Folytatjuk a Halászati és Vidékfejlesztési Kifizetési Ügynökség (APDRP) megyei fiókjának adatai alapján annak ismertetését, hogy miként működik falvainkat az új kor képére átgyúró vidékfejlesztési alap, amelyet európai pénzek befogadására és adminisztrálására hoztak létre.
E pénzek a mezőgazdasági minisztérium egyazon főigazgatósága alá tartozó három ügynökségi hálózaton keresztül jutnak el a gazdákhoz és vállalkozókhoz. A fiatalokat támogató 112-es, a farmok korszerűsítését célzó 121-es, a termékfeldolgozást felkaroló 123-as fejezet, uniós pénzforrásokból származó támogatások megyei helyzetének ismertetése után legutóbb az erdei és mezei utak felújításáról (125-ös), a falusi infrastruktúra (csatorna, víz-villany, utak stb.) építéséről, a vidéki mikrovállalatok támogatásáról (312-es) és a falusi idegenforgalmi, turisztikai fejlesztésekről (313-as) szóltunk. Az ún. negyedik tengelyhez sorolható alábbi fejezetekkel lezárjuk a rendszer egészéről nyújtott áttekintést, megköszönve az ügynökség vezetőinek és Fodor Ferenc irodavezetőnek a tájékoztatást.
A turisztikai irodák
No de mindenekelőtt válaszoljunk egy olvasói kérdésre: ki bírálja el a benyújtott pályázatokat? Az ügynökségi tájékoztatás szerint az egyszerűbb, csupán bizonyos javak vásárlását célzó igénylésekre a megyei szerv bólinthat rá, az összetettebb, építkezéseket is tartalmazó tervek felől régióközponti szinten fogalmaznak meg véleményt, eredményt pedig akkor hirdetnek, amikor az egész országban befejeződik az elbírálás, és egy országos sorrendet is ki tudnak alakítani. Akkor dől tehát el, hogy a több ezer pályázóból melyik lesz az a mondjuk ezer, akivel szerződést lehet kötni. A turisztikai célcsoportnál mindenképpen ügyelni kell arra, hogy ahol nincs létjogosultsága e tevékenységi ágnak, nincs vendégforgalmi vonzereje a vidéknek, ne erőltessük az öncélú pályázást.
A harmadik tengely fejlesztéseihez különben rendkívül magas, 70 és 85 százalék közti hányaddal száll be az uniós alap, így a 312-es szolgáltatási, a feldolgozás-támogatási fejezetek esetében is. A vendégforgalom kiépítése lépéselőnyben, mert még az előcsatlakozási Sapard-program idején lefutott egy panziósor létrehozása – ezt másutt jobban kiaknázták, mint nálunk –, s most azok élveznek némi kedvezményt, akik kiegészítő jellegű tevékenységre pályáznak. Akinek megvan már a szállásadó létesítménye, most például egy fürdővel, úszómedencével toldhatja meg, vagy bármi egyébbel, hogy vonzóbbá tegye azt, mégpedig 85 százalékos uniós hozzájárulással.
Ide tart még az eddig nem említett turisztikai információs irodák létesítésének lehetősége, melyet községeknek írtak ki. Magam Kovásznán láttam hasonlót, és messzemenően indokoltnak találtam a nagynevű és nagy forgalmú fürdővárosban annak felállítását, de az más forrásokból jött létre, itt most községek is benevezhetnek e versenybe. Egy kiválóan felszerelt, ragyogó kiadványokkal ellátott irodát különben Szászföldön láttam, mégpedig Szászkézden, a Brassó–Kolozsvár országút mentén, s aki megfordult a Nyugat bejáratott idegenforgalmi rendszereket működtető központjaiban, az tudja, mennyire nélkülözhetetlenek ezek az irodák a szálláslehetőségek, a látnivalók és pl. a múzeumok nyitvatartási ideje felől érdeklődő látogató számára. A tanácsadás, az ingyenes térképosztás például hozzátartozik szolgáltatásaikhoz, idegenvezetőt ajánlanak, ha szükséges, de útbaigazítást mindenképpen – egyszóval pótolhatatlanok. Nos, nálunk a községiek, nyilván, sajátos feladatokat is ellátnak majd, egyelőre egy sem jött létre e program támogatásával, de négy létesítését jóváhagyta már az ügynökség: Ozsdolán, Zabolán, Kézdiszentléleken és Csernátonban, s biztosan hozzájárulnak majd az idegenforgalom élénkítéséhez.
