Folytatjuk a vidékfejlesztési és halászati ügynökség (APDRP) szempontjából való ismertetését annak, hogyan működik a vidékfejlesztési alap, melyet európai pénzek befogadására és adminisztrálására hoztak létre, és melyek a mezőgazdasági minisztérium egy főigazgatósága alá tartozó, három ügynökségi hálózaton – az említett mellett a mezőgazdasági kifizetési (APIA) és a halászati ügynökség megyei kirendeltségein – keresztül jutnak, juthatnak el a gazdákhoz és vállalkozókhoz. Talán a programok ismertetésével fokozódik majd a pályázási kedv, mely Háromszéken egyelőre meglehetősen gyenge.
Beruházási támogatások
Nos, mindenekelőtt az ún. segélyek és a beruházási támogatások közt kell különbséget tennünk, mert ezek merőben más megítélés alá esnek. Ingyenes tanácsadás sincs az utóbbiak esetében, meglehetősen borsos árakat számítanak fel a tanácsadó cégek. Többnyire azonban ingyenes az útbaigazítás, például az ún. félig önfenntartó gazdáknak megítélhető évi 1500 eurós segély esetében. Ennek ellenére nálunk, mint említettük, kirívóan alacsony a jelentkezők száma, évi 70–80 elfogadott pályázatunk van, míg más megyékben számuk ezrekre rúg. Hogy abból hányat fejeznek be, más kérdés, teszik hozzá az ügynökségen, de az 1500 euró három évig akkor is jár, ha az utolsó két esztendőben a vállalások nem teljesítése miatt megvonják a gazdától a további folyósítást, a kifizetett összegeket pedig nem kéri senki vissza. A beruházási támogatások épp ebben különböznek a segélyektől, ha ugyanis a gazda a fejlesztést nem fejezi be vagy nem úgy hajtja végre, ahogy vállalta, a kapott összegeket is vissza kell adnia.
Ezek szerint nem áll teljes egészében az, amire sokan panaszkodtak: hogy a beruházást előbb saját erőből vagy hitelből meg kell valósítani, és az unió csak utólag téríti meg a leszerződött tőkét vagy tőkerészt. A beruházás közben is felvehetők részletek belőle. Egyszerű példán szemléltetve: valaki nekifogott egy gyárat építeni. Az utólagos megtérítés nem azt jelenti, hogy csak a végén kapja meg, ami jár. Nem, menet közben is benyújthat legtöbb ötször kifizetési kérelmet az ügynökségre. Teszem azt, ha húsz százalékkal elkészült, megadják neki a második részletet, mert esetleg még előleget is kaphatott korábban. Viszont ha harmadszori folyamodásakor az ellenőrök eltérést találnak a vállalások és a helyzet között, akkor megtagadhatják a következő részletet, sőt, az első kettőt is visszakérik. Mi több, megtörténhet, hogy a beruházás végén sül ki, nem a tervnek megfelelően történt a befektetés, és a támogatást teljes egészében visszakérik.
A pénzfolyósítást tehát szakaszokra osztják fel, sőt, előleg is jár, ha kérik, itt a megkötés azonban az, hogy a pályázónak rendelkeznie kell az előírt önrésszel, az összes közbeszerzési eljárást be kell fejeznie, és banki garanciaalapról kell előzőleg gondoskodnia, amivel az előleget fedezi. Ez azt jelenti, hogy a bank egy garancialevélben – melybe saját feltételeit is belefoglalja – fedezetet nyújt az előleg összegére, azaz ha a pályázó felveszi az ügynökségtől az előleget, de nem kivitelezi tervét, akkor az ügynökségnek van, ahonnan visszakapnia a pénzét. Az ügyfélnek persze utólag törlesztenie kell adósságát a bank felé.
Ment-e általuk a megye elébb?
A Vörösmartyt parafrazáló kérdés az: milyen haszna származott a megyének az eddigi EU-s pénzekből?
Erre az eddigiekhez naprakészebb statisztikák alapján most pontosabb választ tudunk adni az ügynökség kimutatásai és tájékoztatása jóvoltából, ezúttal a legutóbbi adatokat is összesítő mutatószámokhoz sikerült hozzájutnunk.
Nos, a leginkább igénybe vett fejezete a támogatásoknak (az ún. 112-es) a fiatal gazdák indulását-megtelepedését szolgálta, miként azt eddig is tudtuk. Összesen 172 szerződést kötött meg a sikeres pályázókkal az ügynökség megyei kirendeltsége 2008 és 2012 között, mégpedig 4,035 millió euró értékben. A jelentkezők száma jóval nagyobb, 370 volt. Erre tehát van odafigyelés, létezik igény, és azt ki is fejezik.
Farmok korszerűsítése
A fentiek 2010-ig 25, utóbb 40 ezer eurót kaphattak önrész felmutatása nélkül, a következő, 121-es fejezetben már milliós összegeket is le lehetett hívni, a pénz tehát már eleve jóval kevesebb gazda között oszlott meg. A mezőgazdasági ültetvények korszerűsítését célzó „intézkedéscsomagról”, fejezetről van szó, melyre a szóban forgó öt évben 170-en neveztek be, s ebből végül 45-nek osztottak ki összesen 17,6 millió eurót olyan projektekre, melyek összértéke eléri a 31,7 millió eurót. A megyei termelőkapacitások gyarapodását az utóbbi szám mutatja, ennek a felénél valamivel több az EU-s hozzájárulás.
