Március 21-től április 22-ig a Nap a Kos jegyében jár, és „midőn a Nap a Kosban van, a föld megnyílik, a gyökerek erőt vesznek, a fák bimbóznak és zöldülnek, a források és folyóvizek kiáradnak, az emberek örvendeznek, az állatokban megbővül a vér és a nedvesség, a madarak énekelnek, bízván a szántó embernek szántásában, a jövendő időnek földi munkájában és az esztendő bő termésében” – olvashatjuk az ős-öreg csíziók könyvében.
A régi könyvek, igazodva a valamikori római naptárakhoz, erre az időszakra teszik a természetes újév kezdetét. Van is ebben valami, hiszen mintha minden új arcot öltene körülöttünk, és a tavasz megújító ereje érződik mindenünnen.
A húsvét úgynevezett mozgó ünnep: bizonyára nektek is feltűnt már, hogy minden évben más-más napra esik. Ennek az a magyarázata, hogy húsvét vasárnapja mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap.
A húsvét a keresztény vallás egyik szent ünnepe, eredeti vallásos tartalma szerint ekkor a negyvennapos böjt végét ünnepelték, és megemlékeztek Krisztus haláláról. No de általában ilyenkor kezdődik a tavasz, indul az új élet a természetben, aminek már akkor is örvendtek az emberek, amikor még nem volt kereszténység. A húsvéti népszokásokban találkozunk a pogány ünnepekből ránk maradt jelképekkel is.
A tojás
Az élet újjászületését jelenti, a piros tojás színe pedig Jézus kiontott vérére emlékeztet. Hogy miért éppen a tojás? Azt mondják, „Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját”, a természetben pedig a madarak ilyenkor rakják le tojásaikat, a tyúkok meg tojni kezdenek. A tyúkanyó körül hamarosan csipogni, tipegni kezdenek a kiscsibék – ezek is a húsvéti ünnep szereplői.
A bárány
Akárcsak a nyuszik és a kiscsibék, a bárányok is tavasszal jönnek a világra, a vallásos magyarázat szerint pedig Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért, ezért nevezik őt Isten bárányának is.
A nyuszi
Ma a legtöbben úgy tudjuk, hogy a nyuszi hozza a húsvéti ajándékot, amit a szabadban, bokrok tövében, madárfészekhez hasonló kis fészekben, kosárkában helyez el. Németországból vettük át ezt a szokást, mégpedig majdnem kétszáz éve. A császármadárt németül úgy hívják, Haselhuhn, a nyuszi neve pedig Hase, és a húsvéti szokások eredetét firtató kutatók úgy gondolják, hogy a két megnevezés hasonlóságából adódott a „zűrzavar”: ezért hozza nyúl a piros tojást, s nem tyúk vagy más madár. Szintén német eredetű az a monda, mely szerint a nyúl eredetileg madár volt, de egy alvilági istennő haragjában négylábú állattá változtatta. Persze azzal is magyarázzák mások a nyuszi húsvéti szereplését, hogy ez az egyik legszaporább állat, tehát a tavasz beköszöntését, a természet újjáéledését jelképezi.
A barka
Ne feledkezzünk meg a barkáról sem, hiszen ha jól megnézzük, éppen olyan, mint egy nyuszi farka, ám itt, a mi vidékünkön, ahol nem nőnek a pálmák, az emberek barkás ágakat lengetve jelzik örömüket Jézus jeruzsálemi bevonulása fölött. Mint a tojásnak, a nyúlnak, a csibének és a báránynak, a barkának is különleges erőket tulajdonítottak a régiek, sokan húsvét után gondosan eltették, leginkább valamely szentkép mögé tűzték, még az eresz alá is helyezték, mert úgy gondolták, megvédi a házat a villámcsapástól.