átcaplatott a csíki sáron,
nem szólt, csak intett némán:
ilyen a fekete karácsony!
Hazuggá lett minden szó,
mert kimondhatja most akárki,
rád öntheti a szennyet —
az ember vágy Istenné válni.
Hiába keresed, várod,
agysorvadtan hiába várod,
se pásztor, se király nincs,
túlfelől vár minden barátod...
Idefönt alig maradt,
legyőz, mint vak lovat a derbin
a szó, a drótpostahír:
meghalt ma délben Lázár Ervin!
A bajuszos, éteri tündér,
ő volt a kisded, és a jászol,
ő volt a hó, a jó szó,
a lázrózsás fehér karácsony,
mikor nem szabad sírni,
csak inni, jó pannon borokat,
budai kiskocsmákban
mesélni a Don-kanyarokat...
Hagyj a fenébe, Mester.
Ő volt, ki nem halállal játszott —
körkörösül az erdő
most, gyász van, fekete karácsony.
Csíkszereda, 2006. december 22—23.