gépparkot.
Tervezi a községvezetés, hogy végre levezessék a borvizet a falu szívében rég megépített, a jeles kőfaragó Pap család által készített, a borvizes Kézdiszentkereszt számára jelképes csorgóhoz, amely egy kis emlékpark közepében áll. Ide helyezte el a faluközösség a magyar honfoglalás 1100. évfordulójának kettős emlékkopjáját. Helybeli műkedvelő faragómester, Winkler Imre készítette 1996-ban. Van a hegyoldalban egy Kőkút is, így a borvízzel együtt édesvizet is vezetnek a csorgóhoz. Szép és nemes a terv, amikor nap mint nap tanúi lehetünk annak, hogy világszerte – s majd a mi országunkban is – egyre keresettebb a kiváló minőségű ivóvíz.
– A tágas és szép kultúrotthonnál is vannak bajok – mondta a polgármester –, sajnos, belső részét támadja a penész, s eltüntetése nem fog kevés pénzbe kerülni, mert több mint bizonyos, hogy külső szigetelést követel, a nyílászárók kicserélését és központi fűtést.
Hosszasan beszélgettünk az ikertelepülés gondjairól, ugyanis Kézdiszentkereszthez tartozik a szomszédos Bélafalva is. A kolozsvári Márton Gyula (1916–1976) néhai nyelvészprofesszor szerint a két település neve szláv eredetű. A Polyán a tisztást, a Béla pedig nem személynevet, hanem a szláv fehér szót, a bjelüjt őrzi. Nehéz elképzelni ezeket, hiszen a települések környékét valamikor mind erdők fedték, a fehérre sem könnyű magyarázatot találni, az azonban ismert, hogy a Telek patakának völgyében szláv telepet tártak fel a régészek. A szájhagyomány szerint Polyán egy „vándorló falu. Lakói a tatárok által elpusztított Szentjánosból vándoroltak a Bolygó nevű helyre. Ott gyenge volt a talaj – mesélték az öregek –, s lejöttek a Perkő környékére, ahol borvíz is volt és jobbacska televény.”
Érsekét várja a falu
A községközpont neve a Szentkereszt megtalálásához, templomának titulusához kapcsolódik. A búcsú idejéhez igazították a falunapot. Ide várják a testvértelepülés küldöttségét is a magyarországi Pilisszentkeresztről. Miként a művelődési munkáért felelős, egyben községi könyvtáros Boldizsár Erzsébet elmondta, gazdag művészi műsorra lehet számítani, ugyanis Kézdiszentkeresztnek sikeres népi táncegyüttese van, és mindig tartalmas műsorral lép fel a helybeli iskola is.
Nem véletlen a frigy, mely a két testvértelepülést összeköti: a pilisszentkereszti plébániatemplom titulusa is a Szent kereszt. Május 3-án van a búcsú napja, 4–5-ére tűzték ki a falunapot, és május 7-én ismét nagy ünnepre, bérmálásra készülnek, fogadják a bérmáló érseket. Ez a település legnagyobb népünnepe, ugyanis Kézdiszentkereszt lakosságának zöme római katolikus. Nyolcvanhárom gyermek bérmálkozik délelőtt a máterben és délután a bélafalvi filiában, s ez alkalommal tartják a házassági évfordulókat is – tájékoztatott Vatány Gábor plébános. Az egyházközségben mindig akad építés-javítás – tette hozzá Pál Adalbert gondnok, aki elmondta, hogy már készülnek az érsek fogadására.
