Ifj. Constantinescu Herman főállatorvos, a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola harmincnégy éves tanára édesapjától, id. Contantinescu Herman református segédlelkésztől örökölte a galambok iránti vonzalmat – de nem született bele a galambtenyésztésbe, annak minden csínját-bínját fokozatosan sajátította el.
A segédlelkész ifjúkorában postagalambokat nevelt, és jó eredményeket ért el, ennek ellenére fia egyetlen postagalambot sem tart.
Ifj. Constantinescu Herman állat-egészségügyi technikumot végzett ugyanott, ahol most tanár, majd 1997-ben felvételizett az állatorvosi egyetemre, melyet 2003-ban végzett el. A mesteri fokozat megszerzése után beiratkozott a doktori képzésre, témaként a romániai galambfajták tanulmányozását választotta. Időközben megismerkedett Várdó Zoltán veterán díszgalambtenyésztővel és a Columba Galamb-, Szárnyas- és Kisállattenyésztők Egyesület tagjaival, akikkel szoros kapcsolatot ápol, tagja és titkára az egyesületnek.
Doktori disszertációján hat esztendeig dolgozott, az irányító szaktanárok mellett Várdó Zoltántól és édesapjától kapta a legnagyobb segítséget, hiszen a dolgozat megírása rengeteg terepmunkát is igényelt. A disszertáció könyv formájában két évvel ezelőtt jelent meg román nyelven, és a közeljövőben lát nyomdafestéket a második kötet. Egy-két év múlva magyarul, tömörebb formában is meg szeretné jelentetni szakkönyvét. A hazai galambászok és a szakma nagy érdeklődéssel fogadta azt, hiszen Péterfi Istvánnak A házi galamb és tenyésztése című, 1961-ben megjelent könyve óta ő foglalta össze és írta le úttörőként a romániai galambfajtákat. Ezenkívül ifj. Constantinescu Herman hazai (Veterinarul, Porumbelul) és magyarországi szaklapokban (Galamb és Kisállat Magazin, Kistermelő és Őstermelő) is rendszeresen közöl. Doktori disszertációja megvédése után sem állt le, igyekszik napirendben lenni a szakma újdonságaival.
A galambdoktor – ahogy sokan nevezik – sötét tollazatú (fekete és kék színű) keleti pergőket és tarka galaci bukókat nevel. Mivel galambháza kisebb méretű, állománya huszonöt-harminc példányra korlátozódik. Tart még egy fajtát, a román kopasznyakút, de arról le akar mondani, mivel úgy érzi, hogy elég, ha két fajtát nevel teljes intenzitással, profi szinten. Távlati terve az, hogy fokozatosan csak galaci bukókra szakosodik.
Meglátása szerint ahhoz, hogy a galambtartás ne váljék nyűggé, meg kell találni a középutat költség és időtöltés szempontjából, hogy az ember ne essék át a ló másik oldalára. A galambokon kívül néhány fajtyúkot is tart, de azok száma sem nagy.
Gyermekeivel már kicsi korukban megpróbálta megszerettetni a galambokat, felesége szintén kedveli a hobbiját, nincs kifogása ellene, mindenben támogatja.
A serlegek, oklevelek zömét helyi kiállításokon kapta, két kimagaslóbb eredményét 2009-ben Besztercén és 2011-ben a galaci országos kiállításon érte el keleti pergőivel. Legutóbb Lipcsében európai kiállításon voltak jelen a galambjai, ahol a középmezőnyben végzett. 2010-ben megszerezte a galambbírói oklevelet, s azóta nemcsak szülővárosában, hanem Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön és Székesfehérváron is bíráskodott, ami a fajta tökéletes ismeretét feltételezi.
