Márta Alex, a Kedvesem nonkonformista – a mainstream mély dekoltázsokhoz és felzselézett frizurákhoz szokott szemében fura megjelenésű – előadója egy csapásra vált híressé, mindenki kíváncsi lett rá, a zoknijára, a szakállára, a kedvesére, a farkasokra, véget nem érő sajtóérdeklődés övezi.
A nagy felhajtástól nem kicsit meghökkenő filozófus-énekes nem győzi megválaszolni a zsurnaliszták firtató kérdéseit. Mi is beálltunk a sorba, és sikerült impressziókat váltanunk a rendkívül közvetlen Alexszel, majd a kiadója és menedzsmentje is segítségünkre sietett hasznos tudnivalókkal és sajtóanyaggal. Ha már ők nevezték be...
Az eurovíziós dalfesztivál magyarországi válogatóversenye, A Dal című műsor végkimenetele hatalmas port kavart a magyar „övezetekben”. A sötét ló első helyen való váratlan célba érése sokaknál kicsapta a biztosítékot és elszabadította az indulatokat: az egyszerű zenerajongóktól kezdve, a szolgálatos sznobistákon át, egészen a magyar vulgár-bulvár legmélyebb és legsötétebb bugyraiban celebfekáliát kotyvasztó hajdúpéterekig, mindenki nemtetszését fejezte ki. Akadt persze olyan is, aki lájkolta.
Melódiája egyszerűségével, szövege szokatlanságával, már elsőre kitűnt a sztárproducerek által egy kaptafára kottázott harmatkönnyed popbuborékok közül, és az ember akarva-akaratlanul tette fel a kérdést: mit keres ez a dal egy megafaktoroktól hangos revüműsorban, mániákusan és szinte kárörvendően reménykedve a lehetetlenben, abban, hogy bárcsak valami csoda folytán hoppon maradnának a tucatpacsirták, és... és lőn csoda!
A döntős mezőny legkevésbé ismert és a megmérettetésekbe előzetes várakozások nélkül belevágó résztvevőjét a nézők szavazatai juttatták a döntőig, ahol közel húsz százalékkal több szavazatot kapott, mint az őt követő előadó, így 2013. május 16-án, Malmőben Bye Alex és a Kedvesem című dal képviselheti Magyarországot az eurovíziós dalfesztiválon.
A benevezésről:
– A menedzsmentem nevezte be a Kedvesem című dalomat az M1-en futó eurovíziós dalválasztó versenybe. Én sokáig tiltakoztam, nem gondoltam, hogy bármilyen pozitív eredménye lenne. Végül sikerült meggyőzniük, hogy ez jó lehetőség arra, hogy megmutatkozzam nagyobb közönség előtt.
A részvétel fontosságáról:
– A részvétel abból a szempontból is nagyon hasznos volt, hogy szembesített a hibáimmal. Minden műsor után elemeztem az előadásomat, ez nagyon sok mindenre ébresztett rá. A többi résztvevő hozta tudása legjavát, általában nagyokat énekeltek. Én nem tudok nagyot énekelni, amit én csinálok, annak olyan puhának és finomnak kell lennie, ami súrlódás a beszéd és az ének között. Ha ez nem sikerül, akkor hamiskás bénázás lesz belőle, ami nem viszi át az érzelmeket és nem hat. Elég nehéz három perc alatt tökéletesen beleélni magad egy produkcióba.
A sikerről:
– Szerintem a Kedvesem sikere annak köszönhető, hogy van az emberekben igény a költészetre, és ezt mint hallgatók, nem kapják meg a magyar zenétől. A legtöbb előadó nem használja ki a magyar nyelv igényességét, sokszor úgy érzem, hogy ugyanazt a dalt hallom, csak más előadóktól.
A svédországi megmérettetésről:
– A dalt Malmőben mindenképpen magyarul szeretném elénekelni, mert ez a dal így lett sikeres, a közönség is ezért szavazott rám szerintem. A refrént viszont szívesen elénekelném svédül, szerencsére Kővágó Dani, a gitárosom jól beszéli a nyelvet. Le lehet fordítani a dalt angolra úgy is, hogy jó legyen, de az mégsem ugyanaz, meg hát magyarul jutott el oda, ahova eljutott. Én szívem szerint magyarul énekelném, és a vetítésbe tennék angol feliratot.
A negatív kritikákkal kapcsolatban:
– Láttam, hogy oltanak, talán meg is érdemlem egy kicsit. Hiszem, hogy ha megismernek az emberek, akkor nem fognak utálni, mert rájönnek, hogy jóindulatú vagyok és nem ártok senkinek. Nekem az a fontos, hogy jó dalokat írjak, és azt hiszem, hogy ez sikerült, erre fogok a továbbiakban is koncentrálni. Dolgozom, írom a dalaimat, és nagy erőkkel készülök a malmői megmérettetésre.
Aki a kvázi ismeretlenségből hirtelen előpattanva képes ilyen gyűlölködő reakciókat kiváltani a szubhumán magyar bulvár csatornafedelei alatt kiskirálykodó fazontalan fazonokból, az már győztes a mi szemünkben, ergo tiszteletet érdemel. Ezért szurkolunk! Hajrá, Alex!