A Leader-csoportok
A legtöbb fantáziát a vidékfejlesztés vonatkozásában talán mégis a négyes tengely által adminisztrált ún. Leader-alapok (432.2-es) hordozzák, ezek a helyi akciócsoportok önálló működését hivatottak biztosítani. (A Leader francia mozaikszó, jelentése magyarul: közösségi kezdeményezés a vidék gazdasági fejlesztése érdekében). Ezekből három alakult Háromszéken, gyakorlatilag mindenik község belépett egy-egy ilyen, megyén belüli mikrorégióba, Kovászna, mint város a kivétel, egy Vrancea megyeibe lépett be. A három háromszéki közül az első az Olt mentét és Erdővidéket öleli fel, neve Alutus, és Demeter János az elnöke, az Angustia Felső-Háromszéken jött létre és Varga Attila esztelneki polgármester vezeti, a Progressio Orbai- és Sepsiszék községeit fogadta be, és Kis József zágoni polgármester az elnöke.
A csoportalakítás értelmét az adja, hogy a vidékfejlesztést új dimenzióval kívánja gazdagítani, decentralizálni szándékszik a döntést, az elbírálást és kiutalást a mikroregionális szintre bízza. A maguk településbokrában a vezetők nyilvánvalóan jobban ismerik a helyi igényeket, s a rendelkezésre bocsátott keretösszegből azok figyelembevételével tudnak leosztást eszközölni. Az összeg nagyjából csoportonként két és fél millió euróra rúg, ezt pályáztatással osztják el. Ahhoz, hogy egy ilyen – különben szintén pályáztatás útján létrehozott – akciócsoport elnyerje a megalakulásához szükséges összegeket, mindenekelőtt helyi fejlesztési tervet kellett kidolgozni. A következő hét évben működési módjuk változhat, de egyelőre a Leader-csoportok az eddig ismertetett fejezeti megoszlás szerint írják ki a maguk pályázatait. Lehetőség nyílik a saját régióra szabott fejezetekkel megtoldani a listát, de erre minálunk ez idáig nincs példa.
A Leader-csoport jókora előrelépés az önigazgatás útján, ugyanis a szempontok, a feltételrendszer és az összegek felől maguk döntenek, miként azt is ők határozzák meg, hány pályázatot tudnak finanszírozni a benyújtottakból. Olyan demokratikus tapasztalat felhalmozódását eredményezheti e gyakorlat, mely aztán az országos ügynökség működésére is remélhetőleg visszahat, és sokkal átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé teheti annak mechanizmusát. A pályáztatásban magában nagy gondolat rejlik, melyet a korrupció, persze, mint mindent, pervertálhat, de mely az ellenszereket is maga kínálja azoknak, akik élni kívánnak vele.
