Nemrégiben Csólyospáloson — délkunsági település — Á. Fúrús János polgármester irodájában került kezembe a község havonta megjelenő, Csólyospálosi Hírek címet viselő lapja, melyből tudomást szereztem, hogy a községhez tartozó tanyavilágban egy kilóg a sorból, eltér a többitől.
A tanya a Ko-Ma Művésztanya nevet viseli, lakói, Konrad Gerescher és neje, Mária, akik föladva a Németországban lévő, valószínű, zajosabb, pompásabb lakásukat, ezelőtt 25 évvel az alföldi tanyavilágot választották. Konrad nyugalmazott mérnök, aki már több száz cikkben tudósította nemzettársait szülőhazájában az új haza, Magyarország megannyi szépségéről, eseményeiről, jelenleg feleségét, Máriát segíti művészi tevékenységében.
A polgármester úr készségesen szervezte meg a Művésztanya látogatását, ahol számomra sok alkotás különösnek tűnt. Egy szobor, mely e cikk nevét viseli, nem mindennapos alkotás, talán elgondolkodtató még itt nálunk, a Székelyföldön is. Eszembe is jutott, hogy városunk vezetőinek, lakóinak (Borvíz utca, Kálvin tér, Cigaretta utca), milyen gondot okoz a tavasztól késő őszig reggel-este átvonuló tehéncsorda által elszotyogtatott legelőmaradvány. Azon is elméláztam, mikor következik be itt, Sepsiszentgyörgyön, hogy az utolsó tehénnek szobrot kelljen állítani. Az alábbiakban szeretném idézni a Csólyospálosi Hírekben megjelent cikket elgondolkodtatóul:
A délkunsági vidéken lassan már kevés olyan parasztember él, akinél reggelenként friss tejet lehet kóstolni, venni. Van még tejtermelés, de ezek többségben európai szintű berendezésekkel nagy tejüzemeknek termelnek, ahol természetes tejből olyan folyadékot gyártanak szép csomagolásban, ami csak hasonlít a valódi tejre.
Ez a tényállás, sajnos, Európa-szerte észrevehető, és azért is lett az utolsó a szomszéd tehene, mikor hirtelen befejezte az életét. Amikor nem messze a tanyáktól a gyep közepén végső nyugalomra lefeküdt, telefonon kérdeztük az állatorvost, mi a teendő, kell-e az állat kimúlásának okát kivizsgálni? Csak ha érdekli, másképpen lehet nyugodtan a helyszínen elásni. Két személy ezt még ezen a napon végrehajtotta. A tehénsír fölött az első évben egy kis domb látható, de ezt a második évben már fűnyíráskor kiegyenesítették. Akkor született a valódi emlékötlet: a fehér- és barnafoltos szimentáli állatnak egy emlékművet állítani, éspedig úgy, javasolta a művésznő, hogy egy életnagyságú tehénszobrot alakítsunk ki, műkőréteggel. Így kapott két hónap alatt a mi utolsó ,,tejtermelőnk" maradandó kinézetet és helyet a művészfasorban. E fajta emlékművet látva az ember esetleg meggondolja a gyorshajtást a nyugodtabb múltból a mindig rohanóbb jövőbe. Ami tegnap még az életünket szépítette, ma már nem ápoljuk, csak egy kis nosztalgiával még rágondolunk. De egy kis politikai szórakozást a művésznő bedolgozott az utolsó tehenünkbe... Néhány napi, aktuális elemmel akart rámutatni, hogy a politika is nehezíti a kisparaszt életét. A tehénszobornak lógnak a szájából mindenféle törvények, támogatások, európai integráció stb. Hátul pedig teremtődik az úgynevezett megszorító csomag, s a tehénlepényen jelenleg ez olvasható: ,,Gyurcsány-csomag".
