Emlékezet óta ismert, ma is élő szokás húsvéthétfőn a vízbevetés, locsolódás. Kisebb, két-öt tagú fiúcsoportok már korán reggel elindulnak, hogy a rokonok, ismerősök házába beköszöntsenek, elmondják rigmusaikat, majd szappannal illatosított szagos vízzel sorra megöntözzék a család nőtagjait. Jutalmuk piros tojás, tészta, kalács és néha pénz is.
Azért jöttem hozzátok a fagyon,
Adjatok piros tojást, ha vagyon.
Ha nem, a tyúkokat ütögetem agyon!

Öntök embert, öntök asszonyt,
Kedves családjával,
Várok érte piros tojást,
Ha sok van, párjával.

Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam.
El akar hervadni,
Meg szabad-e locsolni?
Ugyanezen nap délután indulnak el a nagy legények kisebb csoportokban az ismerős lányok meglocsolására. Rigmust csak ezelőtt hatvan-hetven évvel mondtak. Komoly hangú köszöntőikből kicsendül a természet megújulásán érzett öröm. De verseltek néha a leány rovására is, akinek megharagudnia ezért nem szabadott. Ezután kihívták a család nőtagjait az udvarra, ahol a kút mellett hideg kútvízzel kancsóból, pohárból, csak jelképesen, meglocsolták az idősebbeket, gyermekleánykákat, de annál valóságosabban a nagyleányt, akit néha egy egész cseber vízbe beléferesztettek.
Immár a tavasznak elértük kezdetét,
Egy szép virágszálnak látjuk kellemetét.
Eljövénk hozzátok ifiú létünkre,
Hogy harmatot öntsünk ezen esztendőre,
Mert ha meg nem öntjük ezen esztendőre,
Nem virágzik nekünk szépet jövendőre.
Virágozzék mindig ékes virágokat,
És nyerjen jutalmul aranykoronákat.
Öntünk gazdát, asszonyt, kedves leányával,
Várunk piros tojást, de azt is párjával.

Jó reggelt, gazdasszony!
Jó reggelt, te kislány!
Hozzád jöttem én most húsvét másodnapján,
Azért, hogy megtudjam, van-e sok tojásod,
Mert ha tojást nem adsz, a kannát, jól látod,
Meg van töltve vízzel, öntöm a nyakadba,
Mint ahogy a molnár felönt a garatba.
Ha pedig tojást adsz, még azt is párjával,
Nem öntelek le én ezzel a kannával.

Elmondjam, az éjjel álmomban mit láttam?
Hogy egy mocskos leány lakik itt, e házban.
S jöttem hamarjába’, hogy szépen felkapjam,
S a patak vizére vigyem őt le gyorsan.
Ott a folyóvízben addig mártogatnám,
Amíg én magam is szép tisztának látnám.
Ezen fáradságért egyebet nem kérek,
Egypár piros tojás legyen az én bérem.