Kereskedni, azt mondják, könnyű. A világon van, aki valamit el akar adni, és van, aki ugyanazt akarna venni. A kereskedőnek azt kell megoldania, hogy ezek valamiképp összetalálkozzanak. Mármint a kereslet a kínálattal.
A szocialista kereskedelem viszont már annyira fejlett, hogy mi a piac törvényeit is meg tudjuk változtatni. Az nem úgy van, hogy a kínálat-kereslet szabályozza a piacot! Jóformán semmi élelmiszert nem vásárolunk a fejadagon kívül, hanem mindent intézünk. Tudományosan étkezünk, ez alapján számították ki mindenki számára a fejadagot. Havonta egy vaj, kiló cukor, egy liter olaj. Évente kétszer húst is adnak: május elsejére és augusztus 23-ra, pedig az ártalmas az egészségre. Most tanulmányozzák a fűleves jótékony hatását az emberi szervezetre. Lehet, nemsokára azt is fejadagonként fogjuk kapni. Nálunk a disznók is jól élnek, mert nem moslékot, hanem kenyeret esznek, mivel egyéb nincs. Bár volt, aki azt mondta, hogy ad disznajának öt lejt, s az menjen, vegyen vele, amit akar.
Az ipari cikkeknél ez másképp van, mint az élelmiszereknél. Ami hiánycikk, mint a színes televízió vagy a hűtőszekrény, azt a polgármester osztja szét. A divatosabb női holmit, például a bugyikat, melltartókat a kereskedelmi vállalat igazgatója. De kisebb beosztásúak is osztogatnak pénzért: neszkávét, import cigarettát, déligyümölcsöt, egyebet…
A lábbelit, ruhaneműt és egyéb, könnyebben beszerezhető árucikkeket központosítottan leszerződik. Most voltunk egy ilyen szerződéskötésen Bukarestben a Scânteia téri kiállítócsarnokban. Kiállították a román ipar termékeinek színe-javát. Minden eladó, megvehető, ami máshol kiment divatból. Az egész országból eljött mindenki, aki el akar adni valamit, és azok is, akik vásárolnak. Van itt bóvli minden mennyiségben. Mindenki a régi termékeit akarja rásózni a kereskedőkre, akik a sorozatgyártásra rég rá vannak állva. Azért van nálunk annyi divatjamúlt holmi a kereskedelemben. Például nagyanyáink korabeli divatos cipőit árulják még mindig. Hogy ezeket megvegyék, a gyártó fizet a kereskedőnek – például – páronként ötven banit. Ha csak ötezer párat vesz meg lábbeliből, az már jó pluszfizetés a szerződéskötőnek. A kötöttárunál, más termékeknél is ez a helyzet. Külön népművészeti részleg is van, Kovászna megyét Bodzaforduló képviseli. A gyártó elmesélte: elmentek a szebeni piacra, összevásároltak mindenfélét, hazahozták, lemásolták. Jött egy szaktekintély Bukarestből, tanulmányozta, és megállapította: termékeikben eredeti Kovászna megyei mintavilágot alkalmaztak.
A gyártóknak a marketing minden fortélyát be kell vetniük, hogy el tudják sózni termékeiket. A standoknál kiállítva a termékek egy része, a standok mögött meg a kínálmáció, esetleg szilvapálinkával meglocsolva. Aztán a nagyobb vásárlókat és az igényesebbeket elviszik egy-egy ebédre vagy hosszú vacsorára jobb vendéglőkbe. A komoly szándékú vevőket később meginvitálják a hotelszobák valamelyikébe, ahol diszkréten át lehet nyújtani egy kis figyelmességet a szerződéskötő vevőknek, akár pénz formájában is. De ugyanott eredeti házi töltött káposzta is található. Az igazán komoly érdeklődők rendelkezésére még az e célból hozott hölgyeket is felszolgálják külön szobában. Nálunk a cégnél is van alkalmazásban egy ilyen nő, aki munkaidőn kívül, mellékesen, kiveszi részét a város éjszakai életéből is. Őt a cég csak protokoll célokból alkalmazta. A dekoratív hölgy úgymond reprezentál. Néhány kellemes percet szerez azoknak a vásárlóinknak, akik azt valóban megérdemlik. Természetesen nem fogad el érte semmi ellenszolgáltatást a cég klienseitől. Naplót vezet kuncsaftjairól, szolgáltatásaiért külön prémiumban részesül. Minél visszataszítóbb és öregebb valamelyik ügyfelünk, annál több pénzt kap tevékenységéért.
A prémiumokkal nemrég baj volt, mert egy személynek csak fizetésének bizonyos hányadát lehet kifizetni prémium formájában, hivatalosan. Ezért más nevére kellett kiírni a juttatást, aki aláírta, hogy átvette, de ilyenkor, ha az illető a pénzt át is veszi, azt tovább kell adnia magasabb célok érdekében. Valakinek eljárhatott a szája a jutalmazásról, mert kijött egy ellenőr, vizsgálódott, és nagy patáliát csapott, mert rájött, hogy más esetben is történt szabálytalanság. Aztán előkerült egy lista a prémiumok útjáról, és a revizor lehiggadt, mert kiderült, a szabálytalan javadalmazások sok esetben ajándékokká változtak, és útra keltek a fővállalat és a minisztériumok felé. Többször viszont helyben kelt lábuk, mikor hozzánk látogató fővárosi és megyei elvtársakat és elvtársnőket kellett megebédeltetni, vacsoráztatni, ajándékozni a nálunk hagyományos vendégszeretet jegyében. Végül ellenőrünk eltöltött néhány pásztorórát reprezentáló hölgyünkkel, akinek így ismét busás prémiumot kellett adni.
Búcsúzóul jegyzőkönyvében megállapította: a vállalatnál minden a legnagyobb rendben, kitűnő munka folyik, így az igazgatónkat ezek után a központ külön prémiumban részesítette.
