Magamkorú férfitársaimhoz derűs öregségről szólnék, mosolyról, minél valódibb jó kedélyről, erről az elixírről, amely bár lelki-szellemi fiatalságunkat életben tartja. Tudom én, hogy elérkezik az az életkor, amely a fausti szövetséget is megköttetné Luciferrel az örök ifjúság reményében. Bizonyára Goethe is erre gondolt művének megírásakor.
De a „teremtés koronája” csökkenő magasságával, zsugorodó szerveivel, rugalmasságát vesztett bőrével, meszesedő artériáival semmi hasonlóságot nem árul el az egykori „koronás”-ról. Azzal szoktak vigasztalni minket, szépkorúakat, hogy minden életszakasznak megvan a maga szépsége. Bizonyára így is van, mert a tapasztalattal elnyert bölcsességre gondolnak, amely bizony ennél kívánatosabb események helyére került. Sajnos. De férfitársaim, hagyjuk a fölösleges ábrándozást, inkább lássuk, mit talált újabban a genetika életünk eme korszakának magyarázatára, és hogyan célozza meg az örök ifjúság lehetőségét.
Ismert tény, hogy sejtjeink, testünk valamennyi szövete, szerve az életünk folyamán többször megújul. Genomunkban, a 14. kromoszómán egy TEPI-nek nevezett gén – mint általában a gének – egy fehérjét kódol, amely a telomeráznak nevezett enzim fontos részét képezi. Az öregedést – így a kutatók – a telomeráz hiányának tulajdonítjuk. Ugyanis a kromoszómák megkettőzésekor az épségüket óvó széli telomeráz egy kis darabja mindig elvész, és néhány száz lemásolódás után annyira megrövidülnek a kromoszómák, hogy ez már a géneket is veszélyezteti (például, ha a cipőfűző végét összefogó fém vagy műanyag burkoló leesik, a fűző rojtosodni kezd, és mind rövidebbre vágjuk, hogy befűzhető legyen, amíg már rövidsége miatt használhatatlanná válik). A telomeráz rövidülése az idő múlásával a sejtek osztódási képességének az elvesztésével jár, s ez minél több sejtet és szervet érint, annál öregebb lesz az egész szervezetünk. Az öregedés és az elmúlás minden élőlényben a fejlődés során programozott. Tudósaink szerint ez a Homo sapiensnél – az embernél – 120 év. A lassan öregedő fajok nagy méretűek (elefánt) vagy jól védettek (teknősök, tarajos sül). Általában a természetes szelekció a szaporodást és az utódok felnevelését biztosítja az életkorral valamennyi élőlénynél, azaz, az ember telomerázai annyira hosszúak, hogy 70–90 éves korunkig „kophatnak”. De az ún. szabad gyökök, amelyek oxidálják és ezáltal megsemmisítik sejtjeinket, más egészségkárosító tényezőkkel együtt jelentősen megrövidíthetik életünket. A genetikusok óvnak attól, hogy csak a telomeráz pótlására alapozzuk életminőségünk orvoslását, mivel mintegy hétezer gén (génállományunk negyed része) szabályozza kisebb-nagyobb mértékben az öregedés folyamatát.
Amíg a telomeráz élethosszabbító alkalmazására sor kerül, azt is tudnunk kell, hogy ugyanez az enzim a rákos sejtek szaporodását is elősegíti. Így se jó, úgy se jó. Inkább nevessünk, az valóban meghosszabbítja életünket.
Mit gondol, a nők miért hosszabb életűek?