Számottevő tételt a 45 nyertes között valóban a felső-háromszéki nagy burgonyatermesztők képviselnek, az ő gazdasági erejük engedte meg, hogy versenybe szálljanak a nehezebben megszerezhető támogatásért, de e csoport mellett ki kell emelnünk a disznóhizlaldák egész sorának tulajdonosait is. A bölöni határban brassói román üzletemberek vásároltak hozzá területet, s pályáztak Sepsiszentgyörgyön hozzávalóra, egy már működik, kettő most épül. A térségben összesen hét pályázat sorolható ide, egyet még a Sapard-program idején kiviteleztek. A másik négy sorsáról biztosan egyelőre semmi nem mondható az ügynökség szerint. Hidvégen is működik egy, mely szintén a Sapard révén épült, egy átadás előtt Árapatak közelében. Zabolán két disznótenyésztő farmot sikerült átadni. Némelyek hizlaldák, mások neveldék, szaporítóállomások, melyek malacoztatásra szakosodtak.
Mi a magyarázata eme ágazat ily szembeszökő lendületének? Az ügynökségen úgy vélik, a disznóhús értékesítési hálózata sokkal jobban működik, mint más termékeké, itt a nagy Munténia társulást említik. Ennek kezdeményezői annak idején végigjárták a megyét, több gazdával egyezkedtek, segítettek nekik a pályázatokat is megírni, és az első telepítésről is gondoskodtak. A legtöbb hasznot hajtó feldolgozást a maguk számára tartották fenn. Brassó megyében különben a pulykatenyésztésben van ennek párja. A brassóiak üzleti térhódítására is jó példa, végig megfigyelhető az Olt itteni szakszán, akárcsak Kökös térségében, mennyire megvetették a lábukat a déli végeken. Lemhényben is találunk Sapard-támogatással felépült, ilyen fajtájú zöldmezős beruházást: a Toro Impexről van szó, melyet másodjára az új programmal fejlesztett tovább a tulajdonos. Ide sorolandó továbbá a Casalco szalámigyár-fejlesztési pályázata.
Itt is, akárcsak a feldolgozás támogatása esetén, nem akármilyen saját tőke szükségeltetik, mint láttuk ugyanis, a fejlesztés költségének közel fele a tulajdonosra hárul. Egymillió euró esetén ez bizony legalább 500 ezer euró, s a mi viszonyaink közt kevesen rendelkeznek vele. Ráadásul a másik felére hitelt kell felvenni, kamatot fizetni utána. Neki sem érdemes indulni, ha piaca nincs az embernek, vagy nem tudja azt magának megteremteni.
Termékfeldolgozás
A 123-as fejezet termékfeldolgozást szolgáló beruházásaira éppen ezért leginkább már létező egységek nevezhetnek be, a 2008 és 2012 között letett húsz pályázatból eddig nyolc ment át a szűrőn, beruházási összértékük 14,7 millió euró, ebből az EU-s alapból 7,3 millióra kötöttek szerződést az ügynökséggel. A jelentkezők közül eddig egyet utasítottak el, a többiek még reménykedhetnek a kedvező elbírálásban.
Mint említettem, stratégiai fontosságú ágazat lenne egy mezőgazdasági súlypontú megyében a feldolgozó- és élelmiszeripar, ez jelenthetné a termelés és jövedelemszerzés gerincét, a jólét forrását. Emiatt is felbecsülhetetlen veszteséget okozott a szeszgyárak, a malomipar becsődölése például. Különösen, hogy az előbbi tönkretételét kimondottan az országos szeszmaffia és az azóta is virágzó (virágozni hagyott?) szeszcsempészet üzelmeinek tulajdoníthatjuk.
Nos, a Sapard idején a baróti tejgyár pályázott sikeresen, hasonlóképpen, de két alkalommal a sepsiszentgyörgyi tejgyár. A húsiparban is inkább a nagyok pályáztak, a kisebbek visszaléptek, pedig tárgyaltak velük is az ügynökség képviselői. Kézdivásárhelyen a burgonyafeldolgozó Sapard-pénzekből épült. Új egységnek egyedül a lemhényi vágóhíd (Toro) nevezhető, illetve a csirkehús-feldolgozó, mely most költözött ki a városból Előpatak határába (Mon Ami). Fejlesztett még a bodzafordulói tejgyár. E célcsoport tehát eléggé szűk.
Másik ágazatban, a kenyérgyártásban vagy nyolc pályázatot is letettek, nagyobbrészt gépvásárlásra, mégpedig a sepsiszentgyörgyi Mopaco, az árkosi Prod Spicom és Kézdiszékről is három, valamint kétszer a baróti ErPék kenyérgyár. Kisebb összegek, főleg egy-egy gép beszerzését célzó igénylések.
A kis tej- és húsfeldolgozók valószínűleg azért ódzkodnak a támogatás kérésétől, mert piaci nehézségeik miatt nemigen gondolnak beruházásra. Pedig pontosan az „ingyenpénz” állíthatná talpra őket. A feldolgozásba beruházni persze csak akkor érdemes, ha piaci részesedéssel rendelkezik a vállalkozás. Ismeretes például, hogy a tejiparban egész Romániában a piacot öt nemzetközi óriáscég uralja, amelyekkel versenyezni nem lehet, legfeljebb speciális helyi termékek gyártásába vetheti reményét a kistermelő. A baconi, barátosi, kökösi kis feldolgozók azért megélnek, a helyi piacon ismertek, ezt ki tudják aknázni. Tény, hogy Hargita megyében e vonatkozásban nagyobb élénkség mutatkozik, több új egység született és fejlődött ki. Mezőgazdaságunk is a szervezett piaci háttér hiánya miatt vegetál, jellemző, hogy a brassói tőzsde pár év után bezárt, nem tudták fenntartani. Roppant nehézkes termelőink bejutása a kereskedelmi hálózatba pontosan a szervezett piac hiánya miatt, illetve mert az kizárja őket.
E pályázatok csoportjában még burgonyaraktárak épültek vagy korszerűsödtek Zabolán, Kézdin, Csernátonban.