A mikroregionális fejlesztési tervben kiszámították, hány pályázatot tudnak pénzelni a kiválasztott intézkedéscsomagból, melyek ezek, hogyan osztják el az összegeket fejezetenként az uniós kerettörvény figyelembe vételével. Gyakorlatilag tehát helyi szintű kis ügynökségként fognak működni. A közeljövőben e csoportok alighanem sokat fognak hallatni magukról. Az összeg viszonyaink közt számottevő, kilenc-tízmillió lejnél több, ennek háromszorosa jut tehát a megye községeinek, ebből sok helyi kisebb-nagyobb bajt lehet majd orvosolni. Érdekes lesz, mivel kezdik majd a községi vezetők a végre kezük ügyébe eső, rájuk bízott lehetőség kihasználását. A keretösszeg bizonyos százalékát saját fenntartásukra költik, irodát nyitnak, személyzetet vesznek fel, pályázatokat írnak ki, tájékoztatják az érdekelteket, elvégzik az előválogatást és elbírálják a beterjesztett igényeket. A kiválogatott pályázatokat illető döntést egyelőre a megyei ügynökség segít véglegesíteni, amíg a helyiek is kellő tapasztalatra tesznek szert, de eddig még nem jutottak. Nem világos, miért köti meg a szerződést is a megye a nyertesekkel.
Kovászna különben azért lépett be egy Vrancea megyei társulásba, mert az egyik kitétel így hangzik: kisebb városokat is beléptethetnek a Leader-csoportok, de azok lakossága nem haladhatja meg az össznépesség negyedét.
Két példa
Incze Péter közlése szerint a Progressio-csoport – melyhez Barátos, Borosnyó, Kökös, Illeyfalva, Maksa, Uzon, Réty, Zágon, Bárkány, Kommandó, Dálnok és Szitabodza tartozik – stratégiai tervébe a vidékfejlesztés valamennyi fejezetét belefoglalták, s nyertes pályázatukban szerepel a gazdaságok korszerűsítése, a félig önfenntartó gazdaságok támogatása, a mezőgazdasági és erdészeti termékek hozzáadott értékének növelése, a termékfeldolgozás fejlesztése, a volt szántók-legelők erdősítése éppúgy, mint a falusi kisvállalkozások, szolgáltatások körének bővítése. Az elnyert 2,9 millió euróból 300 ezret fordít a csoport saját irodája fenntartására.
Végezetül megkerestük az interneten az erdővidéki Alutus Régió Akciócsoport (Leader-csoport, ún. GAL) honlapját (Alutusregio.ro), hogy betekintést nyerjünk a beindult tevékenységbe. Dicséretes, hogy ékes magyarsággal megfogalmazott oldalakon ismertetik a belépett települések múltját és jelenét, idegenforgalmi érdekességeit, amikhez fotókat mellékeltek, kitérnek persze a pályázati tudnivalókra, s mint kiderül, pontosan e napokban élénk tájékoztató munka zajlik a hozzájuk tartozó falvakban, tanácskozásra hívják az embereket, sorra véve a településeket. Közlik az időpontokat, a pályázatokról, feltételeikről részletes leírás olvasható magyarul is, s az első döntésekről is beszámolnak.
Ebből kiderül: az Alutus Régió Egyesület elbíráló bizottsága 2012. november 22-én Mikóújfaluban tartotta meg első pályázati kiírásának kiértékelő gyűlését. Az első kiírás során az Erdővidéket és Oltfej községeit magába foglaló kistérség képviselői számára hat intézkedést (112, 121, 141, 312, 313, 322) hirdettek meg. Pályázatok a mikrovállalkozások létrehozását és fejlesztését támogató 312-es intézkedésre érkeztek. Az önkormányzatok, a gazdasági, illetve a civil szféra képviselőiből álló kilenctagú elbíráló bizottság az egyesület vezetőinek és munkatársainak jelenlétében öt pályázatot támogathatónak nyilvánított. A támogatásra javasolt pályázatok listáját nem közölhetjük, de hozzáférhető bárki számára a honlapon. Kiderül belőle névre és falura szólóan, hogy tavalyi első pályáztatásán a rendelkezésre álló 90 ezer euróból hetvenezernél többet ítélt oda a bizottság, s érdekesek a kiválasztott jelentkezők és ötletek. Ketten két faluból fazekas eszközöket kívánnak beszerezni, a harmadik fogorvosi rendelőt korszerűsítene, a negyedik és ötödik könyvkötődét és nyomdát szerelne fel.
