Hagyomány volt családunkban meg baráti összejövetelek alkalmával is, hogy a távozásra kész, búcsúzkodó vendégek poharait újból megtöltötte a házigazda, s felemelve poharát azt mondta: Igyuk meg Szent János áldását!
Hogy miként zajlottak le falumban, Szentkatolnán maguk a János-napi köszöntők, mintegy hatvan évvel ezelőtt id. Héjja János adatközlőmtől jegyeztem le. Eszerint férfiak, szomszédok és barátok a névnap estéjén összegyűltek, bementek az ünnepelt udvarára, s házának bejárati ajtaja előtt elénekelték az alábbi köszöntőt:
Óh, Szent János, hát még alszol-e?
Ágyadban hát még nyugszol-e?
Serkenj fel álmodból, és kelj fel ágyadból,
Mert eljöttünk tehozzád.
Azt is mondd meg, béeresztesz-e?
Azt is mondd meg, jószívvel látsz-e?
Mert hanem elmegyünk, más szállást keresünk,
Megyünk, ahonnan jöttünk.
Szent János, az Isten éltessen,
Minden jóban szerencséltessen,
Hogy élhess sokakat,
Sok Szent János napokat!
Éljen Szent János!
Miután befejezték az éneklést, verses köszöntőt mondtak:
Csillag ragyog, hajnal hasad,
Kelj fel, János, hogy lássalak!
Mind eljöttünk, akit vártál.
Éljen Szent János!
A köszöntővers elhangzása után az ünnepelt behívta házába a köszöntőket, és itallal vendégelte meg, a pohár felemelésekor mondván: Igyuk meg Szent János áldását! Mindannyian ittak az ünnepelt egészségére. A poharak kiürülése után az ünneplők elköszöntek az ünnepelttől.
