Faképnél hagy
Amikor valaki búcsúzás nélkül távozik, faképnél hagyja a másikat.
Ennek a szólásnak vallási eredete lehet, azt gondolják a nyelvtudósok, hogy azóta mondogatják az emberek, amióta a nép kezdett nem bízni a szent képek, feszületek erejében. De másra is gondoltak, például arra, hogy régen a kapufélfákat ember alakúra faragták, sőt, kapubálványokat meg emberi felsőtestet vagy fejet ábrázoló kapuszobrokat is állítottak, a gazda pedig ezeknek támaszkodva szokott beszélgetni az ismerőseivel, a távozó vendégekkel. Amikor ezek köszönés nélkül mentek tovább, akkor mondták a gazdára, hogy jól faképnél hagyták.
Köti az ebet a karóhoz
Azt jelenti, hogy valaki nagyon erősen ígér valamit, fogadkozik, hogy így lesz, úgy lesz – a falusi ember életének egy gyakori jelenetére utal ez a mondás. A házőrző kutya nem szívesen látja az idegent, aki csak a házbeliek védelme alatt mer beljebb kerülni. Gyakran csak úgy tudták az idegent a vadabb kutya támadásától megvédeni, hogy az ebet lánccal, szíjjal vagy kötéllel odakötötték az óljához. Innen ered a szóláshoz kapcsolódó ígéret és fogadkozás jelentése. Néha aztán a kutya elszabadult, vagy esetleg meg sem kötötték, innen a kifejezés gúnyos éle, hogy ugyancsak köti az ebet a karóhoz, de majd elválik, mi lesz belőle, megtartja-e a szavát...