Gyászt öltött magára
Az egész természet,
Midőn Krisztus urunk
A keresztfán vérzett.

Jámbor tanítványai
Zokogva siratták,
Midőn a jó gyermek
A jó édesanyát.

A meghalt testet
Keresztről levették,
Gyócsba tekerték,
Sziklába temették.

A katonák, kik
Jézust megfeszítették,
A síró asszonyokat
Vízzel szétkergették.

Harmadnap múlva
Megnyílt a sír szája,
Kilépett belőle
Az élet királya.

Ezzel mutatta meg,
Lesz még feltámadás,
Lesz még a síron túl
Örökkévalóság.

Posta vagyok, posta,
De régen siettem,
Mózes seregéből
Hozzátok érkeztem.

Nem jöttem egy napra,
Se nem egy órára,
Engedelmet kérek
A locsolkodásra.

*
Ákom-bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

*
Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!

*
Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!

*
Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.

*
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!

*
Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!