Gidófalván 1824-ben öreg Jantsó Zsigmondot rokonai azzal próbálták a család ősi leveleinek birtoklásától megfosztani, és egyben azokat eltulajdonítani, hogy előrehaladott kora, valamint szellemi gyengesége nem garancia azok megőrzésére.
Pereskedésre került az ügy, amit Jantsó Terézia felperesként kezdeményezett. Mint egy ősi székely család hagyatéka, különösen érdekesek a pereskedés jegyzőkönyvbe foglalt adatai, amelyet Antos Jóseff, Háromszék ítélőbírája készíttetett, aki rokoni kapcsolatban állt Jantsó Zsigmonddal.
„Az elenyészett tavalyi esztendőben jul 9-én a Nemes Jantsó Terézia, és Nemes Jantsó Zsigmond két rendbéli instantiájára melyeket záradékjaikkal együtt alázatosan visszazártam, adni méltóztatott válaszhoz képest a közelebbről mult november 18-án, Nemes Sepsi Székben Gidófalván a panaszok invesztigátiója végett megjelentem, ahová az egyik panaszló Jantsó Terézia részéről a következendő bizonyitók állitattak elő ugymint. Ovári Sámuel 80 esztendős nemes székely huszár, Witályos Gábor 45 esztendős nemes székely huszár, Csulak László 76 esztendős nemes székely huszár, Jantsó Ádám 74 esztendős nemes székely gyalogkatona, Jantsó Imre 64 esztendős nemes székely gyalogkatona, és Csulak Miklós 60 esztendős nemes székely gyalogkatona. Akiket is erős hittel megeskettetvén mindnyájan azt vallották, hogy Nemes Jantsó Zsigmond Ur ősi leveleknek tartására telyességgel alkalmatlan elmebeli gyengesége miatt. Ezen bizonyitóknak elmenetele után, irt Jantsó Zsigmond Ur is előttem személyesen megjelenvén, a Jatsó Terézia asszony panaszát közlöttem, és egyszersmind azt is ajánlottam, hogy magát mentse maga védelmére állitson bizonyságokot elé, de egyebet nem cselekedett, hanem az alázatosan visszazárt instantiáját, és záratékjait hozzám béadta az azokban foglalt bizonyitásokhoz ragaszkodott, s azok melett azt állitotta, hogy elegendőleg meglenne bizonyitva maga dolgainak folytatására való elégséges volta. Mely szerint az investigátió további folytatásától megszűnvén magam alázatos vélekedését a következendőkben kivántam a Méltóságos Administrátor Ur elejébe terjeszteni, hogy ámbár a fennebb leirt bizonyságok által meglegyen is bizonyitva az, hogy Nemes Jatsó Zsigmont Ur elmebéli gyengesége miatt az ősi levelek conservátiójára alkalmatlan, s magam is meglegyek annak igazsága iránt győződve, aki a bépanaszolt Jantsó Zsigmond Urat szinte 30 esztendőktől fogva ismerem, ki is feleségül elsőbben testvéremet tartotta, annálfogva elmebéli gyengeségéről tökéletes bizonyitást tehetek, s igaz lelkiismerettel bizonyithatom, hogy nemcsak a levelek conservátiójára, és jussának védelmére incápáxis, hanem a gazdaság folytatására is alkalmatlan lévén, hogy maga a rendes utján curátorság alá tétessék, a levelek elvetessenek, secestráltassanak szükségesnek látom, éppen azt az akadályt találom, hogy ezen panasz a Tekintetes Marchális Szék elibe fel vagyon adva és a levelek elpecsételését a comissáriusok próbálták, de Nemes Jantsó Zsigmond Ur bé nem bocsájtotta, mely szerint Szék ereje nélkül célt érni nem lehet a levelek elpecsételésében. Ezeknek alázatos megirása után tisztelettel maradok a Méltóságos Administrátor Urnak. Antos Jóseff Nemes Sepsiszék Rendszerint való itélő birója Réty 11 január 1824.”
(Sepsiszentgyörgyi Levéltár,
8. fond, 3264. dosszié, 102. lap)
Arról, hogy a Jantsó Zsigmond tulajdonában volt ősi leveleket mikor írhatták, és milyen birtokokat foglalhattak magukban, nincs adat. A Jantsó család ragaszkodását a levelek birtoklásához a tekintélyes vagyon is indokolhatta.
Elpecsételés = oltalom alá helyezés (szerk. megj.)
